Kezd körvonalazódni, hogy jó zsaru-rossz zsarut fogunk játszani itt a blogon Benítezzel kapcsolatban: úgy tűnik ugyanis, hogy Horas minden meccs után elzavarná őt Kenyába, én meg egy darabig még mentegetni fogom őt, ha jönnek a győzelmek. Nem mintha én annyira meg lennék győződve róla, hogy Benítez a legjobb választás a Nerazzurri kispadjára, sőt, amikor először jött szóba a neve, magam is erősen összevontam a szemöldökömet, és vele kapcsolatos fenntartásaim azóta is megmaradtak. Lehet, hogy éppen ez az, amitől én optimistábban látom a jelenlegi helyzetet, én ugyanis ennél sokkal rosszabb szezonkezdésre számítottam. Tegnap mindenesetre győztünk. Óriási mázlival, harmatgyenge játékkal, egy nézhetetlen meccsen, ami nem hangzik túl jól. De ha ez elég lenne az alig pár hónapja kinevezett edzőnk leváltásához, akkor most aligha lennénk három fronton címvédők, hiszen Mourinhót 2008 novemberében ugyanolyan balga eltökéltséggel rúgtuk volna seggbe, ahogyan Muntari tette tegnap a labdával a Marassiban, csak annak a seggberúgásnak nem lett volna ilyen szerencsés vége.
Egy csúcsra járatott csapatot új edzőként átvenni valószínűleg egy fokkal komplikáltabb feladat, mint amilyennek elsőre tűnik. A szurkolók elvárása magasabb, mint valaha, miközben a játékosok mentális és fizikai állapota össze sem hasonlítható az előző szezon végén látottakkal. Ebben a helyzetben egy hosszútávon gondolkodó edző – a nyári vérfrissítés hiányában – nem tehet mást, mint hogy megpróbál egy stabil játékot kialakítani, amivel elkerülhető, hogy a motivációs deficit következményeképpen súlyos pofonokba nézzen bele a csapat. A nagy zakók ugyanis közösségrombolók, és az elkényeztetett közönség sem viseli őket jól, a hatékony szakvezetői munkához pedig nem túl kellemes háttérzene a Curva Nord vafankúlózása. Az első tehát egy masszív fegyelmezett védekezés biztosítása, kevés kapott góllal, sok labdaszerzéssel, amire aztán a többit építeni lehet. Ez a törekvés megvalósulni látszik, 9 bajnokin mindössze 4 kapott gól elég derekas teljesítmény. A támadójáték alacsony színvonala pedig sokkal inkább fogható a kulcsjátékosok (Milito, Sneijder, Maicon) sérüléseire és minősíthetetlen formájára, mint Benítez mentalitására. Részben persze az edző feladata elérni, hogy a játékosai minél jobb formában legyenek, de ennek érdekében Rafa pont azt teszi, amit tennie kell: játszatni őket folyamatosan, hogy végre visszatérjen az önbizalmuk/játékkedvük, és lehetőleg addig is behúzni valahogy a meccseket, ezzel levéve a vállukról a terhet. Mihelyt az említett három játékos közül akár csak az egyik elkapja a fonalat, látványos javulás fog bekövetkezni a támadójátékban.
Mi történt?
A több méterrel eltévesztett passzok, arcpirító labdakezelési hibák, a saját lábukban megbotló játékosok és a labda mellé nyúló kapus meccse volt. Túl sok feljegyezhető esemény nem történt, hacsak az újabb sérüléseket nem nevezzük annak. Ha Eduardo nem egy szellemképes tévén figyelte volna Muntari lövését, akkor valószínűleg később sem tudtunk volna gólt szerezni, és igazságosabb is lett volna a 0-0. A Genoa részéről Toni egy párszor megoldhatatlan feladat elé állította Luciót, de szerencsére a befejezések ugyanolyan rosszul mentek a Grifoninak, mint minden más a meccsen. A mi oldalunkon kimaradt egy hatalmas Eto’o ziccer Muntari okos (!) passza után, azonkívül Biabiany megindulása zavarták fel néha az állóvizet, amelyeknek ugyanannyi funkciójuk volt, mint a kamuflázs pufidzsekinek Harlem utcáin. Biabiany sebessége figyelemreméltó, de a passzai pontatlanok, rossz üteműek és kiszámíthatóak, és a labdavezetésén is lenne mit csiszolni. Ehh, bár Pandev lenne fele ilyen gyors. Az egyetlen dolog, ami valamelyest feloldozza a játékosokat a futball-gyilkosság bűne alól, hogy a pálya talaja szemmel láthatóan gyalázatos állapotban volt, a stoplik nem tudtak megkapaszkodni, a labda meg nem bírt gurulni.
Pozitívumok
Nyertünk.
Santon ugyan nem játszott különösebben jól, de most ez is elég volt ahhoz, hogy javára dőljön el a balhátvéd poszt kérdése.
Castellazzi megnyugtató megoldásnak tűnik JC pótlására. 
Negatívumok
– Ismét lesérült két fejléc szereplőnk. A hírek szerint JC és Cambiasso is hátsó comizomhúzódást szenvedett, az argentin idén már másodszor. Ugyanez a sérülés tartja pályán kívül Militót és Marigát is. A kommentek között elfogadunk kisebb felajánlásokat, amelyekből néhány tubus Richtofittel látnánk el Franco Combi orvosi stábját.
– Sneijder és Maicon – no comment.
– Lucio is bizonytalan volt, nem igazán bírt Tonival.
Összegzés
Méltatlanul alacsony színvonalú játékunk ellenére sikerült behúzni a három pontot, amit felfoghatunk a Sampdoria ellen elvesztett pontok kiegyenlítésének, mivel ott viszont egyértelműen győzelmet érdemeltünk volna.