Úgy jó az élet, ha zajlik – tartja a bölcs mondás. Nos, vasárnap este Firenzében egy hosszabbítással tarkított kupameccsre elegendő történésben (és időintervallumban) volt részünk, más kérdés, hogy ennek a végén mi örülhettünk a legkevésbé…
Feltehetőleg nem csak én vagyok ezzel így, de mostanság furcsa kettősség van bennem a csapat körül januárban újfent kialakult állóvíz/posvány felkavaródása miatt. Ugyebár alapvetően egy botrány nem pozitív, és nem is mutat jól a külvilág felé, de úgy tűnik, erre itt és most szükség volt ahhoz, hogy a csapat szekere valahogy elmozduljon előre felé. Nincs olyan természetesen, hogy valami teljesen fekete vagy fehér, de Icardi csapatkapitányi pozíciója és hosszabbítással kapcsolatos követelései úgy tűnik, több feketét hordoztak magukban, mint amennyi az egészséges szint. Így hát most a többiek kaptak egy lökést képletesen, amit eddig viszonylag jól használnak fel, viszont tény az, hogy az első számú centerre is szükség lenne a célok eléréséhez – és pláne ahhoz, hogy a nyáron ne nagyon áron alul keljen majd el. Továbbra is várnánk egy sajtótájékoztatót magától az érintettől. Mi történt, súlyos -e a sérülése, mi van a szerződése körül, ilyesmi…
A Fiorentina elleni vendégjáték egyébként rögtön egy komoly szemkerekítéssel kezdődött, elképesztő amatörizmus az első percben ilyen gólt kapni – akár les volt, akár nem, a mélyen tisztelt „VAR REVIEW”-ból ezt nem lehetett kristálytisztán kivenni. A játékosok mentális állapotát azért mutatja, hogy ebből könnyedén talpra álltak, de a nagy intenzitással játszó firenzeiek ellen azért komoly koncentráció kellett, hogy ne kerüljenek újra hátrányba. Az sejthető volt, hogy azt az iramot nem fogják túl sokáig diktálni Chiesáék, meg is érkezett a holtpontjuk, amikor az irányítást és a vezetést is sikerült átvenni Politano bombájával. Itt nagyobb szerencsével akár 2-re is lehetett volna növelni az előnyt, az már egy sokkal megnyugtatóbb pozíciót jelentett volna a szünetre.
Na, itt vajon miről beszélgettek?
Mivel nem sikerült, így maradt az egy gól, amihez nem sokkal fordulás után sikerült hozzátenni, egy jogosan befújt 11-est követően. Egy kérdésem van: azt a szituációt élőben hogy a fenébe’ nem tudta kiszúrni a játékvezető úr?! Ezt követően a Viola mindent feltett egy lapra, de ettől függetlenül is lett volna lehetőség végleg lezárni a meccset, nem tettük… És hát az utóbbi években hozzászokhattunk már, hogy a Franchiban valami lila mezes lő egy büdös nagy gólt, az ügyeletes elkövető most Muriel volt – a szezon találata címre is esélyes lesz ez a szabadrúgás. A végén pedig aztán ami tényleg betette a kaput: az ítélet. Ezerszer át lett beszélve különböző fórumokon, mémek születtek róla, ez egészen egyszerűen a pofátlanság és az érthetetlen kategóriájába esik. Jóllehet, egy fioros barátom egyenlőségjelet tett Edemilson és D’Ambrosio esete közé, szóval tudjunk róla, létezik egy másik (valóságtól kissé elrugaszkodott) álláspont is. Az igazsághoz hozzátartozik egyébként, hogy Skriniart akár ki is állíthatta volna videózás után Abisso, szóval nem csak az Inter ellen tévedtek a meccsen, de ez így, a 97. percben… Fájdalmas volt, finoman szólva.
Aggodalomra egyébként a csapat formálódó játékát látva annyira nincs ok, pályán vannak Nainggolanék, egyedül az a necces, hogy most már lőtávolon belül van két üldöző (a Milan és a Roma) is. Bitang nehéz tavasz lesz ez innentől, de hát ki is számított másra?
Pontozás:
Handanovic – A gólokon kívül nem találta el a kapuját lövés, így bravúrra nem volt szüksége, viszont sajnos most becsúszott egy hiba is: az 1. percben egy „sweeper keeper” könnyedén lefülelte volna a Chiesának lőtt indítást, ő viszont bent maradt, és kész is volt a baj… (5,5)
Dalbert – Egy elfogadható meccsére mindig egy szörnyű jut – most utóbbit kaptuk meg tőle. Mindebből kiindulva igen nagy valószínűséggel ez a második egyben az utolsó tavasza is lesz Inter-mezben. Szignifikáns előrelépés jelét nem mutatja, ellenben valahogy időről időre sikerül kidomborítania komoly hiányosságait (technikátlan, rosszul helyezkedik, mindig korrigálnia kell saját magát). (5)
Skriniar – Pokróc, frusztrált énjét vette elő, rajta az látszik, hogy inkább bántja, mintsem felszabadítja a klub körül kialakult szituáció. Ha piros lapot kapott volna azért a taposásért, akkor sem szólhattunk volna egy szót sem. (6)
De Vrij – A csapat blokkológépe most sem tétovázott, sokat dolgozott a gól elkerüléséért, sajnos az elején balszerencséje volt, de alapvetően most ő volt a jobbik középső védő. (6,5)
D’Ambrosio – A támadásokhoz most nem tudott hozzátenni, ellenben hátul többször is meggyűlt a baja az aktuálisan rá jutó firenzeivel, mindezek tetejébe még a bíró úr is kipécézte a legvégére magának. Továbbra is azt tartjuk, hogy ennek a jóembernek egy általunk megálmodott Interben maximum a padon juthatna hely. (5,5)
Brozovic – Egy párszor már elkiabáltam ebben a szezonban, de talán most már tényleg visszakapjuk huzamosabb időre a tavaly tavasszal megcsodált „Brozo reborn”-t. Szükség is van rá, hogy valaki diktálja a tempót és elosztogassa a labdát középen, mivel viszonylag sűrűn helyeznek magasan nyomást a közvetlen védelemre – kulcsszerep hárul rá ennek kijátszásában. Védekezésben mondjuk inkább rendben van, elöl főleg a jó pontrúgásait még hiányolom. (6,5)
Vecino – Végre dicsérni is lehet! Hektikus 90 105 perce volt, egyszer gyönyörű gólt lő, másszor a fejemet csapkodom elemi hibái láttán. A szíve a helyén van, de a további fejlődést gátolja az, hogy ő stabil kezdőként szerepelhet egy kulcspozícióban. (6)
Perisic – A büntetőnél (amit érdekes módon ballal végzett el) higgadt volt, egyébként nem sokban különbözött az idény folyamán eddig megcsodált pokolba kívánt horvátnál, a végén pedig kifejezetten idegesítő döntést hozott egy igazán ígéretes helyzetnél. (5,5)
Nainggolan – Kezd hasonlítani régebbi önmagára játékban is, és erőben sincs már annyira lemaradva: egy bő héten belül a harmadik meccsén játszott 90 perc körül. Az utóbbi három bajnokijának mindegyikén feliratkozott a kanadaira, és ha BL-indulást szeretnénk jövőre, ezt az iramot nagyjából tartania is kellene. (6,5)
Politano – A góljáig megint hullámzó volt javarészt, de azért egyértelműen látszik, hogy kifelé jön a gödörből – a gólja előtti mestermunkára már régóta vártunk tőle. Azt nem tudom, az erejét jobban be tudná -e osztani, de kicsit abnormálisnak tűnik ezen a szinten, hogy a meccsek 80. percére rendre elkészül az erejével. (7)
Martínez – Azért azt tudtuk, hogy a folyamatos kezdő center szerepére még nincs kész, és bár volt néhány igen komoly megmozdulása (pozitív értelemben), mégsem tudta ellensúlyozni összességében a rossz momentumait. Lesz ő még sokkal jobb is ennél. (5,5)
Asamoah – Tüzet oltani érkezett javarészt, de neki sem sikerült felvenni a ritmust igazán. (5,5)
Candreva – A jobb oldali védekezést volt hivatott megerősíteni, végül onnan érkezett a „végzetes mozdulat” előtti beadás… (-)
Borja Valero – Akár gólpasszal is zárhatott volna, ebben a néhány percben is hasznos tudott lenni. (-)
Spalletti – Bár a csapata bent maradt az öltözőben kezdéskor, azért összességében jól meccselt, és óriási balszerencse/csalás kellett ahhoz, hogy ennek csak egy pont legyen a vége. (6)