Kevés olyan hely van a világon, ahol a Wesley Sneijder-Yolanthe Cabau párosból utóbbi számít ismertebbnek. A napokban Los Angeles a kivételek közé tartozik, ugyanis az Inter középályásának hitvese hetek óta az amerikai metropoliszban dolgozik távol a férjétől. A szezon végeztével WS amint tehette, azonnal az asszony után röppent, hogy együtt vakációzhassanak. A házaspár többek között beugrott megnézni David Beckham egyik bajnokiját, amely után még közös fotó is készült Ferguson kedvenc cipőcélpontjával, sőt, a vicces kedvű Wesley az ESPN csatornának adott rövid interjújában kijelentette, hogy játszani jött ide. A La Gazzetta dello Sport hosszabb beszélgetést közölt vele, amelyet a mágikus elolvasom-ra klikkelés után lehet megtekinteni.
– Wesley, az idei szezon az előző tökéleteshez képest egy kicsit furcsa volt. Hogy érzed?
– Amikor túl vagy életed legjobb idényén, megfordul a fejedben, hogy a következő kevésbé lesz sikeres. Az élet nem lehet mindig tökéletes. 2010-ben az Európai Szuperkupa kivételével mindent megnyertem az Interrel, a holland válogatottal világbajnoki döntőt játszottam, és eme csodás nyár végén feleségül vettem a nőt, akit a legjobban szeretek. Szóval, ez egy hihetetlen év volt. Akadtak azért jó pillanataim az Interrel annak ellenére, hogy a kitűzött célok közül nem sikerült mindegyiket elérni.
– Milyen a kapcsolatod Leonardóval és a csapattársaiddal?
– Mindenkivel nagyszerű. A testvéreimnek tekintem őket. Az elmúlt szezon nem volt könnyű és sajnos többször is megsérültem. De nagyon büszke vagyok, hogy végül együtt megnyertük az Olasz Kupát.
– Mostanában gyakran hallani arról, hogy Londonba, a Chelsea-hez igazolsz. Még mindig boldog vagy az Internél, vagy a mögöttünk hagyott hónapok hagytak benned némi keserűséget?
– Soha sem voltam dühös az Interre. Teljes szívemből szeretem a klubot. Csalódott és mérges azért voltam, mert nem jöttek azok az eredmények, amelyekért oly’ keményen dolgoztunk. És persze annak sem örültem, hogy állandóan sérülések gyötörtek, üldözött a balszerencse az elmúlt hónapokban. De ahogy mondtam, ilyen az élet, megpróbálom a jó oldalát nézni. Ha bizonyos dolgok nem működnek, akkor soha sem a klubra haragszom, hanem inkább a helyzetre.
– A holland válogatott nélküled döntetlent játszott barátságos meccsen Brazíliával, majd tizenegyesekkel kikapott Uruguay-tól. Hollandia vezérének tartod magad?
– Nem tartom magam annak, egy csapatban általában több is található. Tudom, hogy fontos tagja vagyok a nemzeti csapatnak és sajnálom, hogy nem lehettem ott ezeken a mérkőzéseken, de tényleg szükségem volt a pihenésre a legutóbbi sérülésem után. Szerintem ez egy bölcs döntés volt, így a legjobb mindenkinek.
– Jövőre Európa-bajnokságot rendeznek, vb-ezüstérmesként mik az elvárások? Úgy érzed, hogy vissza lehet vágni a spanyoloknak?
– Jók az előérzeteim, úgy hiszem, nyerhetünk valamit a következő évben. Lehet, hogy Európa-bajnokságot, de az is lehet, hogy egy szép napon világbajnoki trófeát…Még mindig nagyon fiatal, ambícióval és hittel teli csapatunk van, amely bárkit képes megverni.
– Hiányzik Mourinho? Tartjátok a kapcsolatot?
– Persze, hogy hiányzik, hiszen nagyszerű edző és remek ember. De azért képes vagyok jól játszani nélküle is. Jól érzem magam és tele vagyok energiával, hogy a következő idényben újra megmutassam, mit tudok. Lényegtelen, hogy épp hogy hívják az edzőt. Amúgy természetesen kapcsolatban vagyok vele, aminek örülök, hiszen csodálom és szeretem őt.
– Mennyire viseltek meg az elmúlt hetek-hónapok Yolanthe távolléte miatt?
– Roppant nehéz volt, hiszen a feleségemtől annyi mindent kapok és minden nap mellettem van. Nagyon büszke vagyok rá, a munkájára, és örülök, hogy megtalálta a számításait itt Los Angeles-ben.
– Olaszországban kirobbant a fogadási botrány, te, aki épp nyaralsz, mit hallottál erről? Boldog vagy, hogy az olasz futball részese lehetsz, vagy ez kínos neked?
– Mit is mondhatnék, hiszen ezekben a napokban távol vagyok Itáliától. Nem tudom pontosan, mi történt és emiatt nem akarok ítélkezni senki fölött. Jelenleg élvezem a szabadságot, más nem nagyon érdekel.
– Mit üzensz az Inter drukkereinek?
– A csapat szurkolói mindig csodálatosan bántak velem. Egyszerűen fantasztikusak és szeretném nekik megköszönni. Csak a jóisten tudja, mit tartogat számomra a jövő. Egy dolog biztos: ha az Internél maradok, mindent beleadok, hogy újra valamennyi trófeát megnyerjük.