Az elmaradt értékelőt pótlandó, most egy rövidke szösszenet érkezik az eddig lejátszott meccsek konklúziójáról – sok a kérdőjel, de ez talán jelen helyzetben nem is annyira meglepő.
Lássuk hát hét nagyobb lélegzetvételű gondolatot, amit az eddigi meccsekből tanultunk!
- Bár hallottam valahol egy olyan mondást, hogy „úriember nem kezdi hátulról”, most mégis ez lesz a helyzet: a csapatrészeket tekintve elindulunk attól az embertől, aki hosszú évek óta az egyik legfőbb bástyát jelenti a keretben. Samir Handanovic öregszik. Nem lehet mondani, hogy matuzsálem, sem azt, hogy nagyon kilógna, de már az utóbbi egy-másfél év alatt lehetett érezni, hogy neki már sok az a sorozatterhelés, amit kap. Conte támadásépítési elképzelései miatt rengeteget kell lábbal is játékba avatkoznia, így nyilvánvalóan akkor is kell koncentrálnia, ha épp nem kap lövéseket a kapujára – és bár sokat fejlődött ebben az aspektusban, azért ez érezhetően messze nem egy Neuer-szint.
E rövidke idő alatt kettő gólban is benne volt (a Benevento első találatában totálisan, Milinkovics-Szavics fejesében kevésbé), ez pedig nem az a szint, amit egy nagycsapat kezdő kapusától várnánk. Valószínűleg össze fogja szedni magát, de mi van akkor, ha mégsem? Nos, ez esetben eljöhet Radu ideje, aki ugyan egészen tehetségesnek mutatkozott – azért egy-egy potya neki is becsúszott tavaly – , de ezen a szinten még nem méretett meg. Egy biztos: erősen közeledni látszik a szlovén kapus végleges lecserélésének időpontja. Halk megjegyzés: egy Toldo-Júlio Césarhoz hasonló cserét akár már most el tudtam volna képzelni.
- A védelem összetétele szintén érdekes kérdés. Kezdésként a bal oldal, ahol nálam egyértelművé vált az utóbbi időben, hogy Bastoni a hosszú távú megoldás. Kolarov ugyan támadásban villantott ezt-azt, de helyezkedésben és futógyorsaságban óriási, valószínűleg kiküszöbölhetetlen hiányosságai vannak, főleg ha azzal súlyosbodik, hogy a támadóbb szellemű Perisic futkározik mellette. Itt esélyes, hogy a szezonon átívelő felállás az lesz, amit elsőre gondoltunk: a szerb fogja tehermentesíteni az olaszt. Tőlük jobbra egyértelműbb a helyzet de Vrij-jel (naná), de eggyel távolabb is pozitív jeleket fedezhetünk fel. Skriniar a Benevento, de főleg a Lazio ellen már olyasmit mutatott, amit Conte valószínűleg elvárna tőle – láthatóan nem nyugodott bele abba, hogy övé legyen a D’Ambrosio helyett beugró ember szerepe.
- A szárnyvédők speciális szerepe köztudott dolog, és Hakimi még ebben is egy non plus ultra. Ahogy korábban is írtam, ő simán odaérhet a legszűkebb elitbe a posztján (ha már most nincs ott), és mint ilyen, emel is egy szintet az Interen és annak játékán. Nyilvánvalóan az ő kezdő szerepén lamentálni is felesleges, viszont túloldalt már komplikáltabb lehetne a szituáció… amennyiben Perisic nem vétett volna már most óriási bakikat. A horvát ugyan támadásban hozzá tud tenni ezt-azt, de az egysíkú, robotszerű, intuícióktól szinte teljesen mentes focija nyilvánvalóan nem fog már fejlődést mutatni. 35 év ide vagy oda, Ashley Young most a megfelelő választás abba a pozícióba, ami valahol azért szomorú is kicsit: ide mindenképp vártam volna egy minőségi, jó korban lévő embert.
- A középpálya felállítása okozhatja talán a legnagyobb fejfájást a Misternek. Az eddigi meccsek alapján nagyon úgy tűnik, Eriksentől függetlenül is marad a 3-4-1-2-es felállás, trequartistával ugyebár. Utóbbi pozícióban a dánon kívül eddig Sensi, Barella és Sánchez is megfordult, nyilván más-más erényeket csillogtatva. Az Inter edzőjének fejével gondolkodva kettő ember helye betonbiztos a pálya ezen fertályán: Barelláé és Vidalé. A maradék egy helyre Brozovic, Eriksen, Gagliardini(!) és Sensi pályázik. Előbbi kettő érezhetően gyengébben kezdett az olasz duónál, a dánról már le lett már húzva a keresztvíz, de Brozovic sem az igazi. Epic barátunk nagyobb szerencsével már góloknál járhatna, de ezt figyelembe véve sem az igazi, amit tőle kapunk – neki a regista helye az ideális, és punktum, ez mára teljesen világossá vált. Újabb kérdés fogalmazódik meg bennünk: ha nem lesz stabil kezdő, vajon meddig láthatjuk még őt Inter-mezben?
- Egyértelműen elöl a legkellemesebb a helyzet. Lukaku, Martínez és Sánchez is formában vannak, mondom ezt úgy, hogy mindhármuk helyzetkihasználása bőven hagy maga után kívánnivalót. Amint igazán beindulnak ilyen téren is, akkor… Akkor nagyon jó lesz nekünk.
Itt Pinamonti helyzete okoz egy kis fejtörést a fejlődése (megrekedése?) miatt, de valami azt súgja, hogy ezekben a vészterhes időkben neki is jut majd bőven játéklehetőség. Ha pedig nem, úgy a téli átigazolási szezonban ki lesz kölcsönözve. - Rengeteg bírálatot kapott a szurkolóktól Conte a Lazio-meccs miatt, én kevésbé láttam vészesnek a helyzetet. Gyengécske kezdést igen erős, domináns folytatás követte Inter-részről, és SMS talált góljáig nyomasztó volt Vidalék fölénye. Ja egy lábjegyzet a chileihez gyors: rögtön megmutatta az utálóinak, hogy miért fogják mégis megkedvelni. Embertelen melót tesz a védekezésbe, három szereléssel és négy megelőzéssel olyan támpontot adott a társainak, amit mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A mentalitása miatt pedig biztosak lehetünk benne, hogy mindig pontosan ugyanezt fogjuk kapni tőle.
A római 90 perchez visszatérve: az egyenlítés utáni zavarodottság érezhető volt, be kell vallani, akár fordíthattak is volna a Sasok. Megjegyzendő, hogy Inzaghi egész meccsre betolta a buszt, javarészt 40-45 méterre védekeztek a kapujuktól – ebből is adódott a szemre sokszor elég lassúnak tűnő labdajáratás. Végül a balszerencse, a játékvezető (nevetséges Sensi-piros) és Lukakuék saját butasága miatt nem sikerült hazavinni a három pontot. Hosszú még az idény, attól függetlenül, hogy a Laziot előtte szinte tökéletes helyzetkihasználással elintézte az Atalanta (egyébként ebből is fakadt a hazaiak óvatossága), ez bőven nem egy vállalhatatlan eredmény.
- Kevésbé a csapathoz tartozik, de azért mégis: mielőtt majréznánk, vessünk egy pillantást Európa futballpályáira. Furábbnál furább eredmények születnek, óriásklubok tömegével kapják a gólokat, játékosok hetekre maródiak a vírus miatt… Mindenki tudja, milyen speciális, kitartást igénylő időszak ez, de mint mindenen, ezen is túl lesz a világ egyszer. A kérdőjelek ezzel együtt el fognak tűnni, kiegyenesedik majd az egész Internazionale, és rendben lesz ez a szezon – ezzel együtt maradni fog a csapat azon a fejlődési úton, ami az utóbbi években világosan jellemzi.
Tehát az üzenet mindenki felé: csak nyugalom!
Képek forrása: sempreinter.com