Nem túl szerencsés pont Udinében megpróbálni kirángatni a szekeret a kátyúból, de a Strama-legénységre bizony ez a feladat vár most. Igaz, a mostani Udinese az elmúlt évek közvetlen élboly mögötti csapatából egy erős közepeset rombolt össze magának a folyamatos öncsonkítások következtében. Amit mi jelen esetben egyáltalán nem bánunk, mivel távolról sem jó formában érkezünk a műbőrdzsekik Mekkájába. Közben dübörög a mercato, és megint Branca és Moratti a világ legsötétebb és legtöbbet szidott emberei.
Kezdjük a mercatóval. Megérkezett a vice-Milito, sokak bánatára nem a Falcao, Benzema, Rooney hármas egyike, hanem a Lazio parkolópályára állított veteránja, Tommaso Rocchi. Hol van már az az időszak, mikor az Ibrahimovic, Adriano, Crespo, Cruz négyes mögé még megvette az előző szezonban 24 gólig jutó David Suazót a klub csak úgy, és pelyhedző Balotelli verte a nagy csapat ajtaját. Más világ van, manapság erre nincs pénz. Rocchi leigazolása egyébiránt jól jelzi az anyagi helyzetünk súlyosságát, bőven van benne rizikó, de talán még annyi maradt benne, hogy Militót tehermentesíteni tudja, és ne a Hercegnek kelljen minden meccset közel végig játszania, mert lássuk be, kezd elhasználódni a sápadt Diego.
Annyi bizonyos, hogy Jonathan helyére érkezik valaki, illetve Silvestre is eléggé esélyes a távozásra. Emellett Alvareztől veszünk visszafogottan könnyes búcsút, továbbá Mariga fejezi be a kimondottan kurtára sikerült interes karrierjét, helyére jó eséllyel Sorrentino érkezhet, mert Castellazzi válla megsérült, és senki nem szeretné letépni a karfát izgalmában, ha esetleg egy rangadóra Belecet vagy Palaciót kéne a kapu előtt tudni. Ezek a legvalószínűbb mozgások, a többiről egyelőre felesleges lenne beszélni.
Sneijder és Sztankovica ügye viszont már bonyolultabb, mint Terry Gilliam filmjeinek idősíkjai. Nem igazán van épkézláb kérője a hollandusnak, így még az is elképzelhető, hogy Branca hoppon marad, és Wes aláírja az új szerződését, és füstbe megy az eredeti koncepció, hogy bagóért vagy ingyen elengedje valahova. A Sneijder-ügy borzasztó távolról bűzlik, amióta kiderült az, hogy Sneijder, ha játszhatna akár szignózná is az új szerződést, erre még inkább nem játszatják, azóta sírunk és hahotázva nevetünk is egyszerre. Mindenesetre jó lenne már látni ennek a végét, egyrészről a keret távolról sem olyan erős, hogy Sneijder otthonról nézze a meccseket, kettő pedig szimplán kíváncsiak vagyunk, hogy most ilyenkor mi a f.sz van.
Sztankovics szintén nem tért még vissza a többiekhez, amit szintén nem értünk, mert ha azért tartották meg, mert számolnak vele, akkor tegyenek is úgy, sérülésről pedig nem tudunk. Élünk a gyanúperrel és ilyen dolgokra gyanakszunk már lassan, hogy a köztudottan temperamentumos szerbtől szimplán félnek Brancáék, és nem merik kitenni a szűrét. Más magyarázatot nem találunk arra, hogy a mi fenét keres még a klubnál Deki.
Rátérve a mérkőzésre. Nem ígérkezik könnyűnek a találkozó, de olyan borzasztó nagy feladatnak sem. Ez az Udinese messze nem olyan jó csapat már, mint azt az elmúlt években megszokhattuk. Nálunk hiányozni fog Ranocchia és mivel Chivu nincs a keretben, wtf? így már előre rettegünk, hogy Silvestre még utoljára megfoszt minket egy győzelem esélyétől. Viszont ott van Guarín és Rocchi is.
Goalkeepers: 1 Handanovic, 27 Belec, 77 Di Gennaro;
Defenders: 4 Zanetti, 6 Silvestre, 25 Samuel, 31 Pereira, 33 Mbaye, 40 Juan Jesus, 42 Jonathan;
Midfielder: 14 Guarin, 17 Mariga, 19 Cambiasso, 21 Gargano, 24 Benassi, 41 Duncan, 82 Bessa;
Forwards: 8 Palacio, 18 Rocchi, 22 Milito, 88 Livaja, 99 Cassano.
Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy van fogalmunk arról, mire készül Strama, de valami hasonló várható kezdőcsapatnak: Handanovic, Zanetti, Samuel, Juan, Pereira, Guarín, Cambiasso, Gargano, Cassano, Palacio, Milito.
Nyerünk 2-0-ra, Guarín és Cassano góljával.