A méltán világhírű Tóth Gabi egyik legnagyobb slágerének címét elég erősnek gondoltam ahhoz, hogy a mai rangadó beharangozójának alapot adjon – az okait azt hiszem, felesleges taglalni.
Persze, ha valóban felesleges lenne, akkor nem születne poszt, az pedig jelen esetben nem állja meg a helyét, értelemszerűen. Próbálkoztunk már mostanában óvatos duhajként hozzáállni, nem elkiabálva semmit, most megint egy picit más megközelítést választunk.
Szóval elegünk van a rangadókon való sikertelenségből, de nagyon. Cefetül. Irgalmatlanul. Hihetetlen szinteken. Hogy ezt még inkább nyomatékosítsuk, a szokásos közös posztban feltettünk saját magunknak egy szokatlanul magabiztos kérdést. Vagyis én tettem fel a többiek felé, ugyanis én magam amondó vagyok, hogy a szezonban látott, a héten már taglalt minőségbeli különbségnek a rangadókon is ki kell most már ütköznie, és punktum – ezzel a második részre én már választ is adtam. Na, de lássuk, miket írtak a srácok!
A két, pofonegyszerű kérdés:
– Conte távozása óta hogyan alakult benned a hozzá fűződő viszony?
– Hogyan és miért is lesz ez a meccs megnyerve?
Alessandro:
– Conte egy karizmatikus csávó és vérprofi szakember, aki rühell (és ebből adódóan nem is igazán tud) veszíteni. Bírom az ilyen karaktereket a kispadon, és összességében szívesen gondolok vissza arra a két évre, amit nálunk töltött, főleg arra a momentumra, amikor bemutatott Agnellinek… ettől függetlenül komolyabb érzelmi szálak soha nem fűztek hozzá, így az sem érint meg különösebben, amit az ellenfél kispadján, vagy a sajtóban, netán a játékosainkkal szemben gesztusok szintjén művel. Nem kedvelem benne, hogy ellenfélként igencsak nehéz kihívás legyűrni a csapatait, így a mostani Napolit is, amelynek az ereje és versenyképessége nagyon nagy részben az ő jelenlétének és hozzáadott értékének köszönhető, ahogy egy esetleges félresiklásban is vastagon szerepe lenne az ő állandóan konfrontációt kereső személyiségének – még ha ezt ő maga soha nem (lesz) hajlandó beismerni.
– Jobb csapatunk van, és egészen biztosan nem követjük el ugyanazokat a hibákat, mint az őszi meccsen.
csabinter:
– Egyszer egy Teljes Terjedelem-szereplésem alkalmával bevallottam, hogy valamiért mindig is bírtam Contét (az interes munkavállalása előtt is), és nyilván emlékszem, hogy Milánóban szintén úgy nyomogatta a hisztigombot, mintha egy tévés vetélkedőben lenne és előre tudná az összes választ a kérdésekre. De! Amit Nápolyban művel, számomra már átbillent egy határon. Beszólogat saját embernek, ellenfélnek, szabira megy szezon közben, egyszer arra panaszkodik, hogy sok az új igazolás, aztán meg arra, hogy kevesen vannak, az orvosi stábot ekézi, majd kijelenti, hogy ők ezer milliárd euró eltapsolása után sem scudettóesélyesek…Antonio. Tiszteletre méltó a benned folyton pulzáló győzni akarás és az elolthatatlan tűz, de talán jobb lenne kivenni még egy kis szabit a közeljövőben. Hosszabbat. Aztán mehetsz Allegri helyére a Milanba.
– Erre inkább nem írnék semmit, mert falhoz nyomna a karma, úgyhogy bevetem a köztudottan jól hasító tippelős átkomat, szóval, ikszet várok (ami így akkor biztosan nem következik be).
Hibarin:
– Már azelőtt se szerettem, hogy az Interhez szerződött volna, és miután már kezdtem volna megkedvelni, hisztizve le is a lépett. Hiába a jó eredmények, szakmailag nem igazán érzem, hogy túlságosan meg tudott volna újulni a pályafutása elejéhez képest. Ami a legrosszabb pedig, hogy hiába ad neki az összes klub egy rahedli pénzt, általában nem bírja tovább egy helyen két évnél tovább a toxikus/nárcisztikus személyiségjegyei miatt. Ez pedig általában azt jelenti, hogy mindig valamiféle kuplerájt hagy maga után, amit utána hónapok, mire az utóda helyrehoz. Soha nem fogom tudni igazán tisztelni, ami miatt pedig még is fogom mindig valamennyire, azok az eredmények, amit elért az Interrel a majdnem évtizedes böjt után.
– Még mindig fent állnak szerintem azok a gondok, amikről pár hete írtam a blogra. Ugyanakkor mintha Chivu egyre jobban kezdene felnőni a feladathoz. Meghozott végre pár számomra nem is olyan nehéz döntést azzal, hogy Acerbi és Miki is a padon ragadt, mióta visszatértek a sérülésiekből, amit én nagyon üdvözlök. Kicsit jobban összeállt a védekezés és a támadójáték is, miközben Lautaronak is sikerült csúcsformába lendülni. Ezzel párhuzamba állítva nem igazán látszik, hogy a Napoli túl jó formában lenne, volt egy pár érdekes botlásuk az elmúlt időszakban. Úgyhogy most nagyon lehet bízni abban, hogy végre meg tudjuk nyerni az idény első csúcsrangadóját.
ninogoffredo:
– Nagyon bírtam Contét, amíg nálunk volt és ez mostanra sem változott. Egy igazi profi, aki mindenhol kihozza a maximumot hazai porondon az aktuális keretéből. Nálunk is megtette; azt hiszem, hogy a juvésoknak sokkal nagyobb gondjuk van vele.
Engem Lukaku és Oriali irritálnak. Előbbiről még én írtam egy mentegető posztot a 2023-as Bl-döntő után, majd jöttek a hírek, hogy addigra már mindenkivel is tárgyalt. Oriali meg szerintem szerelmes Contéba – amivel nincs baj, de egykori Inter-legendaként ne a Napoli kispadjánál játssza az eszét.
– A játékerőnk megvan, be kell őket is darálni, mint ahogy a kicsiket szoktuk és nem pánikolni, ha netán hátrányba kerülnénk. Ideje megtörni Conte veretlenségét az Inter ellen.
Nekem maradt a Conte-kérdéskör, amire nagyjából azt tudom írni, amit Csabi: az utóbbi időben kezdett egyre antipatikusabbá válni, és az őszi odavágó utáni faszkodásai után átfordultam oda, hogy egyenesen irritál már a látványa is. Ezért is lenne jó és kéjes érzés ma látni elbukni. Igen, durva ez azok után, hogy hosszú idő után az általa vezetett csapat hozta el a Scudettot, de hát nincs mit tenni…
Azt még hozzátenném a második részhez, hogy a pár hónappal ezelőtti vereség még mindig extrán fájó, egyrészt az első félidőben látott, két csapat között lévő, futballtudásbeli difi, másrészt a véleményes büntető miatt.
Remélhetőleg dolgozik a srácokban extra motiváció ezekből kifolyólag.
A Napoliról még: igazából minden erősségüket-gyengeségüket ismerjük, annyi megjegyzendő, hogy a stabil kezdőjükből Anguissa, De Bruyne, Lukaku és Neres hiányozni fognak sérülés miatt, valamint Gilmour sem lép ma pályára. A belga centert tehát nem fogja ma füttykoncert fogadni, pedig szívesen meghallgattam volna.
Várható kezdő: Sommer – Bastoni, Akanji, Bisseck – Dimarco, Zielinski, Calhanoglu, Barella, Luis Henrique – Thuram, L. Martínez.
Kezdés 20:45-kor, a Match4 élőben közvetíti a rangadót. És akkor még egyszer: elég volt, fiúk.