Már megszoktuk az utóbbi években a hullámvasutazást, szerdán szerencsére épp jó irányba tartott a szerkezet – bár nem múlt sokon, hogy most nem egy komorabb hangvételű poszt megírására kényszerültem…
A hétvégi, finoman szólva sem meggyőző 1:0 után ki óvatos bizakodással, ki pesszimistán várta az eddig veretlen és nagyon masszív Sampdoria elleni meccset. Az elmúlt hetek sérüléshulláma leszűkítette Mazzarri amúgy sem túl bő variációs lehetőségeit, a Vidics-Campagnaro cserét leszámítva ugyanaz a csapat futott ki, mint Cesenában.
Röviden annyit mondhatunk: a mentalitás rendben volt nagyon, valamint a játékban is akadtak jobb periódusok, és ez a két tényező már elég ahhoz, hogy pozitív legyen egy meccs értékelése, pláne ha mindezek győzelemmel párosulnak. Ami viszont feltűnően jelen van hol ebben, hol abban a csapatrészben, az a koncentrációhiány. A klasszikus tézisből kiindulva ugye, ha elöl üti fel a fejét ez a jelenség (Palacio, Icardi, Kovacic), az még nagyjából javítható akár egy Kuzmanovics által kiharcolt büntetővel is, de ha hátul (Vidics), az már nehezen, és sokkal másképp csapódik le mindenki emlékezetében.
Amiről annyit pofáztunk, sajnos teljesen igaznak bizonyult: kellett volna még egy igazolás előre, persze nyilván olyan, akivel nem csak többen lennénk. Így, hogy a (szerintem) nagyon tehetséges és edzőmeccseken bizonyító Bonazzoli valamint a primverában idén fantasztikus gólátlaggal (6 meccs/14 gól) rendelkező Puscas láthatóan semmi bizalmat nem kap, kevés előre az a 3 ember – Guarín mindig is egy félmegoldás volt ott, hiába jött ki neki néhány jobb produktum. Egy szó mint száz: ha a helyzetkihasználás minimálisan jobb lett volna, akkor most nem sokat kellene fanyalogni. Mert azért legyünk őszinték: az egyértelműen belefér, ha egy (elvileg) kisebb csapat egyszer-egyszer eljut az Inter kapujáig, urambocsá’ Samirnak be kell mutatnia néhány nagyobb védést, a védőknek pedig olykor nehéz helyzetben fel kell szabadítaniuk. Ez a múltban is előfordult, és a jövőben is elő fog. A kérdés csak az, hogy ezen felül milyen az összkép. Most korrekt volt – az, hogy egy (egyébként jogos) büntetővel sikerült hozni a 3 pontot, édesmindegy.
Mazzarri most már sokadjára próbálhatja meg sorozatban a harmadik győzelmét elérni Inter-edzőként. Vajon sikerül neki végre, vagy esetleg most újra a lejtő következik?
Pontozás:
Handanovic – A leginkább konzisztens teljesítmény az övé eddig a szezonban, és talán a maga posztján ő is a legmagasabb szinten álló játékos világviszonylatban. Bravúrral és magabiztossággal tette hozzá a magáét a győzelemhez. (7)
Juan Jesus – Összességében eddig rá sem lehet panasz a néha homályba előrevágott labdáit leszámítva. Egyszer zavarba hozták, de korrigált, és hozta a szokásosat. (6,5)
Vidics – Ezt a szerbet szerettük volna eddig látni, fájdalom, hogy az eddigi bénázásait egy darab ilyen teljesítmény még nem fogja feledtetni. Most már sorozatban kell gyártania az ilyesmi meccseket ahhoz, hogy (ismét) bízzunk benne. (6,5)
Ranocchia – Félve merem leírni, de talán egy picikét mintha ő is előrelépett volna. Jó, volt rá példa, hogy megverték egy az egyben, de az összkép sokkal inkább pozitív vele kapcsolatban, most már hónapokat hozott le igazi baromság nélkül, talán ezt vehetjük egy pozitív jelnek. Előre felé ő is vakon van, a szervezést nagyon nem kell erőltetnie. (6)
Dodó – Kezd látszani rajta is a sorozatterhelés, de még ha akad is egy-két hibája vagy rossz beadása, azért mégis őt nézzük szívesebben bármikor, mint Nagatomot, ugye?! És ugye a gyengébb játéka ellenére is elévülhetetlen érdemeket szerzett a győzelemben. (6)
Kovacic – Csak meg kellett találnom a Cesena-meccs beharangozójában, azóta két olyat produkált, amilyen tőle elvárható, szóval úgy tűnik, máris kilábalt a kisebb gödörből. Ha az előtte játszók (főleg tincses argentin csapattársa) minimálisan jobb helyzetkihasználással dolgoznának, az utóbbi egy hétben legalább 3-mal növelhette volna gólpasszai számát. Na meg egy gólt is találhatott volna, ha nem sután találta volna el a labdát helyzetben. (6,5)
Medel – Nagyon profin és lelkesen, becenevéhez méltón játssza meg ezt a posztot, totálisan igaz az a megállapítás, hogy egy ilyen típusú emberre szükségünk volt oda. Támadásban tutista, feleslegesen nem vállal kockázatot, és ezt nagyon jól teszi, arra megvannak a megfelelő emberek. (6)
Hernanes – Tartja az utóbbi néhány meccsén látott magasabb szintet, jó látni, hogy nem pattognak el tőle a labdák méterre és a nevéhez méltón teljesít végre valahára. Csak remélni tudjuk, hogy nem komoly a sérülése, nagyon rosszkor jönne számára a kényszerpihenő. (6,5)
Obi – Úgy látszik, Mazzarrinak elég az, hogy a védekezést gyorsasága és szerelőkészsége révén helyenként jól megoldja a nigériai, az nem probléma, ha a jobb szél teljesen halott az ellenfél térfelén. A vak is látja, mennyire idegen neki ez a poszt – az ő igazi helye beljebb lenne. (5,5)
Palacio – Nyár óta tart a vesszőfutása, félelmetes mennyiségű helyzetet hibázott el azóta, emiatt pedig nyilván érezhető rajta a görcsösség és az idegesség, ami kevésbé szimpatikus dolgokban is kirajzolódik néha. A játéka nagyjából „megvan”, egyértelmű, hogy csak egy gól kellene neki végre, kérdés, mennyi lehetősége lesz rá, mert ha Osvaldo felépül, valószínűleg visszafoglalja a helyét a kezdőben. Vele kapcsolatban a hirtelen „megöregedés” is felmerül, valószínűleg (maximum) egy-két éven belül őt is pótolni kell, hiába a szerződéshosszabbítás. Persze tény, tett ő már annyit a csapatért, hogy egy rosszabb szériája miatt ne írjuk le egyből. (5,5)
Icardi – Ő is kezdi összekapni magát az ekézés után. Feltűnő, hogy többet próbál labdákért visszajárkálni, így olykor levetkőzi a lusta, falban álldogáló center énjét, persze ezen a téren még mindig van mit fejlődnie, de már látható előrelépés. A helyzetei neki is megvannak, idő kérdése, és akcióból is beakadnak majd a lövései – addig is elég, ha büntetőből lövöldözi a győztes gólokat. (6,5)
Kuzmanovics – Igazából haragudni sosem tudtam rá, azért a helyzetért, amiben van, nem ő az első számú felelős. A pályán a maga kis egyszerű módján meghal a csapatért, tudása és mozgása eléggé korlátolt, de ebből néha kijöhetnek egészen tűrhető produktumok, mint például a mostani is. Csinált hülyeséget, ügyetlenkedett olykor, de most bőven tett a másik serpenyőbe, a büntető kiharcolásával meg megkoronázta a napját. Ezt tényleg csak nagyon-nagyon félve írom: megérdemelne már ő is egy gólt. (6,5)
Mbaye – Az idegessége és az esetleges képességbeli hiányosságai ellenére is neki kellene kezdenie, sokkal másabb képet fest a csapat, ha jobb lábas ember rohangál azon az oldalon. A stabil védekezés nála is megvan, ebből kifolyólag a többi szárnyvédő hiányában ő lehetne a leginkább optimális megoldás – meg azért is, mert övé a jövő. (-)
Krhin – Sokkal több lehetőséget érdemelne. (-)
Mazzarri – Félő, hogy idegbajt kap a kispadon lassan… Ha fiai a kapu előtt jobban koncentrálnak, most pár újabb ránctól megkímélték volna. A játék nagyjából tűrhető volt, a cserék kicsit későn jöttek, és talán az egyik tinicsatár is megérdemelne pár percet. (6)