A blog történetében először az alábbiakban interjút olvashattok, mégpedig a csapat januárban érkezett csatárával, Giampaolo Pazzinivel. A fél idény alatt tizenegy gólt szerző 7-es még az Olasz Kupa döntője előtt nyilatkozott a La Gazzetta Dello Sportnak többek között a beilleszkedésről, a haverjairól, a Nagatomo és közte kialakult kisebb félreértésről és hajtás után kiderül az is, hogyan váltak el útjai a Sampdoriával.
– Milyenek voltak az első hónapok?
– Négy hónapnyi őrület, holott szezon közben váltani sosem könnyű. Megmutattam azonnal, mire vagyok képes, ami boldogsággal tölt el.
– Tényleg van külön kitétel a szerződésedben arra az esetre, ha minimum 10 gólt szerzel az Interben tavasszal?
– Áhh…mindenről tudsz…
– Gondoltál-e arra a kontraktus aláírásakor, hogy ez egy kockázatos lépés lehet?
– Szeretem a játékot minden finomságával együtt, úgyhogy nem bánom.
– Cassano barátod Milanba igazolása tényleg számított neked?
– Antonio nagyon sok fontos pontot hozott a Milannak, még mindig nagyszerű játékos. Nem volt rá szüksége, hogy megmondjam neki, mennyire nehéz lesz.
– És hová igazol másik nagy cimborád, Montolivo?
– Nem tudom. De ha nem hosszabbít a Fiorentinával, az azt jelenti, hogy már el is döntötte, hogy tovább akar lépni. Ebben az esetben tudja, mit kell tennie.
– Térjünk vissza rád: 6 gólt lőttél egy nehéz helyzetben lévő Sampban, majd 11-et az Interben úgy, hogy szinte az utolsó pillanatban estél be. Mindez válasz azokra a kritikus hangokra, amelyek szerint Pazzini nem elég jó csatár egy nagy klubnak?
– Nyilvánvalóan a tavalyi 19 gólom nem a véletlen műve. Vannak itt bőven, akik nálam sokkal többet beszélnek és néha hülyeségeket. A dolgok szerencsére megváltoztak, ami nekem jól jött.
– Nagatomo és közted akadt egy kis félreértés…
– Először nagyon mérges voltam rá. Mondtam neki, hogy: ‘Be kell adnod a labdát, vagy szerinted mit tudok csinálni itt középen?‘
– Nem aggódtál amiatt, hogy az Interbe kerülve túl sok légiós vesz körül?
– Ők igazi bajnokok, akikkel keveset találkoztam, ezért roppant kíváncsi voltam, mi történik az öltözőben. Megpróbáltam elképzelni, milyen lehet.”
– Na és milyen?
– Jó arcok, nem csak bajnokok. Egyszerűen hamar elfogadtak.
– Tartottál attól, hogy olyanokkal kell versenyezned a csapatba kerülésért, mint például Milito?
– Ha nincs versengés, azt jelenti, hogy a csapat nem jó. Boldog voltam, hogy vele kell harcolnom.
– Féltél egy pillanatra is attól, hogy nem sikerül bejutni a Bajnokok Ligájába, ahol még soha sem játszottál?
– A Lazio elleni meccsen Zarate vezető gólja és Sneijder egyenlítő találata után egy kicsit igen…De végül az egész csapat lenyűgözött, amely nem csak ezen a meccsen mutatta meg az erősségeit.
– Jobb lettél annak köszönhetően, hogy ilyen csapatban játszol?
– Kétségtelen, sokkal magabiztosabbnak érzem magam, mint öt hónappal ezelőtt.
– Akkor is, amikor 40 napig nem tudtál betalálni?
– Sosem gondoltam arra, hogy a „pokolba is, nem tudok gólt lőni„. De mindig azt mondtam magamban: nyugi, ha ma sem sikerül, megpróbálod legközelebb.
– És mit ígérsz, ha betalálsz a kupadöntőn? Egy Boateng-féle moonwalk-ot? Esetleg varratsz egy tetkót?
– A táncolás nem az én műfajom. Nincs tetoválásom és nem is nagyon lesz. Majd csinálok valami mást, rendben? Bár még nem gondolkodtam rajta.
– Próbálj meg visszaemlékezni: mi volt karriered első trófeája?
– Nem nyertem még semmit, emiatt piszkálnak is kicsit a többiek. Eddig egy döntőt játszottam, amit tizenegyesekkel elvesztettünk (Sampdoria-Lazio, Olasz Kupa-döntő 2009-ben). Most itt az újabb lehetőség.
– Tavaly a te góloddal győztétek le a Palermot a BL-helyért vívott csatában, idén dupláztál és kiharcoltál egy tizenegyest ellenük. Jó ómennek számítanak, nem?
– Nem akarom ezt mondani… de legyen: az elmúlt két évben a Palermo nekem boldogságot jelentett.
– Beszéljünk egy kicsit a Sampdoriáról és hogy hogyan élted meg az elmúlt két hónapjukat.
– Amikor láttam Palombót sírni, olyan volt, mintha kést szúrtak volna belém és ha arra gondolok, hogy a Samp kiesett, még mindig vérzik a szívem…Főleg a korábbi csapattársaimért és a szurkolókért, akik egyszerűen fantasztikusak és nem érdemlik meg a Serie B-t.
– De Garrone elnökért nem, ugye?
– Nézd, augusztustól januárig egyszer találkoztam vele és ennyi.
– Visszatérve, többször is hallhattál ilyeneket, hogy: ‘Túl sokat foglalkozunk Pazzinivel és ahogy játszik, jobb lenne mást pályára küldeni helyette‘, ami lényegében előrevetítette az eladásodat.
– Mindent megtettem a Sampért, amit lehetett. És eddig nem beszéltem a helyzetre való tekintettel…
– Az igaz, hogy Garrone azt mondta: „Pazzini nagyon el akart menni januárban és mindent meg is tett érte?”
– Tudod, hogy történt? Rengeteg idő lett volna megújítani a szerződésemet, de egyszer sütött a nap, egyszer esett az eső, majd a szél fújt, de új szerződés sehol. Aztán januárban az egyik ügynökömet megbízták, hogy keressen nekem csapatot már télen. Három nap múlva érkezett a friss klubvilágbajnok Inter ajánlata, hogy most akarnak engem, nem nyáron.
– Vagyis erre nem lehetett nemet mondani?
– A Samp vezetői közül tudod hányan akarták, hogy ne menjek el? Ketten…Egyikük mindenért engem hibáztatott, én lettem a bűnbak a szemében. De most már nem akarok erről többet beszélni, csak egy dolog jár a fejemben: megnyerni az Interrel az Olasz Kupát.