Nehezen tudnám megmondani, hogy ezt mai, a Tottenham elleni első, vagy a mai meccs milánói visszavágóját vártam-e jobban a sorsolás pillanatában, de az biztos, hogy hihetetlenül jó érzés beharangozót írni egy barcelonai BL-meccs elé. Kiböjtöltük ezt is. Ha pedig már kiböjtöltük, akkor nézzünk szembe saját otthonában ezzel a katalán óriással, amely szombat este óta csak félkarú óriás, mert a Törpe félkarú lett (jó kis képzavar, mi?! Jobbulást neki innen is.)
Egy darabig szeretem a rossz zsarut játszani, valamiért úgy érzem, hogy az ilyen szerepet nekem találták ki a blogfelületen. Viszont most kicsit kellemetlenül érzem magam, hogy megint én vagyok az, aki hurráoptimizmust lelohasztja, de valakinek muszáj. Szóval nem, nem lettünk hirtelen a meccs esélyesei, huhh, de még mennyire nem, Messi sérülése ide, egy újabb money time-os győzelem – ráadásul Derbin – oda. Nagyon leegyszerűsítve azért nem, mert míg az egyik oldalon Coutinhók, Rakiticek, Suarezek harapdálnak szaladgálnak, addig mi a megsérülő Nainngolant Borja Valeróra cseréljük.
Na de, nézzük át, mit várhatunk tőlük, és mit kell nekünk tenni azért, hogy a holnapi hurráhangulat az idei triplázás taglalásába csapjon át a különböző fórumokon.
A Camp Nou egy nagy széles pálya, így nehezebben tudja ugyanannyi ember szűkíteni a területet, mint mondjuk a Stamford Brigde-en. Elsősorban meg kell akadályozni, hogy középen szembe fordulhassanak a kapuval, mert akkor ez történik:
Az első képen azt látjuk, hogy hiába van meg létszámra a Sevilla, hiszen 6 játékos van a labda közvetlen közelében, Semedo korábban megverte a védőjét, kialakult a Semedo, Suarez, Messi háromszög (tekintsünk el attól, hogy Messi nem játszik, nem ő az egyetlen, aki a védelem mögé be tudja tenni a labdát). A másodikon pedig a kék vonal jelzi a passzsávot, ahol a leshatáron helyezkedő Coutinho kapja labdát a sevillai védelem asszisztálása mellett. Gólt rúgott, nem teljesen mellékesen.
Ezeket a helyzeteket el kell kerülni, mégpedig úgy, hogy középen lezárunk minden passzfolyosót. Sőt, be kell deszkázni az összes ablakot és a kéményt, beomlasztani a pincét, lelakatolni a kaput, kétajtós szerkényt tolni az ajtó elé és odaállni egy puskával, ha valahogy mégis átjutnak. Viszont ha nem jutnak át, akkor marad egy opciójuk: kitenni a szélre a labdát. Erre kell ráerőltetni őket, hogy ellehetetlenítve a középső játékukat, kikényszerüljenek a szélre, aztán próbálják meg megtalálni Suarezt de Vrij és Skriniar között.
A fent taglaltaknak két elképesztően fontos eleme van: egyrészt fejben, koncentrációban 100%-osan ott kell lenni, a 99 nem elég, akkor megvernek. A másik pedig, hogy nem lehetünk „úton”. Oda kell érni és le kell ütközni őket. Ez a csapat labdakezelés, labdabiztonság terén egy másik polc, mint a mienk, felesleges lenne megpróbálni itt megfogni őket. Cserébe bele kell őket kényszeríteni az egy az egy elleni párharcokba, erőltetni kell a fizikális játékot. Ezzel pedig elérkeztünk egy újabb problémához: Nainggolan kiesése. Az a nagy helyzet, hogy egyelőre nem látom (mondjuk pont nem nekem kell), hogy Vecinót és Borja Valerót együtt hogy fogja elbírni ez a csapat, de félek, hogy sehogy. Ha csak Brozovic lesz képes (sikeres) ütközést végrehajtani a pálya közepén, akkor megette a fene az egészet. Éppen ezért nagyon remélem, hogy a Kopasz erősen elgondolkodik azon, hogy Asamoaht bepakolja a horvát mellé, így D’Ambrosio vehetné át az ő helyét, hátha nem lesz rá túl nagy ez a kabát.
Ezt nem felejtjük ám el neked, kisköcsög
Ebben az esetben Borja vagy Vecino lehetne a tequartista – vagy Maritnez. A spanyol okosabb, az uruguay-i fizikálisabb (életemben nem gondoltam volna, hogy Vecinót egy ilyen összehasonlításból kihozom győztesen), plusz van ez a megfoghatatlan skillje, hogy a nagy meccsek végén villan. Martinez meg… nos, nála tudok felsorolni a legkevesebb érvet. Ő nem tequartista, ezt a posztot nem valószínű, hogy pont Barcelonában kéne nála erőltetni, pláne, hogy sokat kell majd védekeznie is. Ha ő valahol hasznos tudna lenni, akkor Icardi mögött secunda puntaként, de ehhez meg kicsit át kéne alakítani a játékunkat, ami megint csak nem biztos, hogy túlontúl fasza ötlet (de ha Spalletti megteszi és bejön, írok neki egy szerelmes levelet).
Most leginkább arra lesz szükség, hogy amit biztonsággal tudunk, azt csináljuk. Nyilván lesz – nem is egy – olyan periódusa a meccsnek, ahol visszahúzódunk a saját térfelünkre, mert muszáj, de amennyire lehet, le kell támadni őket is, ahogy letámadtunk eddig mindenki mást. Egyáltalán nem áll betonbiztos lábakon a védelmük, zavarba lehet őket hátul minden gond nélkül. Viszont, mivel elképesztően labdabiztosak, nagyon komolyan együtt kell mozogni a csapatrészeknek, mert képesek megbüntetni minket hosszú indítások után is. Perisic előtt egyébként sosem látott területek nyílhatnak, erre mindenképpen érdemes lenne rájátszani, illetve a pontrúgásaink okozhatnak komoly gondot a Barcának is, ahogy mindenki másnak is eddig.
Egy ilyen diadalfutást a Kopasztól is elnézegetnénk
Azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy ezt a ma estét is fogja fel úgy, mint valami jutalmat. Jutalmat a sok szenvedésért, amit elmúlt 7 évben átéltünk.
Kik ők, és kik vagyunk mi? Ők a siker, a pénz, a nők, a csillogás. A tengernyi bajnoki cím, a Bajnokok Ligája-győzelem, miközben két éve ilyenkor velünk még a Hapoel Beer Sheva törölte fel padlót oda-vissza. Nálunk elindult egy projekt, aminek még nem idén kell révbe érnie. Egy olyan projekt, ami kristálytisztán vázolja fel az utat, ugyanakkor messze még cél. De mi sosem feltartott kézzel lépünk pályára. Mi sose adjuk fel, akkor sem, ha épp padlót fogunk. Inkább felállunk, leporoljuk magunkat és visszavágunk. Aggodalomra nincs ok, ezt az estét is ugyanúgy ki kell élveznünk, mint az előző kettőt.
Bajnokok Ligája, 3. forduló
Barcelona-Internazionale, 21.00, TV: M4Sport
Probabili formazioni:
A meccset egyébként PaulPierce34 kolléga a helyszínen tekinti meg (a mázlista), aki ígért valami különlegességet a túráról (mondjuk ezt nem biztos, hogy le kellett volna írnom).