Újabb mérkőzés, újabb döntetlen, újabb 1-1, de Roma ellenihez képest olyan játékot mutattak a játékosok, ami után még tévedésből sem tudom használni a „kedvenceink” kifejezést.
Őszintén szólva nincs is kedvem írni semmit, meg nem is nagyon tudok sokat, mindenki látta, hogy mi történt. Illetve, hogy mi nem történt. Nem volt például mozgás, mert mindenki ácsorgott, mint fasz a lakodalomban. Nem volt tűz, akarat, játékkedv. Nem akartuk megnyerni ezt a meccset, úgy tűnt, mintha a játékosok szerint a három pont előre be van írva a tabellára, nekik csak muszájból le kell játszani. Nos, nagy büdös lófaszt.
Nem volt egyetlen elfogadható teljesítmény sem, csak olyanok, akiknek a tengernyi rossz megoldása mellett időként, valószínűleg véletlenül bejött 1-2 jobb csel, passz, beadás, lövés (Cancelo, Brozovic).
Ha lenne némi önkritika, akkor Spallettivel az élen mindenki felajánlhatná a januári fizetését gyerekkórháznak mondjuk, hogy valami haszna is legyen annak, hogy ennyi pénzért telibe szarhatnak mindent. Klubot, szurkolót, tulajdonost, saját magukat, a saját reputációjuk, a saját maguk tovább pályafutását.
Szóval gyerekek. innen üzenem, hogy igenis ajánljátok fel jótékony célra a januári fizut, hátha akkor tükörbe fogtok tudni nézni.
Mi meg már úgyis megtanultunk a szégyennel együtt élni.