Mancininél jobb edzőt elképzelni sem szeretnék a csapat élére. Tudod ő egy álom, a szó minden lehetséges értelmében. Jön ez a Samp meccs, nekem meg kapóra az alkalom, úgyis van pár – nem túl új -, de kiírandó gondolatom a körvonalazódó csapatról. Nem is csak azóta, hogy Sousa mester nyársra szúrva kirakta a mi PL és Serie A győztes malacunkat a falu főterére sülni, már előtte is több bajom volt vele, mint amennyi örömöt okozott. Csak a jó kibic tudja, mikor kell kussolni… vagy a szkeptikus is szeretne hinni valamiben.
Hol tartottam?
Ja meg van. Mancini egy álom. Egy álom, mert centire pontosan tudod előre, ő nem fog meglepni semmi jóval. Berendelheted magadnak a Samp elleni értékelőt (az ’érték’ szó jelentéstartalmi változásának lehetőségét ez esetben fenntartjuk) , kottára lehozza azt a szenvedést, amit egy 1-4-es zakó után vizionálsz, még örülsz, hogy kapsz mellé 1 pontot. Amúgy is azaz ember sáladzik a padunk árnyékában, aki évi 38 döntetlennel tervezett 3 bajnoki címet nyerni, csak a srácok néhányszor túlpörögtek. A lényeg, hogy nem kaptak ki. Egy álom, mert egy szezonra előre be van tárazva minden meccs forgatókönyve és, ha nem jön valami portugál szakbarbár vagy egy dilettáns bíró, akkor úgy fog zajlani minden, ahogy kell. És legfőképpen egy álom, hogy ő egy futballedző.
Semmi újdonságot nem mondtam, már a második turnusban nyúzzuk egymást ezzel a fickóval, mindenki betéve ismeri. Mindenki megfogalmazta már külön-külön meg együtt is, hogy Mancini egy Leonardo (nem az olasz, a brazil fajtából), egy eltévedt sporting director, aki az emberi kapcsolatokhoz való ösztönös érzékét mindenáron egy futballöltöző és kispad közötti ripacskodással szeretné kamatoztatni. Rohadék vagyok, hogy így élcelődök rajta mégis csak egy sikeredző (le tudtam írni, jóvan). De mégis milyen edző az, aki nem tanul semmiből? (Magyar) Ki az, aki mindig ugyanabból, a 10 éve kilométerekről kiszúrható sablonból akar meccselni? Ki az folyton csak meg akarja úszni? Arról majd máskor értekezek, hogy miért tévedés Mancio egész edzői karrierje, most maradjunk a tüneti problémáknál.
Csóváltam én is a fejem a mercatóra, főleg, mert ez a középpályás sor annyira finom, hogy a konyhakéssel végzik a koszorúér műtétet. De tényleg, ki az, aki nem látja, hogy ebben a részlegben nem lesz benne az állandó plusz, kreatív erő, váratlan megmozdulás és a csapat vezetésére való hajlam, ami egy BL-be vágyó csapatnál alapkövetelmény? Jelen pillanatban nem érdekel, hogy majd eljön az a meccs, amikor Kondogbia csülkéről besuhan egy screamer harmincról, vagy véletlenül lesz szabad sávja kicselezni az előtte lézengő három védőt, én agyat szeretnék. Aki az esetek többségében tudja, mit miért csinál és annak milyen következménye lehetnek. Ha már ennyire belemelegedtünk a szervkereskedésbe, Robertónak is küldhettek egyet.
Ki az, aki nem tudta előre, ha kiesik Jovetic, akkor meg vagyunk lőve? Benne meg van a helyzetteremtés képessége, akkor is, ha önmagához képest épp szarul játszik. De mit lép mikor ég a ház? Mikor Biabia készülődött már tudtam, hogy Kondogbia helyére jön. Az idei meccseldöntő cserének ezt álmodta meg nyáron a sálkirálynő, álljunk át 4-2-3-1-re Biabianyval. Az emberünk a legjobb állapotában is csak szaladni tudott, egy tömörülő csapat ellen ez a legkézenfekvőbb megoldás. Tudom, ő majd megadja a szélességet – ha csak a partvonalon kívül melegít még szélesebb lehetne a csapat. Remélem azt is, Ljajic lesz az idei év mellőzöttje, még a végén valaki egyedi döntéseket hozna a pályán, mint egy focista. A stabil 1 pont nem éri meg ezt a kockázatot.
UPDATE: közben, úgy tűnik, Mancini anti-muszlim politikát folytat, Shaqirinél is gyorsabban építi le a bosnyák-szerbet. Alig több, mint 1 hónap, Ljajic out, új rekord. Még szerencse, hogy megkapta a lehetőséget. Valaki táviratozzon Oszinak, ossza már ki utólag azt a sallert Robertónak, már, ha épp ráér a portugál nyikhajok püfölése közben. Nagyon érne már.
Cserébe Palacio kezdő. Őszintén bírom a tincsest, azért amit az elmúlt években tett értünk, de mindenki látja, hogy lejárt az ideje. Megtört a vb döntővel, jó esetben háromhavonta villan egyet, 33 éves, nem építhetünk rá, se jövőt, se jelent. Szóljon valaki Mancininek, hogy egynél több olyan játékost ne tegyen fel, akik nem tolják előre a csapat szekerét. A következő, szintén megénekelt zenész Perisic, akit sikerült addig kutyázni a meccs alatt (beleértve magamat is), amíg nem hatott rá a Bobby varázs. Ettől eltekintve a horvát nagyon nem trequartista, sem az esze, sem a technikai tudása nincs meg a poszthoz. Abban sem vagyok biztos, hogy Serie A kompatibilis játékos, bár ezek az évtizedes sztereotípiák mostanában dőlnek meg, mikor ipari szinten termeli a liga a gólokat és valódi szélsőkkel állnak fel a csapatok. De tartom, hogy Iván területigénye fordított arányosságban áll improvizációs képességeivel, a Bundesliga és azon belül is a leszegett fejjel kontrázó Wolfsburg az ő igazi terepe. Nem vettem volna meg – pláne 20 millás opcióért -, de ha már itt van, megválogatnám az alkalmat és a helyet a játszatására.
Alig szövegeltem a konkrét meccsről, de ez nem véletlen, egyrészt az elmondottakkal ellentétben szerintem nem érdemeltünk győzelmet, sőt a nettó ziccereket tekintve a Sampdoria közelebb állt ehhez. A legendás Inter kapust, Walter Zengát, nem tartottam különösebben jó edzőnek, az alapján, amit a Serie A-ban nyújtott, de korrekt módon meccselt Mancinivel szemben, a direkt kontrajátéka jobban ült, mint a mi ötlettelen labdabirtoklásunk, gyorsan értek fel a támadó harmadba, megteremtették a lehetőséget maguknak, szerencsére nem éltek vele. Sosem örültem az ötletnek, amikor Zengát akarták kinevezni, most is szkeptikus vagyok vele, de érdemes lesz figyelemmel kísérni.
A közhangulat gondolom ambivalens, hiszen két meccs elég volt arra, hogy a scudetto fő várományosából, a tavalyi év (mit év? évek) remény-letargia-öröm-düh-remény hullámvasútjához álljunk sorba. Nem kéne fölszállni, de ez nem ilyen vidámpark jellegű szabadfoglalkozás, Mancini élményből élménybe viszi tovább a pereputtyot. Talán azaz egy pozitívum, ha nem rontanak el valamit látványosan, akkor most nem a középmezőnyben fogunk ingázni az európai szereplésben bízva, hanem a dobogó körül a scudettóról ábrándozva. De ez legalább egy szép álom. Mancini is egy álom, csak nem szép.