Eltelt egy újabb év, véget ért egy újabb, nem túl sikeres szezon. Illetve még nem teljesen, hiszen ma este Veronában, a Serie A-tagságát már megújító Chievo otthonában zár kedvenc csapatunk. Így aztán tét egyik fél számára sincs, akár totális unalomba is fulladhatna a mérkőzés. Semleges szurkoló számára nem ajánlott a megnézése, nekünk azonban nagyon is fontos, hiszen ma este láthatjuk utoljára argentin legendáinkat , nevezetes Zanettit, Militot és mint pár órája kiderült Cambiassot is a legszebb kék-fekete mezben.
A kép persze úgy lenne teljes, ha Samuel is kifutna a Bentegodi gyepére, de ő sajnos nem fog, ő a Lazio ellen játszotta utolsó meccsét.
Mazzarrira most épp nem tudok semmi rosszat mondani, felforgatja az alapkezdőt, ahogyan azt el is várjuk. Milito, Cambiasso és Zanetti is az első perctől a pályán lesz, illetve lehetőséget ad azoknak, akik az idényben kevesebbet vagy egyáltalán nem játszottak. A búcsúzó legendáink mellett akire még érdemes lehet figyelni, az nem más, mint Botta, hiszen először játszhat végig egy teljes meccset.
Nagy elvárásaim nincsenek, vágyaim, illetve jobban mondva álmaim vannak a mai mérkőzéssel kapcsolatban. Én úgy álmodtam meg, hogy Milito már az elején elküldi valamelyik sárga mezest sós cukorért, mint négy éve Van Buytent, majd kilövi a hosszút. 0-1. A második félidő elején jöhet egy pontrúgás, amire Cambiasso érkezik és fejjel mattolja a kapust. 0-2. A mérkőzés végén pedig egészen nyugodtan befújhat egy tizenegyest a spori, ami mögé Zanetti áll, aki természetesen nem hibázza el. 0-3. Mindenki góllal búcsúzik. De szép is lenne!
Okosat már nem tudok mondani, marad a búcsúzás: Capitano, Chuchu, Wall, Principe, köszönünk mindent, sosem felejtünk Titeket! Kívánjuk, hogy hosszú, boldog életetek legyen, legalább olyan boldog, mint amilyenek mi voltunk azokban csodás és felejthetetlen pillanatokban, amiket Ti okoztatok. Isten veletek!