A Gazzetta egy interjút közölt az Intertől 2010 nyarán kirúgott legendával, Gabriele Orialival. A volt sportvezető említ érdekes dolgokat, és nagyjából jól fogja meg a lényegét, miért is tart ott csapatunk, ahol…
– Még nem adtál magyarázatot a történtekre…
– Csak azért, mert nem tudom az igazi okokat. Úgy gondolom, az Interben töltött 30 évemre való tekintettel nagyobb megbecsülést és tiszteletet érdemeltem volna… Ehelyett el lettem űzve a csapattól, és nem tudom, miért. Ennyi, amit tudok: ki lettem túrva az Interből.
– Ki akarta, hogy távozz?
– Mourinho távozása után Branca és még néhány vezető rábeszélte Moratti elnök urat, hogy egy új projektbe kell kezdeni, méghozzá nélkülem.
– Benítez hozta magával a kispadra Carbonit is: szóval rajtuk is múlt ez a dolog?
– A vezetőségben betöltött helyemet nem vette át Carboni, szóval ha bárki is azt hinné, hogy rá mérges vagyok, biztosíthatom, ez nem így van.
– Nem kérted Morattitól, hogy tisztázzátok ezt az egész helyzetet?
– Előtte és utána is beszéltem Massimoval, sőt, még néhány napja is kaptam tőle elismerő szavakat a televízióban. Ettől függetlenül – vagy ezért is – nem értem az egészet, talán egy nap majd minden világos lesz…
– Együtt dolgoztál Brancával. Előfordulhat, hogy ugyanebben a felállásban folytatjátok?
– Ha az elmúlt 16 hónap eredményeire tekintek, inkább boldog vagyok, hogy nem vagyok részese ennek a projektnek.
– Miben látod a hibát?
– Hibának tartom a tapasztalatlanságot és a túlzott magabiztosságot a tervezett folyamat elvégzésével kapcsolatban. Az Inter vezetése nehéz feladat, és könnyen beletörik egy olyan embernek a bicskája, aki nem látja át és érti a klub teljes működését és nincs elég tapasztalata a munkával kapcsolatban.
– De mi volt a legnagyobb baklövés?
– Ez egy komplex dolog, még Benítez kinevezésével kezdődött, akit olyanok tettek meg edzővé, akik jól ismerik a csapat körüli dolgokat. És utána ugyanők ezzel az esettel együtt négyszer cseréltek edzőt, kevesebb mint két idény leforgása alatt. Ez sok, ilyet egyszerűen nem lehet csinálni. Semmi bajom Gasperinivel, de mindenki tudhatta, milyen stílusban és formációval játszatja csapatait, szóval ahelyett, hogy már akkor kinevezték volna Ranierit, elpocsékoltak több hónapot. Ezek a változások nagy zűrzavart okoztak a csapatnál, de nem csupán a taktikában, hanem a játékosok alap dolgaival egy edzővel kapcsolatban. Még a Barcelona bajnokai is összezavarodnának, ha ilyen kis idő leforgása alatt négy különböző edző kezei alatt kellene dolgozniuk.
– Ha Moratti felhívna azzal az ötlettel, hogy térj vissza, megtennéd?
– Az Inter örökké a szívemben marad, ezért azt mondom, egy napon talán. De ma nem olyanok a kondíciók a csapatnál, hogy megérné visszamennem. Mostanság még a stadionba sem megyek ki, habár Moratti úr kedvességből adott nekem VIP-kártyát, de el szeretném kerülni, hogy a jelenlétemmel esetleg gondot okozzak valakinek. Örökké Inter-szurkoló leszek, és remélem, hogy a távol maradásom segíteni fog a klubnak abban, hogy újra meglelje az arculatát.
– Mik lehetnek a célok ebben a szezonban?
– Maradjunk realisták, a Bajnokok Ligája egy nálunk magasabb szintet képvisel. A bajnokságban a minimális cél nem lehet más, mint a dobogó elérése. De most az egész számolgatást el kell felejteni, csak menni kell előre, és gyűjteni a pontokat, hogy végre elkerüljünk a tabella hátsó régiójából.
– Ki nyeri a bajnokságot?
– A Milan vagy a Juventus. A Napolit is erősnek tartom, de nekik ott van újdonságként a Bajnokok Ligája jelentette kettős terhelés. Aztán ott van még a Lazio és az Udinese, két csodálatos csapat, olyanok, akiket nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni.
– És mivel telnek a napjaid mostanság?
– Jelenleg három-négy ajánlatom is van kluboktól. Ezt megelőzően januártól júniusig Manchesterben voltam, a Citynél, ahol Roberto Mancini vendégszeretetét élveztem, és megragadtam az alkalmat, hogy tanuljak egy kicsit az angol klubmodellről. Mancio nagyon jó munkát végez a Citynél, remekül bánik az angol játékosokkal, akiknek kicsit megváltoztatta a futballhoz való hozzáállásukat. És a gondolat, hogy újra vele dolgozzak együtt, egyáltalán nem lenne ellenemre.