Pozitívumok. Mindenképpen. Végre láttunk játékot helyenként, elfogadható és jó egyéni teljesítményeket, stabil csapatjátékot és végül megérdemelt győzelmet. Egetrengető dolgokról nem beszélhetünk, de tegnap este elmozdult a holtpontról a csapat. Összeségében egy kiizadt győzelem, de rengeteg az apró kis pozitívum aminek jelen esetben örülni kell és értékelni. A Twente nem túl nagy értékmérő valljuk be, minden beképzeltség nélkül. Nincs kinn a csapat a vízből, de a feje már látszik.
Az első és talán legfontosabb: Benitez jól választott felállást és stratégiát is. Nem akart dominálni, labdát birtokolni. Az Inter gyönyörű szépen mind a 10 emberével visszaállt a saját térfelére, ha Twente elkezdte a támadásépítgetését. A klasszikus 4-4-2es rendszerben Eto’o messze játszott a kaputól balszélen, Biabiany a jobb oldalon, középen Stankovic és Cambiasso, a két támadó pedig Sneijder és Pandev lett. Utólag mindegyik ötlet bejött pedig alapban egyik sem tünt túl indokoltnak. Sneijdernek nem kellett háttal a kapuval forgólodnia 2-3 védő között, szabadon mozoghatott sokszor kijött a szélre, visszalépett a középpályára, hatékonyabb volt mint szokott remek húzás volt. Egyrészt lő távolon belül volt végig, és mind Eto’oval, Pandevvel és a támadásokhoz remekül felépő Cambiassoval is tudott kisebb csiki-csukikat, kényszerítőket alkalmazni. Az Inter jól húzogatott a Twente tizenhatosa elött és az óvatosabb játék, a visszahúzodás következtében megjelentek a kontratámadás szerű akciók is.
Biabiany -aki idén elöszőr biztatóan játszott- kétszer is rengeteg területtel maga elött kapta a labdát, lendületből vezette a védelemre a bogyót, máskérdés, hogy az első remek csel után mindig eltotojázta az igéretes szituációkat. Pandev pedig tökéletes betoncölöp a kényszerítőkhöz, ha is nincs túl jó formában, de legalább egyszer kilehet ugratni mostanában ez megtörtént tegnap is. Hátul megvoltak a kisebb nagyobb szerencsétlenkedések, de a csapat sokkal egységesebben mozgott mint eddig. Nem voltak igazán igéretes, kidolgozott vagy az idei évben jellemző lerohanásos akciói a hollandoknak. A játék képét nézve megérdemelten vezetett volna az Inter. A második félidőben, ugyanaz történt mint az elsőben csak az Inter még szorosabbra húzta a gyeplőt. A Twente ki sem jött a saját térfeléről, érett a gól, meg is született. A gól után még minimum két ablak – ajtó ziccere volt az Internek de nem tudták kihasználni, tegyük hozzá Sneijder és Stankovic is NBI-es bakiparádékat idézett a két ordító gólhelyzetnél. Majd a Twente mindent egy lapra feltett és megprobált egyenlíteni. Nem is játrak tőle túlzottan messze. Landzaat kapufája alatt a leghosszabb másfél másodpercet éltük át ebben a hónapban.
A temérdek és ordító helyzet és az óriási főlény ellenére egy csúszós-mászós győzelem lett. De az Inter egyelőre itt tart. Benitez totálisan lerombolta a Mourinho-féle gárdát. Egy új csapat van születőben. Bízzunk benne ez az első macskaköve volt az új útnak. A játék már rendben volt a végeredmény úgy ahogy. Ez nem a tavaly mindent megnyert csapat. Ez egy új csapat ami a nulláról indul és a tegnapi nappal reméljük megtette első lépését afelé, hogy egyszer újra egy karakteres és erős Inter legyen. Szükség lesz arra, hogy a Twente ellen mutatott, az eddigekhez képest egységesebb csapatjátékban villantsanak a fiúk a bajnokikon. Ugyanis most a zászlóvívő nélkül jön 3 meccs. A kritikus időszak továbbra sem múlt el a szebb napokat idéző BL-meccs ellenére sem.