Inter 1-1 Brescia: Rafa, az ismeretlen

Az Internél való tartózkodása alatt kiderült, hogy Benítezzel kapcsolatban mindenki csak találgat. Hallunk olyan véleményeket, hogy egy mérnök alkat, aki a számítógép előtt megtervezi a meccset. Mások szerint ő maga a futball antikrisztusa. Vannak olyan vélemények miszerint nem tud motiválni, olvasunk olyat, hogy generációjának egyik legnagyobb edzője, valaki kedveli, sokan gyűlölik, valakinek semleges. Egy picit mindegyik, de valójában egyik sem. Benítez klubszinten elért mindent. Nyert bajnokságot, UEFA kupát, Bajnokok Ligáját. Relatíve rövid idő alatt, ez nem lehet véletlen, az arc valamit nagyon tud, ez tény.

Viszont az eddigi szezonban – egy pár meccses periódust leszámítva – az alkalmatlanság alfáját és omegáját demonstrálja. Régóta bűn rossz formában lévő kulcsjátékosok (Maicon, Sneijder, Milito, Cambiasso), kibogozhatatlan taktika, értelmetlen húzások (Biabiany), céltalanság, ötlettelenség, szenvedés, nem éppen hétköznapi sérülés hullám és most már kellemetlen pontvesztések is. A BL-ben sikerült másfél meccs alatt az imponáló pozíciót elszúrni, most már nem rajta múlik a csoportelsőség sem. A hazai pontvadászatban ennél rosszabb a helyzet főleg, ha véletlenül belenéztünk valamelyik Inter meccsbe. A negyedik forduló óta 2 meccset nyert meg a csapat, ami nagyon gyenge teljesítmény főleg úgy, hogy gyakorlatilag vállalhatatlan játékkal, hozzáállással, mentalitással hozták ezeket a pontokat. A tavalyi évhez képest már most 6 ponttal kevesebb van, Benitez asszondja, hogy tavasszal mekkora előnyt herdált az Inter, nincs veszve semmi. Ja aha, az ő szemszögéből igen, de aki látja a csapatot külső szemmel annak feltűnik, hogy itt nem egy szimpla hullámvölgyről van szó, hanem valahol koncentrálódik a negatív energia, ami terjed szét a klub erein keresztül, most már egészen az eredmény jelzőig. Ha távolról nézzük az idei szezont, lényegében semmi gond, csak ha közelebb megyünk akkor egy egyre látványosabb kipukkadásnak a klasszikus esetét véljük felfedezni. Beníteznek nincs ellenszere, de úgy tűnik ötlete sem nagyon. Eddig nagy szerencséje, hogy hellyel-közzel mindenki bukdácsolgatott össze-vissza, szépen be is sűrűsödött a tabella eleje.

(Eto’o kamutizije mentette meg Beníteztől az Inter több mint két éves hazai veretlenségét.)

Már az lényegében blődség, hogy a támadók eddig sérülés miatt hiányoztak most meg szar formában vannak mégis 3 támadót plusz Sneijdert erőlteti Rafa, ezzel Biabiany személyében egy parazitát enged a csapat  testén csüngeni, aminek eddig tökéletesen tetten érhetőek a következményei. Sneijderrel odáig fajultak a dolgok, hogy összeesett az öltözőben, a Leccéhez nem is utazik, konkrét baja nincs. Walter Samuelnek akár a pályafutása is véget érhet. 32 évesen egy eléggé súlyos és kényes sérülést szenvedni nem túl reményteljes, a szezonban nagy valószínűséggel ő már nem lesz. Az egész csapat úgy néz ki, mint akik meló után járnak focizni, szinte rossz rájuk nézni annyira aszott mindenki. Kivéve élete legjobb formájában lévő Samuel Eto’o-t aki nélkül most nem csak Benítez, de valószínű a csapat is térdig állna a trágyában.

A következő ellenfél a Lecce lesz idegenben, akik a 11 pontjukból 10et (!)otthon szereztek 4 meccsen 2 gólt kaptak. Most hozzájuk látogat ez a góliszonyos, félhulla Inter, hogy rendbe tegye az önbizalmát a városi derby elött. Benítez, fel van adva a lecke. A jelenlegi állapotokból kiindulva jócskán benne van, hogy egyik meccset sem nyeri meg az Inter. Ennek tükrében eléggé fals Benítez haláli nyugodt nyilatkozatát olvasni a januári átigazolási tervekről. Ez a két meccs – nem túlzás – pokoli nehéz lesz az Internek. Rafa, most mutasd meg, hogy motiválni nem tudsz, avagy te vagy az antikrusztus, vagy inkább azt, hogy nem véletelnül értél el mindent, és ha kell a számítógép előtt is képes vagy meccseket megnyerni. Valami legyen mert ez így nem állapot.

Inter – Brescia 1-1

Eto’o ’72 (pen); Caracciolo ’14