Imponáló magabiztossággal, talán a Chivu-éra eddigi legdominánsabb teljesítményét felvonultatva söpörte be a pontokat a Nerazzurri hazai pályán.
Igen, tudjuk, az ellenfél az újonc, egyébiránt az első öt körben veretlen, a bajnoki nyitányon a Milant kifektető Cremonese volt, így semmiképp sem ajánlatos átesni a ló túlsó oldalára, de ennyire éhes, éles és intenzív csapatot mindig jó Inter-szerelésben látni. Különösen az ellenfél térfelén prezentált letámadások mentek élményszámba, a vendégek gyakorlatilag levegőhöz sem jutottak, olyannyira erős nyomás helyeződött rájuk kedvenceink által. Ennek gyümölcse volt a vezető gól is, miután Barella egy határozott labdaszerzést követően külsővel szöktette a balszélen meglóduló Bonnyt, akinek pontos centerezését a jobbján berobbanó kapitány váltotta gólra, megszerezve ezzel a negyedik találatát hét napon belül.
A lendület ezt követően sem hagyott alább, sorjáztak a helyzetek, nagy kedvvel szövögette változatosabbnál változatosabb akcióit a csapat, Bonny fejese révén pedig nem kellett sokat várni a második találatra sem. A fordulás után aztán nem jött semmifajta leolvadás és hátradőlés, a fiúk ragaszkodtak a magas fordulatszámhoz, aminek eredményeképp előbb Dimarco csűrt egyet a hosszúba, majd Barella értékesítette az ifjú francia harmadik asszisztját. A hajrára már teljes nyugiban érkezhettek a cserék, a kapott gól ugyan némi szépséghibát ejtett a közel makulátlan performanszon, ettől függetlenül elégedetten csettinthetünk, merthogy…
- Ez volt a csapat ötödik győzelme zsinórban, ráadásul egyre magabiztosabb meccseknek lehettünk szemtanúi a Juventus elleni vereség óta (2-0, 2-1, 2-0, 3-0, 4-1).
- Hogy a taktika nem kizárólag a pályára küldött tizenegy hadrendjének függvénye, arra a szerdai BL-meccs után kiváló bizonyíték ez a bajnoki, avagy a Chivu-ball alapjegyei egyre élénkebben és eredményesebben köszönnek vissza – persze kíváncsian várjuk, mire megyünk majd kevésbé limitált csapatok ellen.
- Jól forog a csapat az új mester keze alatt: ezen a meccsen az alapembereink sorából Acerbi és Calhanoglu is pihenhetett, az új szerzemények közül Akanji és Bonny kezdőként, míg Sucic, Henrique és Diouf csereként kapott fontos játékperceket – az persze egyértelmű, hogy utóbbi két úriembernél egyelőre nem körvonalazódik olyan erőteljes vonalakban a hozzáadott érték, mint három újonc társuk esetében, de nem érdemes türelmetlennek lenni, most talán a helyzetünk is konszolidálódott annyit, hogy ne kapkodjuk el a velük kapcsolatos értékítéleteket.
- Barella registában hozott egy pazar meccset, és a poszttársaihoz képest még mindig silány passzjátéka ellenére Frattesi jelenléte is ritka pozitívan hatott, persze itt megint érdemes hozzáfűzni egy kötelező aggodalmat, miszerint erősen kétséges, hogy nehezebb pályákon, masszívabb ellenfelekkel szemben mire lesz/lehet majd elég mindez. Ettől függetlenül nagyon rendben volt tőle az, amit most láttunk.
- Szép lassan minden egyes Inter-futballista a kívánt mentális és fizikai állapotba kerül, megvan a flow, a futballöröm és az elengedhetetlen magabiztosság is, a feladatt tehát adott: értékmérő meccseken, bajnoki rangadókon kamatoztatni mindezt – a válogatott szünetet követően lesz is erre lehetőség, előbb Rómában, majd Nápolyban, nem megfeledkezve természetesen arról, hogy a két kiruccanás között lesz egy harmadik is, nemzetközi vizeken.
- Zárásnak egy felvetés: szerintetek létezik, hogy Dimarco jobb futballistává válik Chivu kezei alatt? Tény, már az Inzaghi-érában sem volt piskóta, és nekem szilárd meggyőződésem volt, hogy azzal elérte a plafonját, de ahogy mostanság lezúzza a teljes(!) kilencven perceket… na azon én csak pislogok.
Osztályzatok:
Sommer: Semmi dolga nem volt, a meccs nagy részében még a rutinszerű, kapus bevonásával elegyített labdajáratás is elmaradt hátul, ami sokat elárul a dominanciáról. A gólról nem tehetett. (6)
Akanji: Nem kell sírnunk Pavard után. Kis szerencsével (egy amúgy szerencsés) gól is összejöhetett volna neki. (6.5)
de Vrij: „Csak” a szokásos masszív, stabil foci, tekintélyt parancsoló fellépéssel. (7)
Bastoni: Világklasszis. (7)
Dumfries: A cseréjét követő hiszti nem igazán tetszett, elvégre tisztában lehet azzal, hogy szüksége van a játékpercekre posztriválisának is. Amúgy nem volt olyan kiemelkedő meccse ezúttal, de lehozta, amit kellett. (6)
Frattesi: A passzjátéka nem, a hozzáállása, lendülete, letámadásban való hatékony részvétele viszont abszolút rendben volt. Egy rossz szavunk nem lesz, ha meg tudja ezt ismételni úgy 10-15 alkalommal a szezonban. (6.5)
Barella: Kellett már neki egy jó meccs, és teljesítményének értékét csak növeli, hogy mindezt registában tette le az asztalra. A gólja mellett egy remek kulcspasszt is betett a közösbe, okos és lüktető játéka mellett. (7.5)
Mhitarján: Nem volt gond vele sem, leszámítva azt az egyre nyilvánvalóbb tényt, miszerint a támadóharmadban, az akciók kulcspillanataiban közel sem képes már a magas minőségre. (6.5)
Dimarco: Dinamit a srác. Előbb gólpassz, majd egy pazar balos bomba, és még most is sprintelne az ellenfél kapuja felé, ha nem fújják le. (7.5)
Lautaro: Jól mozgott, gólt lőtt, és feljött az ötödik helyre a klub örök góllövőlistáján. (7)
Bonny: Bedobtam a srácoknak a kérdést a meccset követően, hogy mégis milyen pontszámot érdemel a dinamikus francia fiatalember, így az ő osztályzatában ezúttal a tőlük kapott javaslatok átlaga is visszaköszön. A kilencesre úgy hiszem, maximálisan rászolgált a góllal és a három gólpasszal. Profilban és hatékonyságban is tökéletesen pótolta Tikuszt, abba pedig különösen jó érzés belegondolni, hogy tavaly hasonló helyzetben kiktől kellett egy hasonló teljesítménynek akár a töredékét is várnunk, hiába, ehhez képest most itt ez a srác, először kap lehetőséget kezdőként, és odaver egy beleköthetetlent. Folytassa, kérem! (9)
A cserék egytől-egyig produkáltak hasznos és szép megmozdulásokat. Diouf (6.5) például nem rontott átadást, bemutatott egy szép cselt, a kapott gólnak megágyazó felelőtlen labdavesztéséből pedig egy életre megtanulta, hogy ez bizony nem a francia liga. Henrique (6.5) láthatóan küzd még, de közel sem reménytelen, hogy egy napon Dumfries kihívója lesz a poszton. Esposito (7) és Sucic (7) okos játékkal szálltak be, míg Augusto (6.5) némileg benne volt Bonazzoli góljában.
Chivu: Így tovább, Mister! (7)
Válogatott szünet után három idegenbeli túra következik, úgyhogy nagyon reméljük, nem leharcolt állapotban térnek vissza kedvenceink.