Onnan tudod, hogy megöregedtél, hogy a gyertyák már többe kerülnek, mint maga a torta. (Bob Hope)
Se tortánk, se öregségi nyugdíjunk nincs, születésnapunk viszont van. Méghozzá ma! Pontosan egy évvel ezelőtt jelent meg az ősbejegyzés a szerzői csapatból azóta eligazolt Ren Hoek és klaviatúrája jóvoltából a Nou San Trafford egyik egyenesági leszármazottján. Most bizonyára arra számít a kedves olvasó, hogy fátyolos szemeimet törölgetve szipogások és hüppögések kíséretében újra átélem a mögöttünk hagyott esztendő történéseit és háttérinfókat osztok meg a blog indulásának történetéről. Meg lehet nyugodni, így lesz.
Alapító atyánkkal az ős-NST egyik alappillérének, Pancho Sanzának hála ismerkedtem meg, akivel anno a blogra írt francia bajnoksággal foglalkozó vendégposztom miatt kerültem kapcsolatba. Ő győzködött, hogy miért nem szállok be a Nerazzurri szekcióba, mert Ren Hoeknek, mint vezérbloggernek nem jönne rosszul egy szárnysegéd (érted, Pancho Sanza és szárnysegéd, muhaha!) A nosztalgia posztok ötlete is tőle származik. Sokáig gondolkodtam rajta, és mivel a csajozás, illetve a kereshető pénzgörgeteg dupla szorzóval szerepelt a mellette/ellene listámon, így PS jóvoltából RH megkapta a számom, párszor egyeztettünk, mire sipsupp megszületett az első irományom. Néhány nappal később a második Kocsmatusán személyesen találkoztunk, megegyeztünk az ügynökömmel kialkudott feltételekben (havi 2-3 nosztalgiaposzt, felszopólányok kajajegy) és már közölhette a calciomercato, hogy UFFICIALE: csabinter all’ Nerazzurri blog!
Rögtön a rajtgépnél sejtettük, hogy ketten nem fogjuk bírni az irdatlan tempót, ezért körülnéztünk az átigazolási piacon megfelelő szabadügynökök után kutatva. A Napi Ászban feladott hirdetésre nem jelentkezett senki, ellenben a kezdetben még kis létszámú kommentelői közösség egyik legtöbbet felszólaló és legőszintébb tagja pozitívan reagált Ren Hoek megkeresésére, vagyis Horas (aka Reiko) beszállt, hogy csinálhassuk hármasban. Eleinte elvesztünk a beharangozó-értékelő-elemző írások háromszögében, kiegészülve néhány, régi időket, mérkőzéséket, játékosokat, meccskövetési időszakokat megidéző poszttal, de aztán a variációs lehetőségek bővülésével új, kiaknázatlan területeket bombáztunk le. Az Inter Club Ungheria segítségével Christian Vieri első számú itthoni helytartója, Bobogoal kapott szerződést, majd régi, egyéb fórumos ismeretségeimet (és vonzerőmet) kihasználva sikerült a csapatba csábítanom eddigi két legifjabb szerzőnket, a mértékadó értékelések Krausz Barnabását, Rolkót, illetve a fikaposztok csípős nyelvű Havas Henrikjét, Lórit. Mindkettő 1988-ban született, mert 88-as szám szerepel a nickjükben. Mondanám, hogy ezzel kialakult az alapfelállás, de ahogy a bevezetőből kiderült: időközben Ren Hoek lemondott a hírnévről és a népszerűségről. Kapitány nélkül maradtunk. Kedvünket persze nem szegte a kormányos elvesztése, igyekeztünk az Inter szereplésével ellentétes teljesítményt nyújtani. A visszajelzések alapján azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy a Benítez-féle kompániánál értékelhetőbb produkcióval rukkoltunk elő, bár a küszöb nincs magasan.
Teltek a napok, a hetek, a hónapok, legkedvencebb férfitársaságunk olyan idényt tudott maga mögött, hogy a kezdeti üresjáratokon túllépve szinte minden napra adott válságelemző, taktikázó, edzőt temető vagy -magasztaló dolgozatot. Gondolkodtam is rajta, hogy mi lett volna jobb. Tegyük fel, mondjuk egy évvel korábban indul a blog és akkor írhattunk volna jó kis Mourinho-seggnyaló-trollfogó posztokat átélve a treblét, vagy ami végül a Mátrixban valóságban kijutott nekünk: a szenvedős szezontól kezdve az edzőbuktatáson át a legjobb futballista eladásáig foglalhattuk dalba az érzéseinket.
Megkerülhetetlen tényezőként blogunknak lett Facebook-profilja, kezdetben kisebb problémákkal küszködve, végül jó helyre kerülve (tessenek csatlakozni nyomban, ha még nem). Ami viszont ennél sokkal örömtelibb, hogy észrevehetően óriásit ugrott a posztokhoz született kommentek száma, magunk sem értjük, hogyan és miért, mindenesetre egyre többen találtak ránk, manapság egész pofás kis közösséget ápolva. Ebbe a mézédes új világba született bele legfrissebb szerzeményünk, Viridis Aquilae, aki az első labdaérintésén megfelelt a próbajátékon, teljesen új színt hozva a blog életébe. Így jutottunk el a mai fennkölt naphoz.
Biztos sokakat érdekelnek a statisztikák, nekik dedikálom a következő részt. Eddig az ezredmásodpercig 314 posztot lőtt ki a rendszer, ezekhez 8784 komment érkezett. Legtöbb kattintást a Forlán BL-re nevezési bakiját leközlő esszé hozta (a mérések nem pontosak, de 14 ezer körül), legtöbbször a Bajnokok Ligája ellenfeleket bemutató szerzeményhez szóltatok hozzá (258). Kihagyhatatlan kedvenc a néhány társblog által már a világra eresztett keresőszó találati lista, vagyis milyen kifejezéseket begépelve jutottak el hozzánk a júzerek. Íme néhány meredek szösszenet: „lagzi lajcsi letölthető”, „amerikai liba”, „eto stadion régen”, „melyik labdarúgó posztot jelölik a center kifejezéssel”, „colombo kutya”, „МатераццД¸ „vers az elefántról, aki egy porcelánboltban van”, hogyan lehet a rai uno fogni”, „oboázás”, „fásy zsülike körme”, „tevez benito kurva”, „szicíliai csajok”, „cigány kukázás”, „ha mellkason talál el a labda”, „ösz hajú öreg emberek. „
Az ömlengés végére érve zárhatnám ilyen-olyan ígéretekkel és fogadalomtételekkel (minden nap lesz poszt, zsírúj rovatokat találunk ki, gyilkoljuk a trollokat, feleséget találunk Alekosznak, visszahozzuk Eto’o-t, rendbe tesszük a társadalombiztosítást), de egyszerű őszinte parasztgyerek lévén ilyeneket nem kürtölhetek ki az éterbe.
Szeretnénk megélni legalább a második születésnapot.