Kilátástalanul

A lemez ugyanaz, mint mostanság oly sokszor, egészen rövid szóval lehet a tegnap látottakat jellemezni: szenvedés. Este óta sokkal több dologba sajnos még mindig nem tudunk kapaszkodni, bármennyire is próbálkozunk.

 

A heti, csapatra zúduló foscunami (de Boer, Kondogbia, stb.) szinte törvényszerű jelen helyzetben, mégis fájdalmas újra és újra szembesülni azzal, hova is süllyedt az egész Internazionale. Ezek miatt, illetve az utóbbi hónapok eredményeinek fényében mérsékelt lelkesedéssel vártuk a tökutolsó (bár már sokkal erősebb gárda benyomását keltő) Benevento elleni hazai fellépést, és hát… Sikerült még ezeket a várakozásokat is alulmúlni.
Már a kezdő kihirdetésekor is felemás érzéseink voltak, mert bár Rafinha bekerült, a védelemben továbbra is Ranocchia kapott helyet, míg a két szélen a Candreva-Perisic kettős „rohamozott” (Karamoh kárára).

Amint azt említettem: a helyzet rosszabb volt, mint vártuk. A középpálya közepén a két pivot nulla kreativitást mutatott (nem túl meglepő módon), ugyanennyi nyomást is sikerült kifejteni a vendégekre, és ami rosszabb, hogy az előttük próbálkozó brazil úriember is legfőképp a visszapasszokkal „tűnt ki” – ez pedig rányomta a bélyegét az egész első félidőre. Voltak már arcpirító játékrészek a szezonban, de ez (a hazai pályát is beleszámítva mondjuk) mindenképp felférkőzött a dobogóra, annak is talán a legfelső fokára. Rögzítsük: a Sandro vezette ellenfél tűnt a jobb futballcsapatnak, és optimális körülmények között előnnyel vonulhattak volna szünetre.

Fordulás után csupán egy fokkal sikerült növelni az intenzitást, de tényleg csak annyira, hogy látszódjon, azért három pontot szeretne szerezni a Spalletti-team. 0:0-nál két olyan dolog is történt, amire nem lehetünk büszkék: Gagliardini egészen otromba módon szabálytalankodott Sandroval szemben (pirosat megúszva), Ranocchia pedig Cataldit buktatta a tizenhatoson belül, így a játékvezetői ítéletekből most igen pozitívan sikerült kijönni… Pláne azt tekintve, hogy nem sokkal később, szinte a semmiből érkezett a vezető gól egy Cancelo-szögletet követően. Ugyanilyen hirtelen jött a második fejes gól, Béka úr most a megfelelő kapuba talált be szép mozdulattal, ezzel pedig a lényegi kérdések el is dőltek a három pontot illetően. Cserék után láthattunk egy minimális reménysugarat Candreva trequartista-pozíciójában és Karamoh energikus futballjában, de Spalletti eddigi ténykedését látva a Milan ellen valószínűleg anyázni fogunk a pályára pakolt tizenegyet látva látva. Ja, a vendégek megkapták a jogos piros lapjukat, kedvenceink azonban – bár próbáltak azért előre menni – esélytelenek voltak az előny további növelésére. Mentálisan továbbra is iszonyatos mélységekben vannak Perisicék.

 

ranogol.jpg

 

Nehéz összegzést is írni ilyenkor… Bármennyire is szeretnénk látni a nagy jót, nem megy, így sajnos le kell írni: a BL-helyezés elérésére jelenleg minimális esély mutatkozik. Egy előre nem várt fordulat (radikális, pozitívan lecsapódó változtatás a kezdőben, sérülés a riválisoknál) hozhat változást, de jobb, ha megbarátkozunk az Európa Liga gondolatával. Jövő héten a Derby javíthatna kicsit az általános hangulatunkon…

Pontozás: 

Handanovic – Egy nagy védés, magabiztos fellépés, csak a szokásos. (6)

D’Ambrosio – Sem rövidebb, sem hosszabb távon nem megoldás balhátvédként. Beszariság őt erőltetni ott csak a stabil védekezése miatt. (5,5)

Skriniar – Talán leírhatjuk, hogy a csapat jelenlegi legnagyobb vezére Handanovic mellett, óriási kincs az ő jelenléte minden szempontból. Újabb győztes gólt véshetünk be a neve mellé. (6,5)

Ranocchia – Túlontúl sok meccs jutott már neki kezdőként a szezonban, ki is jöttek azok, amiért őt a pokolba kívántuk és kívánjuk immáron… Sok éve. A gyönyörű fejes gólja ezen semmit nem változtat, normál körülmények között simán lehetett volna nulla pont ebből a lassúsága miatt. (5,5)

Cancelo – Bár voltak technikai hibái, a szokásosakat vele kapcsolatban is le lehet írni: bizonyos skillek miatt nélkülözhetetlen az ő játéka a társak számára. Két gólban is kulcsszerepet vállalt. (6,5)

Vecino – Ő volt a pivot kettős azon tagja, aki többet próbálkozott az előre játékkal, sok siker sajnos nem koronázta törekvéseit. Több homály előreívelése is akadt, a gólpassza mellett (ami egy sokszor látott, begyakorolt figura eredménye) pedig csak egy távoli lövés miatt dicsérhető(5,5)

Gagliardini – Színtelen, szagtalan, ha nem a tutira próbált menni, szokásosan bajban volt, plusz egy kiállítást is megúszott(5)

Perisic – Semmi előrelépés, nem látni, hogy lesz ebből őszi (esetleg tavaly) Ivan. (5)

Rafinha – Nyargalt ő mindenfelé, de láthatóan nincs még összeszokva szinte senkivel, így teljesen elveszett a támadó harmadban(5)

Candreva – Elkeseredetten próbálkozott ő is, de egészen a trequartista pozícióban való játékáig semmi pozitívumot nem jegyezhettünk fel a játékából. Onnantól viszont legalább jött egy apró reménysugár… (5,5)

Éder – Pontosan annyira elveszett volt, mint amilyen Icardi szokott lenni. (5)

Karamoh – Új színt és váratlanságot hozott, rögtön megváltozott kicsit a futball az ő beállásával. (6)

Brozovic – Próbált iparkodni, de esetében ez tök mindegy(-)

Spalletti – A kiscsapatok elleni folyamatos szenvedésekben nem létezik, hogy nincs benne az edző keze. Kezdünk komolyan haragudni amiatt, hogy nem tud megtalálni egy értelmesebb játékot – játékosok minőségének hiánya ide vagy oda. (5)