Bár a vasárnapi parti utáni instant értékelő elmaradt, azért érdemes kicsit lamentálni az utóbbi 1-2 hét történésein, a közeljövőre nézve ugyanis történtek igen fontos dolgok úgy a pályán, mint azon kívül is.
Kissé csapongó lesz a poszt, először a legközelebbi múlttal, az Udinese elleni látogatásról essen pár szó.
Tényszerűen, röviden: rohadt nehéz meccs volt, olyan, amivel előzetesen igazából számoltunk is. A nagyon rossz talajú pályán relatíve kevés alkalommal alakult ki folyamatos, nézhető futball, a hazaiak akár nyerhettek is volna, de jött egy kis változtatás Contétól, valamint Romelu Lukaku – utóbbi továbbra is farigcsálja azt a jelképes valamit, amit a vételára jelent, most is a klasszisára volt szükség a három pont behúzásához.
Összefoglaló:
A kedvencem, a pontozás nehogy elmaradjon:
Padelli – Nagyon minimális bizonytalansága akadt csupán, meglepően magabiztosan és határozottan tért vissza a Serie A-ba, pedig igazán nem lehet így könnyű dolga. Jó kapus, örülhetünk, hogy Handanovicnak ilyen pótlása van- néhány csapatnál simán kezdő is lehetne még. (6,5)
Bastoni – Igyekeznek az ellenfelek folyamatosan rá játszani, így rengeteg dolga is akad, de viszonylag jól sikerül abszolválnia ezeket a feladatokat – most sem volt másképp. A néhány felesleges fault továbbra is ott van a játékában, de azt nem néhány hónap alatt fogja kiküszöbölni/elhagyni, illetve sokszor kerül is olyan helyzetbe, hogy szabálytalankodnia kell. Ennek most a kuzinok elleni részvétele látta kárát. (6.5)
De Vrij – Észrevétlen, mégis igen hatékony futball, egyszersmind az egyik legfontosabb láncszem. (6,5)
Skriniar – A karszalagtól és a jobb oldali szerepkörtől nem javult a teljesítménye, Okakával szinte egyáltalán nem bírt, és több gólt is kaphatott volna a csapat az elveszített párharcai után. Nagyon meleg volt az a tizenhatoson belüli ráncigálás és a Lasagnának odaajándékozott zsuga is. (5)
Young – Újabb jó teljesítmény, több megmozdulással is vastagon hozzájárult a győzelemhez. (6,5)
Eriksen – Még abszolút idegen testként mozgott, néhány pofás labdaátvételt és egy lövést leszámítva semmi pozitívumot nem fedezhettünk fel vele kapcsolatban. Meglepődni ezen mondjuk nem kell, lesz ő még sokkal, de sokkal jobb is. (5)
Barella – Attól az egy-két rosszul felpasszolt labdájától eltekintve ismét remek teljesítményt tett az asztalra, és már most, bő fél év elteltével is látszik a Conte irányítása alatt végzett munka gyümölcse. Brozovic érkezésével az addig sem rossz fociján még egy szintet emelt, és a győztes gólhoz újabb assziszttal járult hozzá. (7)
Vecino – A brusztolós meccsek valahogy fekszenek neki ebben a szezonban, egész korrekt volt ismét – kis szerencsével a gól is összejöhetett volna neki. (6,5)
Moses – Blazious szerzőkolléga szavait visszaidézem, nem 100%-ig pontosan: „végül is jól játszott, mert Sema annyiszor elfutott mellette, hogy elfáradt, és le kellett cserélni róla.” Nos, remekül összegzi ez a szösszenet egyrészt a kolléga humorérzékét, másrészt a raszta szélső első Serie A-s mérkőzését, sajnos a védekezését nem igazán sikerült összeraknia még… Bőven kell javulnia, hogy ne követeljük vissza Candrevát. (5,5)
Esposito – Megvoltak a lehetőségei, de képtelen volt élni velük, mezőnyben pedig nagyrészt eltűnt. Ezzel a sansszal sajnos nem sikerült élnie. (5)
Lukaku – Óriási harcot vívott az udinei védőkkel, és végül a fáradozásait siker koronázta. Mentor szerep ide vagy oda, Sánchezzel azért szemmel láthatóan sokkal jobban érezte magát. (7)
Brozovic – Beállása megváltoztatta a játék képét, nagyon kellett az ő focija, játékintelligenciája a gördülékenyebb akciókhoz. (6,5)
Sánchez – Szinte ugyanazt írhatom, mint a horvátnál, nélküle nem biztos, hogy ez a győzelem összejött volna. Váratlan húzások, kiharcolt büntető, 100% alázat. Egész tavasszal erre lesz szükség tőle. (6,5)
D’Ambrosio – Olyan túl sokat nem sikerült stabilizálnia, pedig azzal a célzattal állították be. (-)
Conte – Érthető kezdő, kézenfekvő, jól elsült cserék. (6,5)
Vasárnap este valamelyest képet kaphattunk arról, ami várhat ránk tavasszal – legalábbis a kezdőcsapat összeállítását tekintve. A Mercato utolsó 2 hetének történései eleve elég egyértelműen mutatnak egy bizonyos irányba, ez pedig az, hogy a padon ülő, hirtelenhajú úriember most, azonnal akar rámenni a Scudettora, nem akar várni semmire és senkire. Több aspektusa is van annak, hogyan jöhet ki a csapat jól a dolgokból 2020 első felében.
Szárnyvédő pozíciók: Young és Moses leigazolásával egyszerre érkezett rutin és a(z általam sokat emlegetett dinamika) a háromvédős szisztéma talán legfontosabb pozícióiba. Fura, de az idősödő angol a három fellépése alapján sokkal inkább tűnik instant megoldásnak, eddig abszolút pozitív mind támadásban, mind védekezésben, amit látunk tőle. Persze figyelembe véve, hogy ő hellyel-közzel játékban volt a nigériaihoz képest, ez végül is nem akkora meglepetés, de minimum hasonló hatást várunk a 29 éves Conte-kedvenctől is, akár már rövidebb távon. Eleve olyan túl sok ideje nem lesz meggyőznie Marottáékat a véglegesítésről, tehát ha lesz szíves valahogy előkaparni a pár évvel ezelőtti, Chelsea-ben látott formáját, az neki is jó lesz, az Internek pedig pláne – egyben új dimenziókat is nyithat ő a csapatjátékban.
Mert hát valljuk be, Candreva egész idényben nyújtott teljesítményére alapvetően nem lehet panasz, de valahogy mégis ott motoszkált bennünk (legalábbis bennem biztosan) az minden meccsen, hogy ennél sokkal komolyabb jelenlét szükségeltetik a pálya azon pontján. Biraghiról, D’Ambrosioról e helyütt ne is beszéljünk, nekik eleve sokkal nehezebb a helyzetük, lévén ők szélső védők alapvetően, kevésbé komoly támadásbeli tulajdonságokkal. Asamoah ugyebár javarészt sérült, őt a szervezete hozta nehéz pozícióba, de egy egészséges időszakában ő nagyon nagy segítség lehetne még, sokkal inkább, mint az említett három olasz.
Eriksen szerződtetése: azt jó ideje nagyon valószínűre vehettük, hogy a dán legkésőbb nyáron érkezik, így joggal bíztunk abban is, hogy már télen megköttetik az üzlet – szerencsére így is lett. Ez a transzfer több szempontból jelzésértékű: a nyárhoz hasonlóan ismét sikerült egy komoly ázsióval, sztár státusszal rendelkező játékost az Interhez csábítani, vele pedig az eddig sem gyengének tűnő középpályát még acélosabbá sikerült tenni. A legfontosabb mondjuk tényleg az az üzenet, amit a többi, nagy európai klubnak küldtek Zsangék ezáltal: „Sziasztok, itt vagyunk, és maradni szándékozunk!”
Ha a pályán nem is feltétlen, de gazdaságilag az utóbbi években rohamléptekkel fejlődik a klub, a volt Tottenham-focista érkezése (és fizetése) tökéletesen példázza azt, amit a kínaiak véghez vittek az elmúlt időszakban, és ez talán még messze nem a folyamat vége.
Amit eddig a pályán láttunk tőle egyébként, az nem túl sok, új pozíciókat, játékrendszert, kötöttebb, meghatározottabb feladatokat kell elsajátítania Helveg méltó utódjának, szóval óva intenék mindenkit attól, hogy máris pálcát törjenek felette. Mi több, egyenesen butaságnak tartom az ő komoly kritizálását, egyszerűen ennyi idő még nem volt elég neki a sok újdonság befogadásához – és azt is számítsuk bele, hogy egy ideje nincs is jó formában, újra meg kell találnia a saját futballját.
Csatár poszt: első blikkre talán vékonykának tűnik ez a négyesfogat (főleg mert Lukaku szerepét egy az egyben senki nem képes ellátni), de szerencsére többféleképp lehet a dolgokat variálni elöl. Arról szólnak a hírek, hogy a srácok edzéseken már gyakorolnak egy módosított, egy centeres formációt, mögötte akár egy, akár két trequartistával/támadó középpályással – Barella, Eriksen és Sensi mind beilleszthetőek oda.
Nem utolsó sorban én a „teher alatt nő a pálma” elvét vallom, gyenge 58 perc ide vagy oda, örülnék neki, ha Espositonak még jó pár meccsen szavazna bizalmat Don Antonio. A pedagógiáját figyelembe véve ez így is lesz, hiába nem szeretetszolgálat a klub, azért az identitás szempontjából ez talán már most egy fontos szegmens.
Összeszokottság: ne felejtsük, még mindig ott tartunk, hogy a kezdőbe szánt emberekből csupán Handanovic, Skriniar és Brozovic van az Internazionale alkalmazásában két évnél hosszabb ideje, ezt pedig még mindig nem lehet egyik pillanatról a másikra semmissé tenni. Példának okáért a hétvégi kezdőben mindhárom friss igazolás szerepet kapott, kvázi egy éles tesztmeccsként is fel lehetett fogni az udinei kirándulást – ahhoz képest nem volt ez annyira szörnyű produktum csapatszinten, a pár gyengébb egyéni teljesítmény ide vagy oda.
Egy szó, mint száz: valószínűleg lesznek a tavasz folyamán is rosszabbul sikerült 90 percek, és bár igencsak fájna, de elképzelhető, hogy 2020-ban sem fog (még) összejönni egy hőn áhított kupa. Abban azonban egészen biztosak lehetünk, hogy a szakmai munka a vezetőségtől egészen az utolsó edzőig minden kétséget kizáróan világszínvonalú, ez pedig lehető legfontosabb dolog a fényes(ebb) jövő szempontjából.
Ja, egyébként hétvégén Derby.