Vártam-vártam a vasárnap estét, de igazából teljesen nyugodt voltam, éreztem, hogy behúzzuk, noha nem ideális idény elején az újoncokhoz látogatni (ugye Gasperini?). Beigazolódott a sejtésem, de természetesen bőven tartogatott érdekességeket a meccs.
Az összeállítást gyakorlatilag megtippelni nem lehetett(3 védő?!), annyi pletyka keringett róla, de Stramaccioninak még erre is sikerült rátenni egy lapáttal, és egy fura 4-4-1-1-gyel futott ki a csapat. Eleve újdonság volt ez a fiatal mesterünktől, de pluszban hozzátette, hogy labdakihozataloknál Cambiasso visszahúzódott a két középső védőnk közé/mellé (a Barcelonában Busquetstől lehet ezt sokat látni), segítve ezzel a támadásépítést, és az esetleges kontrák elleni védekezést is.
Ahogy sejthető volt, a Torino megpróbált nekünk jönni, mi azonban minden lehetséges eszközzel, okosan lassítottuk a játékot, birtokoltuk a labdát ameddig csak bírtuk. Milito „Ibra-szerű” gólja a lehető legjobbkor jött, onnantól még inkább berendezkedhettünk egy biztonsági focira, noha nem ment az olyan könnyedén. A hazaiak mindenhol próbálkoztak, legtöbbször Bianchit és Sgrignát keresték a labdákkal, de Rano és Jézuska valami olyat hoztak együtt, amivel igazából senki nem számolt, és ezzel elévülhetetlen érdemeket szereztek abban, hogy a Bikák helyzetig sem jutottak. A támadójátékunk viszonylag esetleges volt azzal, hogy Milito egymagában küzdött legelöl, egy kis színe akkor lett a focinknak, amikor Sneijder megrázta magát, és elkezdett visszajönni a labdákért.
A második félidő nagyrészt ugyanabban a mederben folyt tovább, amiben az első abbamaradt. Bár itt már a Torinonak volt két-három helyzete az egyre inkább megszűnő középpályás-védekezésünk miatt (nem csoda, Zanetti és Cambiasso egyszerre voltak a pálya ezen részén, Guarín pedig néhány kivételtől eltekintve nem nagyon tudott most kisegíteni), de a két új bástyánk tartotta a frontot, és letudták úgy a tegnapot, hogy gyakorlatilag nem vesztettek párharcot – sőt, az egyre növekvő önbizalmuknak köszönhetően még egy-egy finomság is becsúszott. A cserékkel kapcsolatban: fura, hogy Ricky egyből megkapta a lehetőséget a jó pár hónapja folyamatosan bizonyító Coutinhoval szemben mondjuk, és meglepő volt az is, hogy Stramaccioni olyan korán lekapta Sneijdert (hisztizett is emiatt a holland), de az eredmény maximálisan a mestert igazolja.
Összességében egy brusztolós, de sima győzelmet könyvelhettünk el (igen, van ellentmondás, de én egy másodpercig nem éreztem veszélyben a 3 pont sorsát), és az ilyenek is nagyon kellenek egy bajnoki menetelés során – emlékezzünk csak vissza Mourinho alatt hány szenvedős meccset húztunk be… Ha nem is egymás hegyén-hátán sorjáztak a pozitívumok, azért az egyik legnagyobb problémánk megoldása mintha… De nem is folytatom, nem szeretném elkiabálni, biztató volt ez, na!
Folytatás csütörtökön a Kazany ellen itthon, ideje lenne már a Meazzában is megkezdeni a pontgyártást…
Osztályzataim:
Handanovics – Ezért vettük. Iszonyat magabiztosság, és egy óriási bravúr, ezzel maximálisan hozzátette a maga részét a győzelemhez. (6,5)
Nagatomo – Megvolt az az egy-két nagatomozása, de azokon kívül ismét egy korrekt meccset hozott, az egy az egy elleni szituációkat is prímán oldotta meg. És ami a legkeményebb: megnyert egy fejpárbajt az egekbe emelkedve! Ha tartja ezt a formát, elfelejtjük a bénázásokat. (6)
Juan Jesus – A legnagyobb meglepetés. Nekem személy szerint már a Vaslui ellen is tetszett, de amit most nyújtott, attól leesett az állam. Óriási nyomás alatt volt, folyamatosan koncentrálnia kellett, és úgy oldotta meg a legnehezebb szitukat is, mint egy 30 körüli rutinos védő. Nálam egyértelműen ő lenne a stabil kezdő Ranocchia mellett. (7,5)
Ranocchia – Tőle már egyáltalán nem meglepő ez a teljesítmény – viszont annál szívmelengetőbb. Valami ilyesmiben reménykedtünk, amikor anno elhoztuk. Gyakorlatilag nem tudom, ő vagy brazil társa játszott -e nagyobbat, neki is rengeteget kellett güriznie, labdákat elfejelni, megelőzgetni, egy pici hibája volt, de azt utána ő maga korrigálta. (7,5)
Jonathan – Benne volt ugyan az első gólban, de akaratán kívül jutott végül Militohoz a labda. Nem játszott jól, pontatlan volt, jogos volt a cseréje(még ha valószínűleg végül sérülés miatt is következett be). (5)
Zanetti – Egyet szólózott, előtte-utána nagyrészt alibi volt az előrejátékban, hátul pedig nem nagyon volt próbára téve, nem azon az oldalon próbálkozott a Torino. (5,5)
Guarín – Ismét hektikus volt az egész meccse, rengeteg jó meglátás, szép passzok, de sorjáztak a buta labdaeladásai és párszor feleslegesen is lőtt. A védekezést nagyjából megoldotta, a rá jellemző szerelések élményszámba mennek. Ettől függetlenül már meccsek óta nem az igazi. (5,5)
Cambiasso – Némiképp új dolgokat kellett csinálnia, és remekül megoldotta, így a Toro támadásainál is hasznossá tudta tenni magát, nem egy szép és fontos szerelése volt a tizenhatosunk körül. Így még hasznára lehet a csapatnak. (6,5)
Pereira – Az első félidőben szürke volt, és rengeteg labdát elszórt általában ugyanúgy: vaktában előrevágta Milito felé. Fordulás után viszont a saját posztján már kifejezetten tetszett, a második gólban neki is volt része. (6)
Sneijder – Az első 20 percben volt két könnyelmű labdaeladása, amiből könnyen gólt is kaphattunk volna, szerencsére nem lett gond végül egyikből sem. Utána nagyon feljavult, lepontosította a játékát, igazi vezérré vált, nagy szerepe volt abban, hogy olyan jól tartottuk a labdát. (6,5)
Milito – Elcsépelt duma lenne az „egy gól és más semmi”, ráadásul nem is lenne igaz. Egyedül őrlődött nagyrészt Ogbonnával és Glikkel, amit lehetett, ismét kihozta a meccsből. Gyönyörű helyzetfelismerés és gól, a másodikban pedig igazi rá jellemző finomság volt a labda elengedése. Oroszlánrészt vállalt ő is. (6,5)
Álvarez – Nem nagyon értettem, hogy miért őt cserélte be Strama, nem is játszott jól egyáltalán, sokszor könnyelműen vesztett labdát, és szinte minden párharcát elvesztette. A gól előtti összjátéka, valamint az asszisztja feljebb tornássza az osztályzatát. (5,5)
Cassano – Pazzinis erényeket csillogtatott, beseggelt, labdát fedezett a félpályánál, műesett, majd a végén egy helyzetből végleg eldöntötte a 3 pont sorsát. (6)
Gargano – Takarítani jött be pár percre a végén, feladatát ellátta. (-)
Stramaccioni – Ismét próbált valami újat belevinni ezzel a Cambiasso-szerepkörrel, bevallom nekem nagyon tetszik, hogy ilyen modern felfogású, mobilis edző ül a padunkon. Hibák persze vannak, a játék nem volt tökéletes finoman szólva sem, de egy idegenbeli 2:0-s győzelmet nem nagyon kell magyarázni. Valószínűleg nagy szerepe van abban, hogy Ranocchia ennyire magára talált, valamint dicsérendő Juan Jesus mély vízbe dobása is. Az első két cseréje bár meglepő volt, mindkettő bejött.(7)