Egy olyan derbin vagyunk túl, ahol csalódásként kellett megélni a döntetlent, hiszen a játék képe alapján legalább egy góllal nyerni kellett volna, de az hibázott, akitől a legkevésbé sem vártuk. Spalletti taktikai győzelme, így csak egy pontot ért, ami most még belefér, de később már nem fog: nyolc, döntővel felérő bajnoki van hátra.
Számomra egy igazán fontos tulajdonságát fedte fel Spalletti az idei szezonban: kiderült, hogy nem csak szimplán egy fasza edző, hanem ugyanennyire hatékony válságmenedzser is. Emlékszünk mi arra, hogy nagyjából hasonló szituációban, két évvel ezelőtt milyen tavaszt produkált a Mancini-féle Inter, a lomtárba hajítva a remek őszt.
Volt olyan pontja decembernek és februárnak is, amikor egy petákot sem pakolt volna fel bévinen a legjobb négybe jutásra, most meg úgy állunk, hogy ha ma legalább egy ikszet összehozunk a Bikák ellen, akkor a jobb egymás elleni eredmény miatt előzzük a Romát. De nem elég az egy pont, mint ahogy szerdán sem úgy álltunk fel a Tv elől, hogy félig teli volt a pohár.
Üres volt az biza, hiszen az Inter minden téren felülmúlta a Milant. Bár a keret nem igazán alkalmas a gyors kontrafutballra, alapvetően azt vártam a meccs előtt, hogy Gattuso ismét előhúzza a Juventus elleni presszinget és megpróbál dominálni, mi pedig engedjük ezt, mert jó nekünk az egy pont. De nem, mert ott kerekedett felül az Inter, ahol a legkevésbé sem vártad volna, legalábbis pár héttel ezelőtt biztosan nem: a középpályán. Így most persze, hogy azzal árasztjuk el a kommentmezőt, hogy nem jó ez az egy pont.
Ha végül sikerülni fog a legjobb négy közé jutás, akkor majd úgy kell visszatekinteni a szezonra, hogy a fordulópontot egyértelműen Borja Valero padra ültetése jelentette, legalábbis taktikai szempontból egészen biztosan. A Gagliardini-Brozovic-Rafinha hármas néz ki a legjobban az eddig kipróbált összes középpályás kombináció közül. Kellett egy kis idő Spallettinek míg belátta, hogy a spanyol fizikailag már nem elég, még ha voltak jó meccsei is (voltak?), a 60. perc után már lépni alig bírt.
De hiába a meggyőző játék, ha Icardi olyat tesz, amit jó eséllyel még egyszer nem fog pályafutása alatt, de hogy kétszer? És fél órán belül? Talán egyik esetben sem jött lézer pontosságú passz, főleg Candreva adta egy kicsit a lába mögé a labdát, de az egyiket be kellett volna lőni.
Furcsa fintora a sorsnak, ha végül nem sikerül kiharcolni a BL-szereplést, biztosan Icardi lesz az utolsó, akit hibáztatni fogunk, ám ha egyetlen pontot buknánk el a negyedik helyet, ez a két kimaradt helyzet ugrana be elsőnek, mint elszalasztott lehetőség. Nekem biztosan.
És bár a riválisok is botladoznak, a Roma speciel tegnap égett otthon a Fiorentina ellen (sőt, tetézem, szerintem ma a Lazio sem fog nyerni), ilyen bakik már nem férnek bele, ma sem.
A Toro ellen ismét a legerősebb csapatát küldheti fel a kopi, hiszen bár a Corrierre megszellőztette, hogy Miranda fizikailag nincs a toppon és esetleg kimenőt kapna mára, de ezt végül nem merte meglépni Spalletti, érthető okokból. A szezon hajrájában nem kellene a csapat legjobban funkcionáló egységét megbontani: utoljára a Genoa vette be Handanovic hálóját, még február 17-én.
Tipp: 1-2