Mármint nem a cuki fajta, hanem az, amikor bajnok lett az Inter már a tavasz közepén, öt fordulóval a vége előtt. Egy picit nehézkes időszak volt, de azért nyilván nem panaszkodunk.
Öt lejátszott meccs, négy győzelem, egy döntetlen, 10:4-es gólaránnyal: igazából ha erre ránézünk, nem lehet ok a panaszra, de azért érezzük, hogy a hónap elején döcögött kissé a gépezet. Mókás tény, hogy minden meccsen kettő találatot sikerült szerezni, az már kevésbé, hogy ezekből a gólkirályi cím első számú várományosának effektíve egyből sem sikerült kivenni a részét. Sebaj, a Derby-győzelem és a bajnoki ünneplés ettől függetlenül nyilván örökkön örökké tartó emlékeket adott nekünk.
A hónap védője/kapusa Benjamin Pavard. Kis túlzással már a Milan elleni meccse miatt önmagában megérdemelte volna, de egész hónapban kiegyensúlyozottan focizott, egy asszisztot is jegyzett, és az egyetlen találkozón, ahol egynél több gólt kapott a csapat, ő nem volt a pályán.
Nagyjából egy kihívója volt, őt Alessandro Bastoninak hívják, akinek akadt egy gólpassza és több jó teljesítménye is.
A legjobb középpályás minden kétséget kizáróan a négy (!) góllal jelentkező Hakan Calhanoglu. Magas szintű futball a lezáró szakaszban, abszolút a csapat élére állt, amikor a legnagyobb szükség volt rá – a szezon játékosa.
Ezt a poszttársai közül természetesen senki még csak meg sem közelítette.
A legjobb támadó a magához térő Marcus Thuram, akinek a góljai szintén nagyon kellettek a Scudetto bebiztosításához, ráadásul a második Derbyjén is sikerült betalálnia. Bónuszként egy kiharcolt büntető is érkezett tőle a Torino ellen.
Sánchez a gól+gólpasszal utána eredt azért, de megszorongatni nem tudta.
A legkellemesebb meglepetésnek megadom utóbb említett embert – jött Alexistől a produktivitás, amikor elöl akadt egy kis megbicsaklás. Úgy tűnik, szépen fogja lezárni interes karrierjét a chilei.
A legnagyobb csalódást sajnos nem lehet másnak adni Lautaro Martínezen kívül. Annyira bíztunk benne, hogy ebben a szezonban elmarad a góltalan, kapu előtt ügyetlenkedő széria…”De nem maradt el…” – jött Morgan Freeman, és az arcunkba narrálta. Ez van, nyilván még mindig bőven van hová fejlődni.
A legszebb védést Yann Sommer szállította a Derby első félidejében, kulcsszituációban, amikor egyik kedvenc milanistánk, Calabria közeli lövését szedte ki nagy bravúrral. (1:12-től)
A gólszépségversenyt Dimarco Empoli kapujába küldött kapáslövése kapja. Eleve nehéz mozdulat volt, tökéletesen kivitelezve, más részről pedig nem is akadt versenytársa igazán, Calha nem büntetőből szerzett gólján kívül. Fede egyébként nem szeret csúnya gólt szerezni a toszkánok ellen. (0:24-től)
A legszebb csel/egyéni megmozdulást most kicsit más oldalról közelítem meg: Benji Pavard a Milan ellen demonstrálta a becsúszó szerelések magasiskoláját. Ezekkel egyébként óriási morális löketet is adott az egyébként is koncentrált és feltüzelt csapatának, illetve nyilván a közönségre is hatással volt.
A májusi program:
– Sassuolo – Inter /1-0/
– Frosinone – Inter /május 10., péntek, 20:45/
– Inter – Lazio /május 19., vasárnap, 15:00/
– Verona – Inter /május 26., vasárnap, 15:00/
Sokat nem lehet írni igazából, túlzott elvárásaink nem maradtak: szeretnénk, hogy Martínez gólkirály legyen, emellett minél többen – lehetőleg a fiatalabbak – jussanak érdemi játéklehetőséghez. Több Bissecket, Buchanant (a jobb oldalon) és Frattesit! Ja, és nem ártana, ha nem égetnék magukat a játékosok a már lejátszott Sassuolo-vizithez hasonló blamával. Meg kell mutatni, miért is lett bajnok a csapat, és méltó meccsen kell majd felemelni a trófeát.
Pontozós élmezőny:
1.: Calhanoglu /6,75/
2.: Bastoni /6,6/
3.: de Vrij /6,58/
4.: Martínez /6,56/
5.: Barella /6,51/