Bajnokok Ligája: Az Internek már mindegy, ki jön

A tavalyi év fényében bármilyen nemű sorsoláson a Bayern láttán, mint szembe jövő ellenfél csettintenünk kellene. A tavalyi szezon sajnos távolabbi már mint bármelyik Mancini-s szezon. De valljuk be férfiasan, tök mindegy ki lett volna a következő ellenfél, egyrészt nem az Inter lett volna a párharc esélyese, másrészt úgy is annak szurkoltunk volna, hogy essünk ki és Benítezt csak civilben lássuk legközelebb nyilatkozni.

Jöhetne a szánalmas szöveg és az önhitegetés, hogy Benítez kupamágus és a Liverpoolnál is a BL-produktumokkal mentette meg rendre a szezonjait. Alapvetően megtörténhet ez is. Ettől függetlenül szerintem minden Inter szimpatizáns egy a saját erejéhez méltó módon teljesítő csapatot szeretne látni minden héten kifutni a pályára, nem egy alkalomadtán focizni óhajtó brigádot. Szeretnénk a két meccses ultimátumok végeláthatatlan mókuskerékből kievickélni ami nagy valószínűséggel Benítezzel az egész szezont jellemezni fogja. A Bayern a tavalyi BL-döntő ellenére sem életveszélyes ellenfél, ha a labdarúgás Európa domborzati térképén kívánjuk őket elhelyezni. Viszont semmivel nem lennénk ki  jobban a vízből, ha esetleg a Sahtar Donyeck vagy a Schalke 04 lett volna a soron következő ellenfél. Abból a szempontból rosszabb, ha  továbbra is Benítezt fúrjuk (azt tesszük), hogy a Bayern ellen ki lehet esni.

Ahhoz, hogy ne szkeptikus és lemondó érzelmi világgal üljünk majd le ez a meccs elé Februárban, hogy az Internek a vak szerencsén kívül legyen racionális esélye ebben a párharcban, Beníteztől meg kellene szabadulni és sikeresen kellene abszolválni az edző váltást. Erre a közeljövőben nem sok esélyt látunk, mert a Klub VB úgy néz ki meglesz, ezzel Benítez újabb egy hónapra belőtte magát a kispad élére. Januárban új embereket akar a spanyol, de a kutya nem itt nyugszik, hanem ott, hogy nincsen játéka az Internek amit már Massimo Moratti is megtudott fogalmazni, pedig ő nem valószínű, hogy a sportág a szakmai oldaláért rajong.

Két hónap sok idő, szokás mondani. Felépülnek a sérültek ezt is szokás mostanában. De ezek csak jól hangzó kifogások, nem látjuk a rációt abban, hogy ami eddig nem sikerült az miért sikerülne innentől kezdve. Játszott ez az Inter közel a legerősebb felállásában, ugyanott voltunk Militoval mint Biabianyval, Natalinoval mint Maiconnal. Elhiszem, hogy rettentően unalmas, de általában ott akad meg a lemezjátszó fej, ahol a hiba van a lemezen.

Szumma szummárum Beníteztől, minél előbb meg kell szabadulni és lehetőség szerint nem egy másik szakbarbár kezébe adni a botkormányt.