Most így fejből meg nem mondom, hogy hányszor hárult rám a juve elleni előzetesek megírása, de azt bizton állítom, hogy szinte mindig leírtam, hogy a meccs esélyese megint a rablóbanda. A tököm ki van vele, de ez most sincs másképp.
Persze nem feltétlenül rossz dolog egy rangadónak underdogként nekivágni. A Stramaccioni-féle csapat torinói győzelme még az összességében förtelmes szezon ellenére is szép emlék, no meg a két évvel ezelőtti majdnem csoda a kupában, akkor végül büntetőkkel cidriztünk, de hárommal vágni a juvét még barátságos meccsen is király. Sőt, nekem a tavaszi hősies fordítás is inkább pozitív emlék, végtére is nem a mi szégyenünk, hogy az a meccs úgy alakult, ahogy. Persze jellemző a csalók lassan évtizedes fölényére, hogy a fentebb említett három derbi után kétszer is ők örülhettek.
Hogy mire számíthatunk ma? Nem kell hozzá Várhidi Petibe oltott Bánki Dodónak lennem, hogy megjósoljam, de nagyjából ugyanarra, mint a Tottenham ellen. Az első és legfontosabb, hogy De Vrij es Skriniar hozza azt, amit tud, amire képes – de lehet, hogy még az is kevés lesz.
A Tottenham ellen egyébként nem gondolom, hogy gyengék voltunk, sőt, amit Spalletti elképzelt, az működött, kis szerencsével akár nyerhettünk is volna. Más kérdés, hogy ma a Spursnél egy kategóriával erősebb csapathoz utazunk, megspékelve a világ egyik, ha nem a legjobb (az Messi) támadójával.
Viszont telecsinálni sem kell a nadrágunkat. Igen, a Juve jó úton jár afelé, hogy pontrekorddal legyen bajnok, játékban viszont akadnak gondjaik, értem ez alatt az idén látványosan megmutatkozó totális ötlettelenséget. Néha egyszerűen fájdalmas nézni a juve játékát, de valamiért mégis két kategóriával a többi csapat felett járnak: fejben biztosan nincs náluk erősebb brigád.
Ami a várható kezdőt illeti: Radja továbbra sem bevethető, de ezt már megszoktuk, így vélhetően a Brozovic, Joao Mario, Vecino hármas fogja ütni vágni az ellent, titkon azért még reménykedem benne, hogy az uruguayi zseni egy jó meleg kabátban, mondjuk a kispadon nézi majd végig a meccset.
Ami számomra kérdéses, hogy vajon mikor fogy el a Mister türelme a totálisan vakon lévő Perisiccsel szemben, Keita javára? Rómában Politano játszott csereként, de talán ideje lenne megnézni a Keita-Politano duóval mire képes a csapat.
Egy döntetlen király lenne, ha meg nyerünk, akkor berúgunk.
apropó: valakivel mostanság nem szakított a csaja? Egy meg nem nevezett blogger kollégámtól a Tottenham elleni, tőlem meg a Milan ellen utolsó perces győzelem előtt dobbantott a mostmár ex. Valljuk be, ennyit azért megérne egy ma esti győzelem.