Már nem tudjuk mivel biztatni magunkat rangadók előtt, így hát mindinkább a megfoghatatlanhoz, a magasabb szintű energiákhoz fordulunk. Megpróbáljuk ezúttal egy újabb formában az Inter felé irányítani a három pontot.
Tulajdonképpen ismét tök egyszerű feladatot adtam szerzőtársaimnak: felidéztettem mindenkivel az első pozitív emléket, ami Olaszország Derbije kapcsán eszükbe jut. Lássuk a sokrétű válaszokat!
Alessandro: Nem kérdés, az abszolút listavezető Maicon óriási dugója 2010-ből, és ezt némileg lemaradva követik a 2022-es naptári év diadalmas fináléi: előbb a Sanchez góljával utolsó pillanatokban behúzott Szuperkupa a Meazzában, majd a szintén hosszabbításba torkolló, s végül 4-2 arányban megnyert Coppa Italia-döntő. És amolyan bónuszként idevenném a 2021-es, Vidal és Barella góljaival kiharcolt bajnoki győzelmet, amely amolyan vízválasztónak bizonyult abban az idényben: ott érett össze igazán a csapat egy bajnok matériává, és lépett szintet az utóbbi esztendők általános eredménytelenségéhez képest, s végül viszonylag simán be is húzta a scudettot.
Blazious: Jó, hogy Hibarin és Touristique után válaszoltam, mert előbbihez hasonlóan kevés meccs ragad meg bennem. Ha megkérdezné valaki tavaly mit játszottunk a Juvéval, akkor utána kellene néznem, hogy fel tudjam idézni a meccseket.
Ugyanakkor valamiért nekem is a 2003-as meccs jutott eszembe, talán azért, mert emlékeim szerint totál esélytelenként érkeztünk, Vieri, Crespo is hiányzott. (De ott volt Martins, Crúz Recoba és Kallon is, durván el voltunk eresztve). Crúzból akkoriban nem néztem ki sokat. (Volt egy meccse a Bolognában ellenünk az előző évben, amikor volt vagy 5 helyzete, de mindent kihagyott, és a félidőben megszakértették a stúdióban, hogy akkor most az a jó csatár, aki képes ennyi helyzetet kialakítani, vagy aki egyből egyet belő – furcsa, hogy mik maradnak meg, ilyen korban egy-egy kommentátori vagy szakértői megjegyzés alapján könyveli el a fiatal sportszerető valakiről, hogy jó játékos-e.) Aztán Crúz vágott kettőt, és többé nem aggódtam, ha ő állt be.
Talán ebben a korban (15 voltam), még egy-egy meccs nagyobbat üt, így 20+ évvel később, 50 derbi után már nehezebb kiemelni bármi különlegeset. Ilyenkor már csak a következő derbi számít.
csabinter: Elsőre valamiért a 03/04-es bajnokság torinói meccse ugrik be. Munka miatt nem láttam ez elejét, és abban az időben okostelefon hiányában sms-ben és igazi telefonhívásban értesültem hazafelé menet Cruz vezető góljáról. A másodikat már otthon láttam, majd kissé elképedve figyeltem a csapatot, amint a sok hiányzója (Matrix, Bobo, Recoba) ellenére letolja a pályáról a házigazdát. Zanetti lőtt egy kapufát, Gamarra egy Dolce & Gabbanába öltöztetett királyi felség eleganciájával sepregetett, Martins a KSI tornaszakosztályába felvételizett, Zaccheroni majdnem elrágta a szája szélét, az Inter meg 1993 után végre meg tudta verni a Juventust idegenben.
Hibarin: Nagyon véges az emlékezőtehetségem, szerintem már arra se emlékszem jól, hogy mi történt az őszi derbin. De erre a kérdésre egyből Maicon gólja jutott eszembe 2010-ből. Technikailag/fontosság szempontjából is egy olyan emlék, amit sose fogok tudni elfelejteni. Lajostól kérek egy ilyen bombát most hétvégén is, ha már a Sassuolo ellen elkezdte.
Marci: Én mondanám a legelső pozitív emlékem. 2003 novembere van, már egy éve tudom rendszeresen követni az Intert a Sport1-nek hála, de az előző bajnokságban csak egy vékony döntetlenre futotta a zebrák ellen, ráadásul a Scudettot is simán behúzták Vieriék előtt. Elképzelni se tudtam, hogy lehet őket legyőzni, ráadásul az Inter Bobo nélkül kellett kiálljon, de a védelemből is hiányzott Materazzi és Cannavaro (bár utóbbi, mint végül kiderült, nem annyira). A szezon ezen pontján még Stankovic a Lazioban, Adriano pedig a Parmában nyomta, így az amúgy nem sokkal korábban kinevezett Zaccheroninak egy elég harmatos, Pasqualéval, Almeydával, Van der Meydével megáldott kezdővel kellett valamit alkotnia Buffon, Thuram, Nedved, Camoranesi, Trezeguet és Del Piero ellen. Az Inter azonban harapósnak és stabilnak mutatkozott, hála többek között a sok szerepet amúgy Milánóban nem kapó Gamarra-Adani duónak, illetve az élete formáját hozó csatároknak, Martinsnak és Crúznak. Mivel a calcio szabályait akkoriban még Moggi találta ki, a ziccerben kilépő Obát felrúgó Montero megúszta egy sárga lappal, ám ez Crúzt nem annyira zavarta, kegyetlenül betekerte a megítélt szabadrúgást a hosszúba. Szedd ki, Gigi! A folytatásban a Juventus nyomott, de az Inter akarata érvényesült. Capitano Zanetti pedig teljesen átjátszhatatlannak bizonyult, kiváltképp a második gólnál, amikor is először röhögve leszerelte Di Vaiot, majd védjegyszerű megindulása végén Crúz elé tálalt. A kertész első próbálkozásra még nem, másodjára viszont túljárt Buffon eszén, 0-2. A harmadik gólnál Legrottaglie élesztette fel a benne rejlő Maldinit, és ügyetlenkedte a labdát Martins elé, akit ezúttal már felrúgni sem lehetett, 0-3, jött is a szaltózós gólöröm, táncolós, kicsi a rakásos levezetéssel. Montero fejesét Toldone a gólvonal mögül halászta ki, ám ez már bőven túl későn jött a Juventusnak. Szép emlék ez egy amúgy gyenge szezonból, mondjuk a szintén nem remeklő Juventust ezek után tavasszal még a Meazzában is sikerült legyőzni, de arról majd talán legközelebb.
ninogoffredo: Kupadöntő 2022-ből. Barella bombájánál elpityeredtem, Calhanoglu tizenegyesénél pedig már nem voltam teljesen képben, azt hittem, mellément. Hatalmas élmény volt.
Salabobo: 2008 november, életem első Derby d’Itáliája élőben. Fantasztikus előkép a Nordtól, sztárok tömkelege a pályàn. ( Zanetti, Adriano, Ibra, Nedved, Del Piero). Szenvedős meccs volt, de Zlatan rosszul eltalált lövésébe Muntari pont belebotlott (ott még nem volt lesen), igy 1-0 maradt. Ha jól rémlik, akkor ott át is vettük a vezetést a tabellán és nem is tudott beelőzni senki a végéig.
Végezetül pedig ismét én maradtam, én pedig még visszább mennék a múltban (2001/2002-es szezon). Nagyon korai Sport1-es emlékeim közt van, amikor egy élvezetes meccsen sikerült 2-2-t játszani a Juventusszal, méghozzá úgy, hogy Seedorf két irtózatosan nagy gólt ragasztott Buffon kapujába. Könnyek csordulnak a szemembe, amikor meglátom a retro játékosokat, köztük az említett holland középpályást, akit máig érthetetlen módon sikerült elherdálni, hogy a Milanban váljon legendává… Jellemző a korai Interre, de ez a két dugó ettől függetlenül is kb. örökre élni fog bennem, nyilván nem negatív .
Nos, vajon sikerül ezzel a kis retro „gudfíling” rovattal bevonzani a győzelmet, és megszűnik az Inter boxzsák státusza a három legnagyobb rivális ellen? Nos, pár óra múlva kiderül. Ha nem, marad a bosszúság, de azért a világ nem omlik össze akkor sem.
Ha minden igaz, Barella és Calhanoglu már a padon ott lesznek, következésképp a várható kezdő: Sommer – Bastoni, Akanji, Bisseck – Dimarco, Mhitarjan, Zielinski, Sucic, Luis Henrique – Thuram, L. Martínez. A Juve nem érdekel, bármennyit javultak Spallettivel, nyilván nem ők a jobb csapat, és óriási mák kellett az őszi győzelmükhöz is – azért is jó lenne revansot venni.
20:45 a kezdési időpont, a Match 4 pedig élőben közvetít.