Beleférhet?

A kérdés nyilván költői, és eleve csak hónapokkal később tudunk erre választ adni, de ha hirtelen visszatekintünk erre a buta pontvesztésre, talán igennel is válaszolhatunk. Viszont így szűkült a „mozgástér” a további bakizások terén – és még mindig nem feltétlen a Scudettoról szőtt álmokról beszélünk itt.

 

Tegnap nagyjából 16:50 után egy jó ideig beleéltük magunkat, hogy milyen lenne újra a tabella élén állni, még ha jól tudjuk, ez október végén igazából semmit nem jelent még. Az előjelek sem voltak túl rosszak összességében, bár kicsit neccesnek érezhettük, hogy szerda után máris pályára lép a csapat, de hát így jött ki, mit lehet tenni…

Már az elején látottak sejtették, ami később ránk várhat a meccs folyamán: az enervált Inter-támadásokat veszélyes Parma-kontrák követték. Kissé meglepetésszerű is volt az igencsak röfögő vezető gól, ami úgy tűnik, Brozovicot nyugtatta meg legjobban… Öt perc alatt két kapitális hiba (egyébként nem ő az egyedüli felelős), és máris lehetett kapaszkodni. Gervinho góljánál egyébként nem vagyok biztos, hogy nem kanyarodott ki a labda még az indításnál, de ez részletkérdés. Az apátián és a sokkon nem igazán sikerült túllendülni a szünetig, bár azért egy… Khm, büntetőgyanús szituáció még akadt, de nem sok előremutatót lehetett látni az Inter futballjában.
Fordulás után elég komolyan belelendültek a srácok, Conte igen harsány eligazítást tarthatott nekik, ugyanis nagyjából 10-15 percig olyan fojtogató támadófutballt mutattak be, amilyet nem mostanság láthattunk tőlük. Lukakuék törekvéseit végül siker koronázta, összejött viszonylag hamar az egyenlítés, egy igen érdekes találat formájában – azt a VAR-vonalazást én azóta sem értem egészen pontosan, ha valaki esetleg igen, írja le, legyen szíves.

 

candrevalesnemles.jpg
Csak sejteni vélem, hogy a piros vonal Candreva vállát hivatott jelölni, de így akkor is hülyén néz ki

 

A fennmaradó időre rengeteg lövés, próbálkozás, erőlködés maradt, sajnos eredmény nélkül. Valahogy a vendégek a legjobb lehetőségeket is kiimádkozták/blokkolták, így maradt a csalódást keltő döntetlen. For the record: a hajrában egy újabb érdekes, Parma tizenhatosán belüli esetnél maradt néma a síp, a Biraghi-szituáció még egyértelműbbnek tűnt, mint az első félidőben Martínez felborítása.

Bejött, amitől tartottunk: hiába rendelkezik azért 20+ fős kerettel Conte, annyira nem meri cserélgetni az embereket, pláne így, a regnálása kezdeti szakaszában. Sensi továbbra is nagyon hiányzik, az ő pótlása egy az egyben természetesen lehetetlen, nincs még egy ugyanilyen karakterisztikájú és tudású játékos a keretben.
Igazából nem érheti nagy feddés a csapatot, egy újabb erőltetett menet közepén, 29 lövést megeresztve összejött egy balszerencsés pontvesztés. Csak annyi a probléma, hogy több nem igazán fér bele mostanság…
Egy utolsó mellékes megjegyzés: köszi, Yann, hogy pont az Inter ellen mutattad meg, most már folytasd ugyanígy!

 

Összefoglaló:

 

Pontozás: 

Handanovic – Talán erős számon kérni tőle az extrát, de az utóbbi két bajnokin ami éles lövés a kapujára ment, lényegében a hálóban is pihent meg végül. Szükségünk van azért a „szuper” énjére(5,5)

Bastoni – Stabilan, keményen és lényeges hiba nélkül játszott, most a passzjátékára sem igazán lehetett panasz. Korrekt meccsen van túl. (6)

Godín – Oké, hogy alapvetően jól kezdte az interes pályafutását, de egyszerűen hihetetlen, hogy minden egyes meccsén van egy orbitális bakija. Most sem volt másként, és sajnos nem csak egy akadt neki. Valószínűleg nem ez lesz a posztja hosszú távon. (5)

Skriniar – Talán-talán elkezdett felfelé ívelni a formája, újra érkeznek azok a jó ütemű, kemény szerelések, amik miatt sokan úgy beszéltek/beszélnek róla, mint Európa egyik legjobb 1-on-1 védőjéről. A becsvágy és a meló, amit beletesz, abszolút kifizetődni látszik, és egyre inkább hozzászokik az új játékrendszerhez(6,5)

Biraghi – Kár az ügyetlenkedéseiért, mert egyébként voltak jó megmozdulásai is, de sajnos összességében nem volt jó 90 perce. Nagyon arcpirító volt, amikor egy nagyon jó lehetőségnél, senkitől sem zavartatva kitolta a labdát az alapvonalon… (5)

Barella – Ugyan a passzai kissé pontatlanok voltak (48 átadásból csak 36 talált saját embert), mégis ő tűnt a legenergikusabb, legfókuszáltabb játékosnak a pálya ezen területén – nem először az utóbbi hetekben. Nem győzöm hangsúlyozni, mekkora érték lehet ő az elkövetkező évek Interében. (6,5)

Brozovic – Az ökörségei előtt pont megfogalmaztam magamban, mennyire jó formába lendült, erre… Látszott, hogy rohadtul bántja és idegesíti az a két eset, kétségbeesetten igyekezett is helyrehozni, de sajnos ez nem az ő meccse volt. A kihagyásait két Inter-pont bánta(4,5)

Gagliardini – Rengeteg melót beletett a játékidejébe, de sajnos (főleg a lövéseknél) nagyon nem volt szerencséje, pedig könnyen hőssé is válhatott volna. A csere szerep testhezállóbb neki, de ilyen csapatok ellen nem néz ki azért olyan rosszul. (6)

Candreva – Szokatlanul magas, 8,9-es osztályzatot kapott a Whoscored pontozó rendszerétől, ennek fő oka pedig a gól+assziszt kombó mellett egy furcsa szám: 10 kulcspassz érkezett tőle a társak felé. Persze tudjuk, utóbbi elég csalóka, mert jórészt embert talált beadások voltak ezek, de akkor sem mehetünk el emellett szó nélkül. Hiába a mák a góljánál (és lényegében a gólpasszánál is), abszolút pozitív eddig, amit ebben a szezonban produkál, megérdemli az elismerést és a kanadai pontokat is. (7,5)

Martínez – Ha Gagnál azt írtam, balszerencséje volt a lövéseknél, rá mi a jó jelző? Hét próbálkozásából egy sem (!) talált kaput, ha csak neki egy kicsivel jobb napja van, egy sima győzelem utáni vasárnapon írogatnám soraimat. Nem így történt, ráadásul mezőnyben is volt több olyan hibája, amit mostanság nem láthattunk tőle. (4,5)

Lukaku – Az egészen szörnyűre sikerült első félideje után nagyon összekapta magát, és fordulás után már olyan Romelut láttunk, amilyet mindig is szeretnénk. A sokat emlegetett fizikai jelenléte érezhető volt, és így vagy úgy, de a gól is összejött neki. Nem rajta múlt, hogy ebből végül csak egy pontocska lett. (6,5)

De Vrij – Szükség volt a beállítására, és talán ha ő kezd… De persze a sportban sincs értelme a „ha”-val kezdődő mondatoknak. Rövidke játékideje alatt is sikerült hozzátennie a csapathoz, egy szöglet után attól sem állt túl messze, hogy győztes gólt szerezzen. (6,5)

Esposito – Most kevesebb hasznos dolgot produkált, talán túlzottan kapkodott is, de valahogy mégis érezni rajta egy ösztönös zseni szerű dolgot… Remélem, nem kiabálom el. Ő is majdnem hős lett, gólt érdemelt volna a kapáslövése. (-)

Politano – A szezon első szakaszában egész jól szállt be a meccsekbe, mostanság viszont ez nem igazán jellemző. Görcsösen akarta ugyanazt csinálni, és nagyon-nagyon kevés siker koronázta a próbálkozásait(-)

Conte – Jó lett volna, ha kicsivel többet rotál, de a cserepad minősége miatt kissé meg is van kötve a keze, így ez jött ki belőle. Félidőben nagyon jól felrázta a csapatot, könnyedén összejöhetett volna a fordítás, de ezen a napon végül ennyire tellett. A legvégére még formációt is módosított, az viszont sajnos már nem sült el jól. (6)