Hoztuk. Vérrel-verítékkel, csúszva-mászva, de sikerült behúznunk az első elhalasztott meccsünket, amit előzetesen sokan sima győzelemnek vártak. Hát nem lett az, nagyon nem…
„Á, kieső csapat!” „Á, az elején megverték a Milant, azóta semmi!” Ilyen, és ehhez hasonló mondatok hangoztak/hangozhattak el a Cesena elleni pótolt mérkőzésünk előtt. A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb volt: a fekete-fehér színekben pompázó csapat egy egész stílusos, jó focit játszó gárda, amely legfőképp kontrákra épít, és a viszonylag lassú védelmünkkel szemben ez akár nagy előny is lehet/lehetett volna (még úgy is, ha egyik legjobbjuk, Schelotto nem játszhatott). A mi részünkről óvatos duhajként nyilatkozott mindenki, de érezhető volt, hogy ezt a győzelmet mindenki kötelezőnek tartja. Még szép.
Ahogy Leonardo kinevezése óta megszoktuk, 4-3-1-2-es felállásban kezdtük a meccset, az 1 szerepét a macedón Máris szomszéd töltötte be, a két csatár pedig Eto’o és Milito voltak, közülük a kameruni – szintén a megszokott módon – általában a bal szélről próbált lendületet venni.
Rögtön támadólag léptünk fel, ha nem is viharosan tettük ezt, de érezhető volt, hogy ki az úr a pályán, ahogy ezt a labdabirtoklást is mutatta(szerencsére nem olyan meddő módon, mint ősszel). Ez igen gyorsan megmutatkozott számokban is, a 14. és 15. percben Eto’o és Milito góljaival 2:0-ra alakult az eredmény. Mindkét találatban elévülhetetlen érdemei voltak szelídíthetetlen oroszlánunknak, aki immáron a 12. gólját jegyezte a Serie A idei kiírásában, míg argentin bajtársa az ötödiket. A mosoly azonban gyorsan lefagyott az arcunkról: még az előtt egyenlítettek a vendégek, hogy elértük volna a 30. percet. Mindkét gólban kapitális védelmi hibák játszottak közre: az elsőnél Matrix elfelejtette, hogy Bogdanit talán hangyányival szorosabban illik fogni, a másodiknál pedig egyrészt a középpályások(legfőképp Sztankovics) nem támadták meg a labdát felhozó, (egyébként exinteres) Jiménezt, utána pedig a brazil védőduónk szépen végignézte, ahogy az ősszel a Milant kivégző Giaccherini befut mögéjük, és hálóba pofozza a lasztit. Igazi hidegzuhanyként hatott ez, no, nem a csapat számára, akik ugyan megdöbbentek, de továbbra is nagy elánnal rohamozták Antonioli kapuját(apropó, neki van még egy emlékezetes 3:2-es veresége a Meazzából). Szerencsére ezen törekvéseiket siker koronázta, a rendkíül bátran és attraktívan játszó Chivu a hosszabbítás perceiben befejelte a harmadik(később kiderült, hogy győztes) találatunkat. Cristian tájékoztatása szerint ez volt az első gólja az „új fejével”, mi készséggel el is hisszük neki.
A második játékrészre Leonardo visszább állította a csapatot(nagyon helyesen!), emiatt a meccs kicsivel langyosabb tempóban zajlott egy ideig, de így is kiegyenesíthettük volna azt a bizonyos kérdőjelet, csak részben a balszerencse (Eto’o kapufája), részben más miatt (rosszul befejezett kontrák) ez nem történt meg. Ekkor elérkezett Giaccherini (kissé szigorú, ám a szabályok szerint teljesen jogos) kiállítása. A vendégek edzője, Ficcadenti rögtön lereagálta ezt azzal, hogy 19-re megpróbált lapot húzni, vagyis Bogdani mellé a másik tornyot, Budant küldte fel. Ez a húzás kis híján gyümölcsöző lett, ugyanis ettől kezdve részünkről szinte csak idegesítően eladott labdák érkeztek, míg cesenai oldalon, ha kicsit szerencsésebbek, kiegyenlítenek(Budan két közeli lövésére, és Jiménez lövésére célzok). A találkozó legvége igazi csapkolózásba ment át, vakvilágba kivágott felszabadítások voltak a jellemzőek, de felhangzott a hármas sípszó, végre!
Összegezve, a támadójátékra ismét nem lehetett panaszunk, amióta kinevezték Leot, ötletes akciókkal és szép gólokkal örvendeztetnek meg minket kedvenceink. Hanem a védekezés… Ugyebár eredetileg Ranocchia volt jelölve a kezdőbe, de az adminisztrációs dolgok homályossága miatt(ebben a fordulóban már pályára lépett a Genoa színeiben, de Brancáék nem találtak erre vonatkozó paragrafust) végül a keretből is kimaradt. Ezzel megnyílt az út Materazzinak, mert a brazil mester Córdobát mindenképp pihentetni akarta a meccsterhelés elosztása végett. Nagy hibafaktornak tűnt ez, és sajnos be is igazolódott a félelmünk, nem igazán Marconak való ez már sajna. Mindemellett nem lett volna muszáj ezt a két serdülős gólt kapni, ha 10%-kal több koncentrációt raktak volna bele a srácok a mi két gólunk után, ez egy nagyon nyugodt szerda este lett volna. Így pedig a végén infarktus-közeli helyzetekbe kellett kerüljünk. Nem tesz jót ez az interesek egészségének, na! Ja, és talán idén már nem kellene emberelőnybe kerülnünk, mert az kurvaélet, hogy megint minket fog megzavarni…
És akkor a pontozás, kommentálva:
Castellazzi – Hozta a tőle megszokottat, magabiztos volt, de Bogdani lövését élőben és egy-két lassításból is úgy éreztem, hogy nagy bravúrral el lehetett volna érni. Ettől függetlenül természetesen elmarasztalni nem lehet. (6)
Maicon – Védekezésben néha könnyelműnek éreztem, a második gólban vastagon benne volt, méghozzá brazil sarkazókirály bajtársával karöltve. Támadásban továbbra is hozza a magas szintet, januárban már az 5. gólpasszát jegyzi, ráadásul a mostani nem akármilyen kifli-gólpassz volt, ez kiegyensúlyozza valamelyest az osztályzatát. (6)
Lúcio – Rég láttam tőle olyan hibát, mint Giaccherini góljánál, ha az nem lett volna, ismét kiemelkedő ként lehetne értékelni a tegnapi produktumát, így csak az átlagnál jobbnak. Számolta valaki, hányszor tisztázott sarokkal a meccs folyamán?! ELKÉPESZTŐ ez az ember, szinte már természetesnek hatnak számunkra ezek az egyáltalán nem hétköznapi mozdulatok. (6,5)
Materazzi – Ő az első gólnál vétett helyezkedési hibát, emellett legtöbbször igyekezett a legegyszerűbb mozdulatokat választani, néhány támadásépítésünk el is akadt már akkor, amikor ő kibikázta a labdát egy egyszerű oldalpassz helyett. Sajnos látszik már rajta a kor, kilóg már kicsit ebből a csapatból a derék Matrix. (5,5)
Chivu – Előrejátékban talán még nem is láttam tőle ilyen teljesítményt, abszolút meglepetésként hatott számomra. Védekezésben túl sok dolga nem volt, néhány lefejelt labdát és megelőzgetést kellett megoldania. Ja, és azokkal a luftokkal nem árt vigyáznia, de az a mozzanat nem igazán árnyalja be a teljesítményét. Ó, ha az az emelés beakad! (7)
Cambiasso – A tőle elvárhatót ismét odatette a pályára, főleg a második félidőben tűnt fel a sok szerzett és jól megjátszott labdája. Egy-két csúnya rontott passz is előfordult, emiatt nem tudom 7-esre értékelni. (6,5)
Sztankovics – Feltűnően lassú és körülményes volt, sokszor elvesztette a labdát középpályán, ami akár végzetes is lehetett volna a jól kontrázó Cesena ellenében. A lövéseiről most inkább szót sem ejtenék, maximum annyit, hogy ennél még Magdi anyus szelleme is jobb löketeket küldött volna Antoniolinak. (5)
Javier Zanetti – Il Capitano ismét megmutatta. Volt egy jelenet a mérkőzésen, amikor a bal oldalon rávezették Maiconra a labdát, a kopasz visszahúzta a lábát, nehogy szabálytalankodjon, emígyen még csak nem is mímelte, hogy meg akarná szerezni a bőrt. Ekkor azonban érkezett Traktor barátunk a semmiből, és magától értetődő módon szerelte az ellent, majd bent tartotta, és pontosan megjátszotta. Az ováció természetesen nem maradt el. Védekezésben tanár volt ezen az estén, előre pedig… Csak a szokásos… Egy-két szóló, pontos biztonsági passzok, valamint mesterien ellenfélhez ívelt labdák, beadások. De mi így szeretjük. (7)
Pandev – Trequartistaként kellett a mérkőzés nagy részében helytállnia, nos… Adott egy gólpasszt, valamint egy majdnem gólpasszt. Ezen kívül… Áhh, nagyon feltűnő a lassúsága, a játékintelligenciája meglenne, de túl könnyen megadja magát(ha jól hallottam, ezzel kapcsolatban a San Siro közönsége is kifejezte nemtetszését), a gól meg egyszerűen nem akar összejönni neki – most is a lábában maradt Obi passza után. Ennél még sokkal több kell. (5,5)
Milito – Gól és gólpassz(-szerűség), míg fent volt a pályán, sajnos korán megsérült, így pedig valószínűleg a lábában maradt minimum egy gól. Kezd visszatalálni a helyes útra, az összjátékai, cselei is ülnek szépen lassan, így bízhatunk egy szebb tavaszban tőle. (-)
Eto’o – Ott folytatja, ahol ősszel a baromsága előtt abbahagyta: továbbra is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni a játékáról. Minden megmozdulásában benne van a gólveszély, űzi-hajtja az ellent, cseleit nem (vagy csak alig) tudják lekövetni a védők, akik közül minimum kettőt állandóan leköt, így nyitva területeket a többi csapattársnak. Reméljük, megtartja ezt a formát májusig. Csak a balszerencséje miatt nem duplázott. (7,5)
Biabiany – Milito sérülése után középcsatárként kellett helytállnia, és megmondom őszintén, nekem itt sokkal inkább tűnt elviselhetőnek, mint a szélen. Volt pár veszélyes megmozdulása, a kontráknál meg néha kifejezetten használhatónak tűnt(meg néha mintha azt sem tudta volna, hogy kell mozognia). Ezen felül hozta a már-már védjegyének számító „5 méterre való labdaelpattanást”, ezek fényében cseréje is jogos volt, és az osztályzata sem túl fényes. (5,5)
Obi – Már a 09/10-es szezon felkészülési meccsei óta szajkózom, hogy ebben a srácban mocorog valami, és több lehetőséget érdemelne. Megmutatta most is, miért: az elfogódottság egy szikrája sem látszik a mozdulatain, bár éppen ezért sokszor szertelen, de ha letisztul, egy nagyon jó játékos válhat belőle, akivel hosszú távon számolhatunk. A Pandevnek adott „gólpasszánál” is ügyesen csinálta a dolgokat, de ha ott egy fokkal rutinosabb, csinált volna egy tizenegyest. (-)
Córdoba – Beállt kicsit takarítani. (-)
Leonardo – Fegyelmezettség, fegyelmezettség… Bele kell verni a fejekbe, mert különben csúnyán rácseszhetünk még ilyen meccseken! A támadójáték egyébként nálam nem hagyott kívánnivalót maga után. (6)
Hétvégén utazunk Udinébe, ahol alighanem az eddigi legkeményebb feladattal kell szembesülnünk, kíváncsian várjuk a fejleményeket!