Azzal tisztában voltunk már eddig is, hogy most már az olyan meccseken is gyűjtenünk kell a három pontokat, ahol nem érdemeljük meg. Ilyen meccsből
lesz jó pár, nem ártana, ha nem saját magunk dolgát nehezítenénk meg a találkozók alatt. Ranieri ezen a meccsen is rajta volt a pontvesztésen, de hatalmas szerencséjére a semmiből talált egy gólt a csapat. Nem sokon múlt, hogy végleg elmenjen a szezon és Morattiék vakarhassák a fejüket, hogy feleslegesen spóroltak az FFP-re. Attól tartunk, leszünk még mostanában hasonló szituációban.
A meccsen sok elemezni való nincs. A törökök ellen már próbálgatott és kísérletezgetett 4-5-1-el, most 4-1-4-1-es variációjával álltunk fel. Mindenki hozta a szokásosat, Alvarez mutat egyre többet és lassanként odajutunk, hogy hoz egy megbízható erős közepes átlagot. Zarate továbbra is hót hülye, megver 2 embert, majd elrontja az egész szitut. Pazzini szokás szerint a falban áll megjátszhatatlanul.
Sienába amúgy sem parádézni járunk, de más nagy csapatok sem, szinte 10 emberrel védekeztek, a térfelükön szinte minden területen hármas létszámfölényben voltak. Passzív adogatással és meddő labdabirtoklással telt az első félidő, volt pár kósza beívelés Alvareztől, mérsékelten veszélyes helyzetek, illetve a Siena előtt is adódott egy-egy kisebb helyzet, lényegében a várt meccsképet kaptuk, tanácstalanul adogattunk, a Siena meg kontrázni próbált.
A félidőben már vártuk a matt jellegű Ranieri cseréket, megkaptuk. A két kizárólagos veszélyforrást jelentő ember Zarate és Alvarez le, Obi és Castaignos be. Jézus szíve, keszegfej. Castaignost már sokadik alkalommal teszik be a szélre, nem tudjuk ezt honnan szedik az Inter éppen aktuális edzői, de kb. ahhoz hasonlítható a szituáció, hogy a tinédzser Inzaghit beteszi valaki szélsőnek, hogy tessék fiam, verd meg az embered, fuss a labdával, majd adj be. Másik oldalra Obi még nem akkora facepalm, de messze nem képes olyan váratlan dolgokra, mint Alvarez vagy Zarate, főleg úgy, hogy semmi területe sem volt. Ennek meg is lett a következménye, még olyan szinten sem tudtuk birtokolni a labdát, mint az első félidőben, közben a Sienának azért került, fordult lehetősége adódott az Inter kapuja előtt. Teljességgel kilátástalan volt a helyzet.
Végül Milito jött minden mindegy alapon Cambiasso helyére és 3 középcsatárral rohamoztunk, ekkoriban már Castaignos is középre ment, Milito meg kicsit árnyékban, irányítóban szerepelt, lett is egy kis minimális játék a védelem előtt. Motta adott egy szép labdát Castaingosnak – Pazzinivel egymás sarkát taposták – majd profi módon a hosszúba passzolta a labdát, remek helyzetfelismeréssel, kész a csoda. Van ráció a kis holland erőltetésében, na de nem így. Középcsatárként akár még keresnivalója is lehetne a kezdőben. Pazzininél technikailag jobbnak tűnik, ösztönösen jól helyezkedik, Militóval szemben pedig azért élvezhet prioritást, mert a herceg gyenge formában van hónapok óta. Bár ettől az egy góltól ne részegedjünk meg, Castaingosnak továbbra is az Eredvisie-ben kellene lennie, kezdőként szezonokat végig játszani.
Kértük a pofont, kértük, de most még nem kaptuk meg, ha Ranieri így folytatja, nem kell rá sokat várni.