Újabb strigulát húzhatunk be a nem túl szépen megnyert meccsek rovatba, és még azt sem mondhatjuk, hogy „ez jelen pillanatban senkit nem érdekel”. Mancini bebetonozta az állását egy időre, ez talán nem a legjobb hír, azonban képesek vagyunk ezzel együtt élni, ha újra stabilizálódik a csapat.
JackkBauer kolléga magas szintű beharangozójában rávilágított, Mancini mostanában újra keresi a csapatát és a megfelelő formációt. Ezzel nem is lenne probléma a rengeteg új ember miatt (bár már lassan november van), ha látszódna minimális előrelépés a focit tekintve, de ez nincs így, ugyanazt látjuk, amit júliusban, augusztusban és szeptemberben – egész regnálása alatt. Egy szó mint száz, nem a legjobb előjelekkel futottak neki Icardiék a gyengécske Bologna ellen lejátszandó meccsnek, ahol a mester pihentetési szándékkal és kényszerűségből 5 helyen (Ranocchia, Santon, Melo, Brozovic, Ljajics) megváltoztatta kezdőcsapatát a hétvégihez képest. A felállás 4-3-3-szerű volt, a minden interista által kezdőbe kiabált szerbbel a támadósorban.
Így vonulhattak pihenőre félidőben a csapatok. Nem, nem hagytam ki egy bekezdést, a gyömöszölős semmit valahogy nehéz részletezni.
Szünet után más mentalitású tizenegy jött ki már az elejétől, egyszerűen érthetetlen, miért kell a kiscsapatok ellen minden egyes telibevert alkalommal 45 percet várni arra, hogy valami fociszerűség látszódjon a pályán. Nyilván ehhez minimálisan kell kockáztatni is, de ez a sport része, és ez különbözteti meg a tabella elején állókat a hátsóbb régióktól. Az idióta (ám sajnos adható) piros lapig folyamatosan nőtt a nyomás a hazaiakon, onnantól pedig valamiféle mentális gátszakadásnak köszönhetően még egy fokozattal feljebb kapcsolt az Inter, ezt persze elősegítette a felbátorodó és emiatt kijjebb merészkedő Bologna is. A gólt a szerencsének és Ferrari hibájának is köszönhettük, de pozitívumként könyvelhetjük el, hogy két, eddig viszonylag mellőzött ember vállalt benne vaskosan szerepet, edzőjüktől meg is kapták jól megérdemelt dicséretüket. Kérdés, ez automatikusan azt jelenti -e, hogy újra mennek a padra, Mancionál sosem lehet tudni…
Szervesen a 90 perc krónikájához tartozik, hogy Juanék egy ember kivételével már az 5 perces (miért volt ennyi?) hosszabbítás vége előtt egy minutummal letudták feladatukat, ennek köszönhetően az említett szlovénnek akadt egy nem is olyan kis dolga… Hála az égnek Destrotól most nem láthattuk, hogy kirohan a világból nevelőegyesületének lőtt gólja után.
A lehetőségek és helyzetek alapján talán-talán megérdemelt a győzelem, de valószínűleg mindenki látja, hogy az egész pályára pakolt valami még mindig az elvárt minimum környékén mozog. A pontokat jobban gyűjtögetik a játékosok, mint tavaly (köszi, Ausilio), és az némiképp megnyugtató, hogy a védekezés nagyjából rendben van, de valami egyensúlyt kellene találni a mesternek támadások kapcsán is. Kérdés, meddig kell rá várnunk?
Pontozás:
Handanovic – Összeszedte magát a Fiorentina-meccs óta, azt leszámítva gyengébb meccse nem volt még, most pedig a 3 pontot mentette meg csapatának egy reflexvédéssel. Már pont a 0-s osztályzaton gondolkodtam a munkanélkülisége miatt, amikor jött Destro, és… A többi már történelem. (7)
Juan Jesus – Túl nagy meglepetést itt nem tud okozni, hátul nagyon stabil, előre semmilyen, a rá bízott feladatot jórészt teljesítette. (6)
Miranda – A legstabilabb ember volt az alakzatban, mindvégig vezérként működött, megingás nélkül játszotta végig a 90 percet. (6,5)
Ranocchia – Nála már többször is rezgett a léc, a kiállítás előtti szitunál, egy középre fejelt labdánál (amivel Bologna-kontrát indított) és Destroval szemben a levegőben is volt bizonytalansága, szerencsénkre nem került pontba egyik sem. Egyébként ő is a megszokottat szállította, fejjel verhetetlen, és ez nagy fegyver tud lenni olykor. (5,5)
Santon – Szinte ugyanazokat mondhatjuk el, mint Juan Jesusról, és ez kritika rá nézve, mert ennél többet tett hozzá eddig az ellenfél térfelén – most csak néhány szép labdaátvételre, összjátékra és egy lövésre futotta tőle. Az átlagosnál picivel jobb osztályzatot a védőmunkájának köszönheti, amiben kisebb időszakoktól eltekintve egész szezonban megbízhatóan teljesít. (6)
Kondogbia – Továbbra is iszonyatosan hullámzó meccseken belül is, talán most többször láthattuk a jó énjét, de főleg az első félidőben vakon volt bizonyos szituációkban, ezt valahogy maga mögött kéne hagynia. Ahogy telt az idő, úgy szedte össze magát ismét, a letisztult, intelligensen játszó Geoffrey-t sokkal jobb nézni minden szempontból. (6)
Felipe Melo – Az igen biztató szezonkezdet után mostanság visszaesés tapasztalható nála (is), ezt megkoronázta ezzel a teljesen feleslegesen és gyorsan összeszedett kiállítással. Egyébként egy-két butaságot leszámítva korrekt volt, de sikerült mindent elbarmolnia – a győzelmi esélyen kívül. (6-2=4)
Brozovic – A Juve-meccs első félideje után ismét egy kellemes teljesítmény tőle, a középpályán az ő játéka volt a legtetszetősebb szemre. Taktikailag eddig sem volt gond vele, és már-már lehet azt mondani, hogy a támadójátékot is meghatározhatja, a veszélyes szituációkban szinte mindig volt valamilyen szerepe – ahogy például Icardi találatánál. Talán van egy apró reménysugár, hogy kiszorítja Guarínt rövidebb távon is. (6,5)
Ljajics – Ezért vártuk már régóta a kezdőbe, talán most már Mancininek is bizonyított annyit, hogy az elkövetkezőkben is többet kapjon az eddigi 10 perceinél. Az akarattal látszólag semmi gond nála, intelligensen is focizik, mindezek most sorsdöntő gólpassz formájában manifesztálódtak. (6,5)
Icardi – Mintha észre lehetett volna venni halványan, hogy igyekszik többet részt venni a játékban, de ez még mindig kevés, ő nem csak ennyit tud. Igenis meg kell emberelnie magát, kidobni az MI9-es karszalagot, kicserélni egy Inter-címeresre, és gürizni, gürizni, gürizni – ahogy edzője is kiemelte, ki fog fizetődni. Köszönjük az újabb győztes gólt. (6)
Perisic – Továbbra sincs formában, komolyan el is van már bizonytalanodva, de talán a cseréje előtti 10-15 percben kezdett volna pislákolni a fény az alagút végén. Természetesen tőle is az elégtelen környékén mozog az eddigi mutatványa az árához képest, a pontot érő pöttyintések ellenére is. (5,5)
Guarín – Stabilizálni volt hivatott a pálya közepét, ez nem sikerült neki maradéktalanul, beállása után jött néhány veszélyesebb roham hazai részről – persze ezt nyilván az emberhátránynak is be lehetett tudni. (-)
Biabiany – Biztos sokaknak undora van a gondolattól, de kifejezetten hasznos csereember lehet belőle az idény további részére tekintve. Abban biztosak lehetünk, hogy a hozzáállására sosem lehet majd rossz szavunk, a tehetség részét meg ismerjük mindannyian. (-)
Palacio – Meglobogtatta a tincsét. (-)
Mancini – Az első félidő attitűdje megint vérlázító volt, abszolút nem nagycsapathoz méltó, és ez valószínűleg nagyban az ő sara, a mentális felkészítéssel már nem először és nem másodjára akad problémája idén. Továbbra is adott a szép feladat számára: a neki hozott vagonnyi játékosból össze kell gyúrnia egy fogyasztható valamit – eddig távolról sem vizsgázott jelesre. (5,5)
Folytatás szombaton, egy újabb rangadóval: a Roma látogat a Meazzába.
Lóri, nyugodj békében, a győzelem a Tiéd is!