Azt ugye nem kell különösebben ecsetelni, mekkorát dobban egy Inter-szurkoló szíve José Mourinho nevének hallatán. Vagy ha látja leírva. Robert Beasley, Anglia egyik legismertebb újságírója José Mourinho – Közelkép címmel írt könyvet a Speciális Egyesről. A kötet természetesen a triplázó portugál Premier League-ben eltöltött éveire és annak kulisszatitkaira koncentrál, de egy kék-fekete vérűnek is érdekes olvasmány lehet, mert bőven akadnak oldalak José milánói életszakaszának esztendeiről is.
Robert Beasley a News of the World munkatársaként alakított ki közeli viszonyt Mourinhóval, amikor az a Chelsea-hez került. A jó kapcsolatot úgy képzeljük el, hogy José és Beasley között lényegében baráti kötelék szövődött a kölcsönös tiszteletre épülve. Elsőként tudott a portugál bizalmába férkőzni, és ő volt az, aki nagyinterjúi során megismertette a nagyszájú menedzsert a hűvös angolokkal.
A Chelsea-drukker Beasley egy igazi újságíró dinoszaurusz a maga széleskörű kapcsolati hálójával, régimódi, „printes” gondolkodásával, de mindezekkel egyetemben óriási befolyással is bír. Egyik legjobb példa erre, hogy mindenki őt kereste 2007 környékén, amikor komolyabban felmerült Mourinho távozása az Interhez: erre Beasley fogta magát és hívatlanul beállítva a lakásán kereste fel Josét, hogy egyenesen tőle kérdezze meg, mi igaz ebből. José személyesen nyitott ajtót és ahelyett, hogy szokásos stílusában elzavarta volna, behívta és elbeszélgettek az ügyről.
Számos ilyen és ehhez hasonló sztori mutatja be, hogyan alakult a két futballbolond ember viszonya és hogyan lett Beasley José legfőbb bizalmasa. Elérte, hogy Mourinho hol sms-ben, hol mailben gyakorlatilag csak vele osztotta meg a legbensőbb infókat, például az Inter immáron konkrét érdeklődését:
„Épp az M40-es autópályán haladtam Chelsea-kék Mercedesemmel, amikor a mobilom kettőt pittyentve jelezte, hogy új bejövő üzenetem van. Gyorsan rápillantva láttam, hogy Mourinho az, úgyhogy megálltam az oxfordi pihenőhelynél, hogy utánanézzek a dolognak. Egészen összeszorult a szívem, amikor megnyitottam. Így indult: >>Ne olyan hevesen azzal a válogatottas sztorival…”<< Micsoda?! Az üzenetből kiderült, hogy egy nagy klub (a milánói Internazionale) fantasztikus ajánlattal jelentkezett, ő pedig biztos volt benne, hogy elfogadja.”
Beasley kendőzetlenül mesél a kulisszatitkokról, José – nem csak a pályán viszontlátható – taktikáiról,sőt még az ellene irányuló támadásokról is. Kiderül, hogyan alakult a kapcsolata Roman Abramoviccsal, a Chelsea orosz tulajdonosával, vagy miért fajult már-már tettlegességig az ellenségeskedés közte és néhány edzőkollégája (Wenger és Benítez) között. Ugyanakkor Mourinho családi életére, a számára (leg)fontos(abb) hétköznapi dolgokra is rávilágít válaszaival, bemutatva egy pozitív, személyes oldalát.
A legérdekesebbek számunkra nyilván az Interrel kapcsolatos háttérinfók. Beasley büszkén írja le, hogy Mourinho Olaszországba szerződését követően sokkal izgalmasabb sztorikat tudott szállítani a talján kollégáihoz képest, annak ellenére, hogy Angliába élt – José például neki kottyantotta el először, hogy mi lesz a sorsa Zlatan Ibrahimovicnak 2009 nyarán.
A könyv rengeteg tanulsággal és megfontolandó tanáccsal szolgál azoknak, akik erőteljesen gondolkodnak a sportújságírói pályán. Beasley a zsurnalisztalét minden előnyével és hátrányával megismerteti az olvasót, de innen Magyarországról nézve leginkább az előnyeivel. A melója lehetővé tette, hogy exkluzív partikra, vacsorákra kapjon meghívást olyan társaságba, melyek tagjai a futballvilág legbefolyásosabb, legismertebb emberei, munka címén pedig olyan helyekre küldték el a főnökei, melyeket maximum mi az Instagramon lájkolgatunk.
A José Mourinho – Közelkép című könyvet egyébként az ős-NST-ről ismert donnelly, azaz Lukács Dániel fordította, ide kattintva meg lehet vásárolni.