Minden előjel arra mutatott, hogy vasárnap este nem épp örömünnep elé nézünk, ugyanis a Milan jóval esélyesebb helyzetből várhatta a derbit: A Piatek és Lucas Paqueta által feltámasztott Rossoneri az utolsó 10 meccsén 7 győzelmet és 3 döntetlent hozott össze a Serie A-ban (és közben a Napolit is kiverték a kupából), míg mi 5 győzelem mellett kikaptunk a Cagliaritól, a Torinótól és a Bolognától is, valamint kizúgtunk az Európa Ligából is a Frankfurt ellen.
Nem beszélve a morális válságról, a a sérülésekről, és persze az Icardi-sagáról.
Ilyen körülmények között egy döntetlen is bravúr lett volna „idegenben” a Milan ellen.
De a derbi épp azért derbi, mert itt nem számít az aktuális forma, sem az, hogy melyik csapatnak épp mennyi baja van.
Vagy ahogy a híres filozófus, Rocky Balboa megfogalmazta már előttem:
„Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet. De nem az számít, mekkorát ütsz, hanem hogy mennyi ütést állsz ki, mikor talpon kell maradni. Bírni kell a pofont, és muszáj menni tovább! Csak így lehet győzni. Ha tudod, hogy mit érsz, menj és küzdj meg azért, ami jár és közben viseld el a pofonokat! Ne mutogass másra! Ne mondd, hogy nem Te vagy a hibás, hanem ő vagy ő vagy akárki, ez gyáva duma, és Te fiam nem vagy gyáva. Te jobb vagy annál!”
Két dologban persze bízhattunk: egyrészt, ahogy a kolléga is írta, Spalletti (egyelőre) jobb edző Gattusónál, másrészt ilyenkor az amúgy a Frankfurt ellen 54%-osan passzoló Vecino rendre előhúz egy klasszis teljesítményt, vagy legalább pár futballistára hasonlító momentumot.
Az első gólban mindketten benne is voltak: Spalletti remek érzékkel vezérelte az uruguayit a trequartista pozíciójába, kihasználva ezzel Vecino egyetlen valamirevaló skilljét, tudniillik, hogy remekül érkezik a kapu elé, és a labda nélküli mozgása is rendre problémát tud okozni az ellenfeleknek. Mindössze 3 perc kellett, hogy mattoljuk a Milan (ma szerencsére elég gyengén játszó) védelmét. Perisic a jobb oldalon tűnt fel, remek keresztlabdát adott Martineznek, aki hihetetlenül okosan fejelte középre a labdát a remekül érkező Vecino elé. Donnarumma ha kicsit gyorsabban reagál, talán még odaérhetett volna Martinez előtt, de ugyanúgy, mint az odavágón, most is lemaradt, és ennyi épp elég volt. Romagnoli és Rodriguez is csak nézelődött egyébként. 0-1.
Vecino ha kicsit higgadtabb, akár duplázhatott is volna, de egy középre lőtt labdát csúnyán fölérúgott. A másik oldalon Hakan Calhanoglu és Paqueta próbálkozott távolról, de Handanovicon ilyen lövésekkel nem lehet kifogni.
A második félidőben egy kis szögletből (soha korábban kb) De Vrij duplázta meg az előnyünket Politano remek beadását követően. 0-2 Csak hogy ne legyünk nyugodtak nem sokkal később a Milanból az este során a legjobb teljesítményt nyújtó Bakayoko fejelt Gagliardini mellett a hálóba. 1-2
A szünetben beállít Castillejo szerencsére megtette azt a szívességet, hogy elkövetett egy buta szabálytalanságot Politanóval szemben, a könnyű síppal, de jogosan befújt tizenegyest meg Martinez értékesítette. 1-3
Hogy legyen miért izgulnunk, a meccsen egyetlen értelmes megmozdulásából Suso kanyarintotta középre a labdát, amit D’Ambrosio próbált meg a rossz kapuba juttatni, de Handa az ő próbálkozását még védte, sajnos Musacchio ellen már tehetetlen volt. 2-3
A végén még megvoltak a lehetőségei a Milannak, de D’Ambrosio helyrehozta a hibáját, és megvédte a győzelmet egy közelről leadott lövés blokkolásával.
Ezzel pedig nem kis bravúrral idén Oda-Vissza vertük a városi riválist, ez legutóbb a 2011-2012-es szezonban fordult elő. Kevés dolog képes felhúzni egy pocsék szezont, de ez közéjük tartozik.
Pár pontban, hogy hol is nyertük meg a meccset:
1. Már korábban említettem a trequartistába kerülő Vecinót. Bár talán pontosabb kifejezés lenne a shadow striker, mert Vecino egyetlen olyan tulajdonsággal sem rendelkezik, ami egy trequartistának kell: nem tud cselezni, nem tud passzolni, nem kreatív, a távoli lövései többnyire veszélytelenek, viszont jól érkezik a kapu elé, és jól nyit utat a társainak. Ráadásul ezen a poszton jönnek ki legkevésbé a gyengeségei: kevesebbet vesz részt a passzjátékban, nem neki kell labdát szereznie, vagy támadást építenie. Még mindig az általam legjobban utált játékos a keretből, és remélhetőleg nyáron távozik, de ha mégis játszania kell, akkor remélhetőleg ezen a poszton teszi a jövőben.
2. Vecino egy sorral feljebb tolásával végre újra bekerült Gagliardini a csapatba. Spalletti regnálása idején egyetlen alkalommal működött a középpálya, amikor a Brozovic – Gagliardini – Rafinha hármas játszott tavaly tavasszal. Az olasznak vannak hiányosságai, de mégis ő az, aki leginkább ki tudja egészíteni Brozovic játékát, tud ütközni, van fizikai jelenléte a pályán, sőt, ahogy a Genoa vagy a Spal ellen láthattuk, a kapu elé is elég jól érkezik. Más kérdés, hogy a technikai hiányosságai miatt inkább csak jó kiegészítő ember lehet jövőre, de a jelenlegi rendelkezésre álló középpályások közül véleményem szerint inkább őt kellene erőltetni Brozovic társaként.
3. De Vrij és Skriniar Higuain után Piateket is eltüntette. Asamoah pedig ugyanezt tette Susóval, bár a spanyolnak a meccs végén azért volt két jó beadása.
4. Kurva korán bemákoltuk az első gólt, aminek köszönhetően…
5. …a Milannak kellett futnia az eredmény után, mi pedig kedvünkre kontrázhattunk. A Milan nem zárkózhatott be a kapuja elé, ahogy ellenünk szokták tenni a kiscsapatok, így több helyünk nyílt a támadásvezetésre, ez pedig nagyon feküdt a csapatnak, ahogy azt a Sampdoria elleni meccsen is láthattuk.
6. Gattuso megtette nekünk azt a szívességet, hogy rosszul meccselt. Félidőben levette Paquetát, aki bár nem játszott jól, benne volt a váratlan. Ellenben fennhagyta bal oldalt Castillejot és Calhanoglut, akik védekezésben szörnyűek voltak, kiegészítve Ricardo Rodiguezzel, így a csapatunkból amúgy is a legveszélyesebb Politano szabadon fickándozhatott, sőt, még D’Ambrosio is rendre jól jött fel a támadásokkal. Ha kicsit pontosabb, gólpasszt adhatott volna, korábban lezárva a meccset. Gattuso többi húzása és cseréje sem feküdt. Egyébként nem írnám Gattuso rovására a cseréket, próbált belenyúlni a mérkőzésbe, de egyik beküldött embere sem tudott sokat hozzáadni, ahogy a taktikaváltások sem. Ez egy ilyen meccs volt.
7. A jobb szél mellett Spalletti jó érzékkel helyezte át a meccs végére a másik oldalra a hangsúlyt Conti beállásával és Politano elfáradásával. A sérülésből felépült olasznak még sok volt a derbi, csak a VAR jóindulatán múlt, hogy nem pirosat kapott. Mondjuk elég ritka, hogy a játékvezető visszavonjon egy ilyen ítéletet, legutóbb Mike Dean csinált ilyet, hogy visszahívott egy játékost az öltözőből, csak ő sokkal nagyobb troll volt. Amúgy nagyon úgy nézett ki, hogy a bíró csak valami kifogást keresett, hogy ne kelljen kiállítania Contit, mert teljesen érthetetlen a piros visszavonása, attól függetlenül, hogy nem a kinyújtott lábával találta el az embert, pont úgy csúszott, mint én szoktam a FIFA98-ban Q-val, amikor valami nagyon felbaszta az agyam. Oh Danny boooy
8. A Milanban ezúttal nem tudott villanni senki, egyedül Bakayoko nyújtott klasszis teljesítményt, 3 szerelés, 3 interception, 4 csel 2 kulcspassz, 1 remek gól, már egyáltalán nem hasonlít arra a csetlő-botló játékosra, aki a Chelseaben volt, vagy akit Milanos karrierje elején láthattunk. A többiek viszont szerencsére nem tudtak felnőni mellé.
9. Végre mákunk is volt.
A válogatott szünet most jókor fog jönni, lehet rendezni a sorokat. Ha valami, egy ilyen derbi-győzelem adhat akkora lendületet, hogy kitartson év végéig, és berepítsen minket a 3-4. helyre.
Nincs mese, bírni kell a pofonokat, és fel kell állni, mint Rocky Balboa tette! Mint ahogy az Intertől elvárható!
Osztályzatok:
Handanovic: Nagy szerepe volt abban, hogy csak kettőt kaptunk, mondhatjuk, hogy a szokásos. – 6,5
D’Ambrosio: Vele bajban vagyok, mert adott ugyan egy gólpasszt Musacchiónak, kétszer is lefejelték a hosszú oldalon, viszont mentett egy hatalmasat, és elől is remekül szállt be a támadásokba ezúttal, ha kicsit pontosabb a végső passzolásban, akkor korábban is eldönthette volna a meccset. De az az utolsó mentés jóvátette minden hibáját a meccsen. – 6,5
De Vrij: Megették Piateket Skriniarral, ráadásul egy csodás fejesgólt is szerzett. Nálam jóvátette a Frankfurt elleni hibáját, amúgy sem tudtam érte haragudni. – 7
Skriniar: Pótolhatatlan. 11 tisztázása volt a meccsen, Piatek ki? – 7
Asamoah: A meccs nagy részében az első meccshez hasonlóan eltüntette Susót, a vörösek egyik legveszélyesebb fegyverét, Gattuso kicsit hátrébb vonta a spanyolt a meccs végére, a második félidő végén ki is osztott két nagyon jó átadást, de a meccs nagy részében a ghánai levette a pályáról. – 6,5
Gagliardini: Mint írtam, neki kellene Brozovic mellett játszania. Bakayoko góljánál azért hibázott, de az klasszis fejes volt, nem igazán tudom érte hibáztatni. Fejsérülése ellenére elég jól játszotta végig a meccset, jó kis box-to-boxot teljesítményt hozott. Ráadásul Vecinóval ellentétben így is 90%-ban passzolt. – 6,5
Brozovic: Nem volt túl jó meccse, talán az idényben először egyetlen labdát sem szerzett. A passzai ellenben pontosak voltak, mint mindig, de nem tudta úgy irányítani a csapatot, mint általában, látszott rajta a sérülés. – 6
Politano: Rendre zavart okozott a Milan bal oldalán, a meccs egyik legjobbja volt. Kiharcolt tizenegyes és gólpassz. – 7
Vecino: Érthetetlen ez az ember, képes 50-60%-os passzarányt hozni kiscsapatok ellen, rendre eltűnni a mezőnyben, aztán a legfontosabb meccseken mindig villantani valamit. Idén a Milan elleni két meccsen volt a legjobb, kiosztott 3 kulcspasszt, és lőtt egy gólt. Még mindig utálom. De most megint kicsit kevésbé – 7
Perisic: Ma a jobbik énjét hozta, az első gól előtt remekül okozott zavart tőle szokatlan helyen. 5 fejpárbajt is nyert, volt 5 tisztázása, sokat segített Asamoahnak levédekezni a Milan legveszélyesebb részét. – 6,5
Martinez: 10 játékosból 9 a kapura fejeli abban a helyzetben, és bár úgy is gól születhetett volna, Donnarumma nagyobb eséllyel hárít. Ő viszont remekül vette észre a középen érkező Vecinót, fantasztikus meglátás volt. A büntetőt nem a legjobban lőtte, de a lényeg, hogy gól lett. Folytassa! – 7
A cserék közül mindenki biztosítani jött, túl sok vizet senki sem zavart. Ranocchia egyszer ért labdába, akkor jól fejelte ki a kapu elől.
Spalletti: Jó kezdő, jó váltások a meccsen, Gattuso nem talált rajta fogást. Mázlija is volt, de bejött minden húzása, a nagycsapatok ellen rendre ő is felszívja magát. Már csak a Bolognáék ellen kellene valamit kitalálnia. – 7,5