Az őszi, kötelező rosszként felfogott csoportkör után elérkeztünk az Európa Liga lényegi, egyenes kieséses szakaszához. Ellenfél a Celtic, kezdés idegenben, a cél pedig nem lehet más, mint egy olyan eredmény elérése, amivel hazai pályán kiharcolhatjuk a továbbjutást. Kicsit olyan ez, mint, egy pluszos ázsiai hendikepes fogadás: akár mindhárom kimenetel jó lehet nekünk.
A hétvégi, Atalanta elleni idegenbeli, fölényes siker után úgy érezheti az ember, hogy idén először végre egy hullámhegy tetejére érkezett a csapat. Már csak meg kell lovagolni, amire pont alkalmas lehet az ellenfél.
Ettől a Celtictől ugyanis nem kell nagyon tartani. Már a BL-selejtezőben sikerült azt a nem mindennapi bravúrt véghezvinni, hogy két párharcot is elvesztettek. Előbb a Legia Varsó döngölte őket a földbe, de lengyel barátaink nem figyeltek a sárga lapok miatt eltiltott játékosok pályára küldését tiltó szabályra, így a visszavágót 3-0-val jóváírták a skótoknak, ami pont elég volt a továbbjutáshoz az idegenbeli 4-1-es zakó után (fun fact 1: a Legia az első meccs végén kihagyott egy tizenegyest, ha berúgják, akkor a zöld asztal mellett se jut tovább a Celtic). A szerencsés továbbjutás után viszont a Maribor ténylegesen megállította őket. Félreértések elkerülése végett, egyáltalán nem becsülöm le se a lengyel, se a szlovén bajnokot -főleg nem közép-európai szemmel – de azért na. Egyikben sem szaladgálnak Guarínok, Kovacicok, Shaqirik (fun fact2: mondanám, hogy Handanovicok se, de a Mariborban pont igen, mivel náluk véd Sammir bratyója).
A csoportkörben sem tudtak semmi figyelemfelkeltőt produkálni, sanszuk nem volt a Salzburg megelőzésére, ellenben viszonylag simán (értsd: az utolsó fordulótól függetlenül) megelőzték Brozovic és Kovacic exklubját és a román Astrát. A skót bajnokságban magabiztos teljesítményét nyújtanak (bár az Aberdeen próbál tapadni rájuk), de ez – főleg a Rangers anyagi csődje óta – még mindig nem az ijesztő szint.
Éppen ezért a meccs és a párharc kulcsát nálunk kell keresni. Egészen konkrétan az a kérdés, hogy a Campagnaro, Ranocchia jobb oldali defense mennyit ér Európában. Azt mondjuk sejtjük, hogy nem sokat, de remélni azért lehet, hogy nem is kurva keveset. Mivel D’Ambrosio nem épült fel, ezért igencsak van okunk aggóni a randa argentin miatt, gyaníthatóan a skótok inkább az ő oldalukra fogják kihegyezni a játékot, semmint a jóval erősebbnek tűnő JJ, Santon bal oldali tandemre.
A középpályát és a támadósort tekintve meg kell jegyezni, hogy Brozovic és Podolski nem került fel az EL-listára, így Kovacic kaphat lehetőséget a tequartista helyett egy számára kedvezőbb pozícióban, belső középpályásként (vagy nem, de erről lejjebb). Icardi erőállapota erősen kérdéses a hétvégi influenzája után, bár Mancini azt mondta, hogy nem fognak kockáztatni, engem meglepne, ha nem kezdene.
A kezdőcsapattal kapcsolatban ugyanakkor elképzelhető, hogy Mancsó eltér a(z egyelőre) működőképesnek tűnő 4-3-1-2-től, és váratlant húzva a karácsonyfára szavaz. Ez a gyakorlatban úgy nézne ki, hogy Kuzmanovic találhatja a kezdőben magát (miért is nem Hernanes?) Medel és Frédi mellett, míg Shaqiri és Kovacic előttük szervezné a játékot.
Meccs 21.05-kor kezdődik, a tv-k nem szimpatizáltak ezzel a párharccal, így mindenkinek marad a sztrímek vadászása.
Várható kezdők:
Celtic (4-2-3-1): Gordon – Matthews, Ambrose, Van Dijk, Izaguirre – Brown, Biton – McGregor, Johansen, Wakaso – Stokes
Inter (4-3-2-1): Handanovic – Campagnaro, Ranocchia, JJ, Santon – Guarín, Medel, Kuzmanovic , Shaqiri, Kovacic – Icardi