Sajtótájékoztató

Walter Mazzarri megszaporázta lépteit. A sajtó szent és sérthetetlen. Szent és sérthetetlen – de rohadt unalmasak az újságírók. Mindig ugyanazok a kérdések, folyamatosan ugyanazt ismételgetik. Tessék, itt van két nyeretlen meccs, megint felerősödik a baszogatás. Miért nem ez, miért az játszik, emez miért nem kezd soha, miért csak ekkor meg akkor cserélem be ezt meg azt. Mintha ők olyan rohadtul értenének a focihoz…és a legrosszabb, hogy jó pofát kell vágni. Nem lehet elküldeni senkit melegebb éghajlatra, mert akkor meg a szövetség szambázna a tökein. Walter Mazzarrinak nagyon elege volt belőlük, ezért úgy döntött, ez most más lesz.

Megvoltak a begyakorolt válaszai, mint mindig, de most mégis… „hagyom a francba az egészet. Megmondom nekik őszintén, mit gondolok, kivételesen nem az alap bullshitet nyomom le”-gondolta. Közben megérkezett a sajtótájékoztatónak helyt adó szobához. Vett egy nagy levegőt, benyitott az ajtón, odabiccentett a sajtó munkatársainak, majd leült a helyére. Már éppen nyúlt volna az ásványvizes palackhoz, hogy igyon egyet, mielőtt belekezd. Ahogy elindult a keze, realizálta, hogy nincs semmi az asztalon. Nem értette. Felnézett és látta, hogy a sajtósok oldalba bökik egymást, összevigyorognak a bajszuk alatt. „Persze…a csütörtöki produkcióm azzal a kurva palackkal…mindenki milyen jól szórakozik…hogy dögölnétek meg…”– gondolta, de nem mondta ki. Nem ért annyit az egész. Vett egy újabb mély levegőt.

– Parancsoljanak, állok szolgálatukra – mondta.

– Köszönjük, Mester! Először is arra lennék kíváncsi, hogy sikerült a felkészülés a Livorno ellen?

– Teljes mértékben  felkészültünk. Győzelemre törünk, nincs is más választásunk. Nagyon elégedett voltam mindenkivel. Mivel 8 nap alatt ez lesz a 3. mérkőzésünk, elképzelhető, hogy változtatok egy-két helyen.

– Nos, igen… munkatársunk információi szerint Kuzmanovic bekerülhet a kezdőbe… nos… korábban az ő teljesítményével voltak problémák. Mi indokolja az esetleges kezdetését?

– Nem tudom, maga mikor látott Inter-meccset, de Zdravko mindig a legjobbak között volt. Egyértelműen az egyik legnagyobb értéke a jelen Interének, rá fogom építeni a jövő csapatát. Világklasszis. Gondolom, maga nem tudta, hogy a télen bejelentkezett érte a két gazdag francia csapat. Az Elnök Úr mondta, hogy 75 milliót ajánlott érte az egyik óriás. Tudja, hogy erre én mit válaszoltam?! Elárulom, szó szerint: „Eric, semmiképpen sem engedhetjük el! Még 150 millióért sem! Összeomlana minden, amit eddig felépítettem…”

– Ezt valóban nem tudtam. Ugyanakkor… ha már szóba hozta az építkezést, a szurkolók kezdik egyre inkább nehezményezni, hogy a nyáron, vagy korábban igazolt fiatalok beépítése – mondjuk úgy – nem az elvárt ütembe halad. Mit gondol erről?

– A szurkolók mindig kritizálnak mindenkit, ha nem nyer a csapatuk. Nálunk sincs ez másképp. Egyébként, én nem kértem egyik fiatal tehetséget sem. Senkit. Aztán mire ideértem, volt itt egy Kovacic már fél éve, majd rögtön betoppant Icardi. Hát kérdem én, ki a fene akarta őket ide? Mert én biztos nem. Amikor Taider leigazolása először szóba került, két kézzel kapálóztam, nehogy őt is megvegyék. Persze, Branca le se szart. Idehozta. Csodálatos, mondhatom csodálatos…

– Ha már szóba jött Icardi, nem kerülhetjük meg a kérdést. Nagyon kevés gólt lő az Inter 2014-ben, Icardi jó visszatérése után, az elmúlt hetekben meglehetősen impotensnek tűnik…

– Nekem Wanda nem ezt mondta.

– Befejezvén a kérdést… meglehetősen impotensnek tűnik a kapu előtt.

– A kapu előtt? Nem tudok róla, hogy kapu előtt is csinálták volna… Jó, hogy mondja, lekapom a tíz körméről a fiút, ha megtudom, hogy a Meazzában szexel.

Muhaha” – gondolta Mazzarri – ” Ha az a buzi Rafa velem viccelődik, akkor én is megmutathatom a humoros oldalam”.

A Gazzetta munkatársa megrökönyödött. Szerencséjére a Corriere által delegált kolléga átvette tőle a fonalat.

– Térjünk át másra. Mit gondol a Livornonak kölcsönadott, az Inter tulajdonában lévő fiatal tehetségekről?

– Kik? Fiatal tehetségek? Mennyire fiatalok? 25 már elmúlt mind, ugye?!

– 25? Dehogy múltak… – értetlenkedett – hiszen 19-20-21 évesekről beszélek… ott van Benassi, Dun…

– Nem fontos a nevük, ne is folytassa. Tanulja meg először helyesen használni a fogalmakat. A fiatal tehetség azt jelenti, hogy 25 körüli, 1-2 idényt az élvonalban már lejátszó játékos. Hagyjon engem tinikkel, jó hogy nem valami iskolaigazgatótól kell kikérnem őket!

Az újságíró köpni-nyelni nem tudott. Nem értette, hogy lehet ennyire hülye valaki. Tudta, hogy ki fogja húzni a gyufát, de nem érdekelte, feltette utolsó kérdését is:

– Mester, nem gondolkozott még azon, hogy a háromvédős rendszer helyett valami modernebbre váltson? Nem fordult meg még a fejében, hogy Európa legnagyobbjai négy védővel játszanak, éppen ezért Internek is a modern futball felé kéne fordulni?

Mazzarri feje elkezdett vörösödni. Indulatosan kezdett bele mondandójába.

– Maga nem valami eredeti figura, ugye?! Persze… muszáj volt elővenni a tetvedék háromvédős rendszert valakinek mindig muszáj… meg Európa legnagyobbjai, mi?! – gúnyolódott. Persze, Real meg Barca? Hogyne… biztos látta a legutóbbi meccsüket és el volt ájulva. Ha nem lenne futballvak, észrevette volna, hogy az a négyvédős rendszerek halálsikolya volt! Két példát mondok. Egy: emlékszik a meccs elején, hogy Messi kapott kiugratást két védő között és ziccerig sétált vele? Na, ellenünk ilyen sosem történhetett volna meg. Tegyük fel, jön a passz két védő közé… érti?! KÉT védő közé! Két védő közé persze, hogy be lehet tenni. Na de három közé? Ne nevettessen, Samuel vagy Rolando a labdát meg Messit is kirúgja még a stadionból is!

– De Mester…

– Nem fejeztem be! Vegyük a másik csapatot! Ronaldo kint a szélen várja a labdát, hogy elindulhasson befelé, megy mellé Di María, plusz még jön fel a fullback is. Hát mi a túrónak ennyi játékost a szélen elpazarolni?! Az oldalvonal mellől nem lehet gólt rúgni! Be kell tenni középre! Ott meg mi alapjáraton hárman vagyunk… hát hogy a túróba találnák meg azt az egy szem csatárt?!

Mazzarri dühében felállt, további kérdésekre nem válaszolva, feldúltan elhagyta a sajtótájékoztatót. Magában dühöngött tovább: „Szerencsétlen idióták… kritizálnak itt engem, közben azt sem tudják, mi fán terem a modern foci…megkérdezhették volna, hogy mit várok a Livorno ellen, de neeem, minek… pedig mondtam volna, hogy Kuzmanoviccsal elverjük őket, mint jég a határt…”

A folyosón szembe jött vele a menedzsere egy ismeretlen fickóval. A menedzsere izzadt, bocsánatkérően közeledett. A másik ember elég furcsa volt. Piros-fehér-zöld zászló volt az aktatáskáján. „Milyen retardált lehet ez? Még a nemzeti színeinket sem tudja a helyes sorrendben felvarratni”- gondolta Walter. Az idegen megszólalt:

– Kedves Mazzarri úr, én Magyarországról érkeztem, a Szentkirályi Ásványvíz Kft. marketingosztályának vezetője vagyok. Talán nem ismeretlen maga előtt, hogy cégünk marketingrészlegének fontos részét képzi a futball, korábban többek között Luis Figo is szerepelt a reklámkampányukban. Láttuk a múlt heti Inter-Udinese meccsen, amit különleges viszonyba kerül egy vizes palackkal, így arra gondoltunk, hogy lehetne Ön cégünk következő reklámarca…

– NA TŰNJÖN A PICSÁBA!