A tavalyi Serie A-t megnyerő Napoli finoman szólva sincs jó formában. A Milan elleni rangadó elvesztése talán benne volt a pakliban és azt követően ugyan sikerült némiképp javítani a Sporting és a Genoa elleni győzelmekkel, a legutóbbi torinói bukta, valamint a hatalmas hollandiai pofon egyáltalán nem festenek jó képet Conte sérülésekkel megtizedelt csapatáról. Ezek függvényében akár egyértelmű esélyesként is tekinthetnénk kedvenceinkre, azonban ilyenkor szoktak igazán különös és frusztráló meccsképek kialakulni. Egy kommentelő szerintem remekül rávilágított a dologra; a sebzett vad elejtése a legnehezebb.
A címvédőnél a tavalyi alapemberek közül Meret, Rrahmani, Lobotka és Lukaku is sérüléssel bajlódnak, emellett pedig a Nápolyban karrierje során az eddig talán legjobb formáját mutató Hojlundra sem számíthat Conte. A gróf úrnak meg is gyűlik a baja az újak beépítésével; Langról például úgy nyilatkozott, hogy hiába tud jól táncolni és énekelni, számára a futball tudás a legfontosabb. Korábbi vezetőedzőnk a sok új érkezőről úgy fogalmazott, hogy az értük fizetett pénzből nyilvánvalóvá válik, hogy nem klasszisokat, hanem csupán rotációs embereket igazoltak. Persze ismerjük Contét; az efféle megnyilvánulásaival egyrészt mindig komolyabb munkára próbálja ösztönözni a klubvezetőket és az átigazolásokért felelős szakembereket, másrészt talán a saját csapatáról is így igyekszik levenni nyomást. Ugyanakkor kérdéses, hogy De Laurentiis meddig tudja elviselni ezt a folyamatos rinyálást.
Az Internél ezzel szemben kiegyenesedni látszódnak a dolgok. Az Udinese ellen azt érezhettük, hogy Chivu nem készítette fel megfelelően a sajátjait, miközben a vendégek tökéletesen valósították meg a meccstervüket. A Juventus otthonában már rendben volt a játék és csak azon múlt minden, hogy Sommer minden kapura tartó lövésből gólt kapott. Ezt követően viszont egy hétmeccses győzelmi szériát sikerült felépíteni a csapatnak; a Bl-ben nyilván nem jön rosszul, hogy tulajdonképpen csak felhozó meccseket játszik a csapat, viszont a Serie A-ban sikerült megverni a minket mindig megfirkáló Sassuolót, valamint a Gasperinivel új korszakot kezdő Romát is.
Chivu – legalábbis egyelőre úgy tűnik – remekül forgatja a csapatot. Martinez, de Vrij, Carlos Augusto és Zielinski is több lehetőséget kaptak eddig, mint tavaly ilyenkor és az újak, vagy régi-újak – Akanji, Sucic, Bonny és Pio Esposito – beépítése is jól működik. A felesleges igazolásnak tűnő Diouf eddig még nem tudta meggyőzni Chivut arról, hogy komolyabb mennyiségű játékpercet érdemelne és Luis Enrique előtt is még hosszú út vár a folyamatos rotációba való bekerülésig. Thuram továbbra is sérült, de eddig bizony semmilyen panaszunk nem lehet az őt helyettesítő Bonnyra és Rolkó által Szalai Ádámhoz hasonlított Espositóra.
A több sebből is vérző Napoli ellen most jó esélyünk van akár mind a három pont megszerzésére, de soha nem szabad lebecsülni Conte csapatát, akik ellen valahogy tavaly egyszer sem jött ki igazán a lépés és akiket azért hazai pályán egyáltalán nem könnyű megverni.
Várható kezdőnk: Sommer – Akanji, Acerbi, Bastoni – Dumfries, Barella, Calhanoglu, Mhitarján, Dimarco – Lautaro, Bonny.
A mérkőzést a Match 4 és a Net4+ élőben közvetíti.