…mondogatta apám és anyám is, csak más-más hangsúllyal (mármint nem az enyém, hanem a vicc szerint).
A klubnál is megy, de legalábbis nincs.
Sneijder elherdálása és a kis göndörbárány készpénzzé tétele egyaránt arra utal, hogy komoly gondok vannak. Nem mintha ezt nem tudtuk volna eddig, csak elég szar most ezzel szembesülni, amikor a városi rivális 22 millióért igazol egy agybaja ellenére topjátékosnak mondható egyedet, míg az Inter a római szeretetotthon végelgyengülés felé közeledő betegei közül menekít ki valakit a mentővel.
A holland ügyét kitárgyaltuk már párszor, Coutinhóról még nem volt szó. Újdonságot nem árulok el azzal, hogy a pöttöm szambaharcos istenigazából nem tudott berobbanni és kis túlzással évek óta arra várunk, hogy megmutassa, miért ő az Inter jövőjének egyik alapja. Nem tette. Lehet fogni a sérüléseire, a kései becseréléseire, hogy az Európa-ligában a tarcsiban szereplőkkel, vagy a még nála is fiatalabbakkal kellett (volna) nagyot alkotnia, de legyünk őszinték: néhány felvillanáson, látványos elfutáson kívül nem sokat mutatott. Bő két milánói esztendeje alatt kiderült, nincs igazi posztja. Csapatot mozgatni, összefogni nem tud, elöl elnyomják, védekezésben használhatatlan.
Amennyiben az aktuális edző képes lett volna mondjuk zsinórban öt-hat mérkőzésen állandó kezdő jelleggel bízni benne egy ugyanazon poszton (leginkább a 4-2-3-1 valamelyik szélső támadó szerepkörében), talán sikerül az áttörés. Személy szerint nagyon sajnálom és átverve érzem magam – érzelmileg. Végre egy félig-meddig mi kutyánk kölyke, szerethető csöpp zsenijelölt, aki kék-feketében léphetett volna be a labdarúgás elitklubjába, végre egy ösztönös képességekkel megáldott szimpatikus gyerek, akiért lehetett volna lelkesedni.
Ha viszont a szakmai/pénzügyi oldalát nézem, a Liverpool ajánlatát kötelező volt elfogadni. Egy olyan futballistán nyertek majd’ 10 millió euró körüli összeget, aki mint fentebb kiderült, bőven nélkülözhető. Az már más kérdés, hogy Coutinho jól jár-e az olasznál fizikálisan nagyobb igénybevételt jelentő angol bajnoksággal. Féltem a srácot a Premier League téglagyári középhátvédeitől.
Most pedig végre mercatózzunk egy jót! (Ironikus, hogy én írom).
Ahogy Moratti nyilatkozataiból kiderül, ne számítsunk világmegváltó névre januárban. Szinte biztosan érkezik az Atalanta loboncos hajú oriundója, Ezequiel Schelotto (3.8 millió plusz Livaja fele), de hogy minek, fogalmam sincs. Ha marad a három védős, wingbackes rendszer, oda nem jó, mert nem az. Ha visszaáll Strama a négy hátvédes, két emberevős, három támadós formációra, talán jó lehet. Jonathannál elvileg látatlanban is használhatóbbnak tűnik, bár a kopasz brazil selejt az alsó küszöb, ugye.
A másik lehetséges újonc a Serie A-rutinnal (Fiorentina) rendelkező, jelenleg a német középmezőnyben vegetáló Stuttgartban sem alapember szerb Zdravko Kuzmanovics. Mindenki készüljön fel lelkileg, hogy tiki-takázni ő sem fog. Szerződtetésének magyarázata a belga-kongói hentestanonc sajnálatos egész idényes sérülése lehet.
A végére hagytam az embertelenül unalmas és fárasztó Paulinho-sagát. Palikáért Branca egyszer már elzarándokolt a Coimbrák földjére, ott kiderült, hogy jönne ez az istenverte brazil szívesen, de a Corinthians nem engedi. Aztán engedte volna nem tudom, már mennyi pénzért, amit sokalltak, no de sebaj, majd legközelebb. Júliusban kezdődött minden elölről, ámde Pál kitalálta, hogy most inkább mégsem szeli át a nagy pocsolyát, hanem maradna klubvébét nyeri a Corral. Maradt, nyert, az ára felment. Branca megint repült (mármint Dél-Amerikába), nyilván igazi interes ügyintézéssel két-három nappal a mercato zárása előtt, hogy aztán közölje a presidente, hogy majd nyáron forgatják vissza a dönerfaló hollandért és a Coutinhóért bezsebelt óriási összeget.
Tehát, most ott tartunk, hogy a – vajszívű leszek, Ricky-vel együtt – négy legkreatívabb játékosból kettőt sikerült kipenderíteni, maradt egy igazi agytrösztként a 60 percre kalibrált szívműtött Cassano.
És majd vakarja a fejét tavasszal az öreg a Parmák, Cataniák elleni döntetlenek után, hogy meg lesz-e az El-hely.