Szerencsére Beni bácsi megbízhatónak tűnik naplóírás szempontjából. Ugyan egy-két napot késett a várva-várt bejegyzéssel, de délelőtt elküldte első Abu Dhabi-tapasztalatait e-mailen. Megígérte, a szerdai elődöntőt követően újra jelentkezik.
Kedves naplóm,
Megérkezésünk óta nem jelentkeztem. Úgy terveztem, hogy a repülőút alatt írok néhány sort, de a fene vinné el, pont Pellegrino ült mellettem a gépen, így kénytelen voltam a lehetséges ellenfelekről készült DVD-összeállításait végigunatkozni. Nem igazán értem, mi szükség van erre. Múltkor a Tottenham mérkőzéséről a háromperces összefoglalót néztük meg, bőven elég volt.
Maga az út ennek ellenére kellemesen telt. Claudia az Intertől kapott iPhone-ján küldött nekem sms-t, hogy hozzak neki valami ajándékot Abu Dhabiból. Még mit nem. Mindjárt itt a karácsony és különben is, elégedjen meg a telefonnal. Chivu kérdezte, hogy milyen meleg lesz a helyszínen. Mondtam, ha nem jutunk a döntőbe, akkor nagyon. Amúgy alig akarták felengedni a gépre, mert a Petr Cechtől kapott rohamosztagos sisakja miatt valamiféle harci embernek nézték.
Landolás után rögtön a hotelbe vitt minket a különbusz. Nem járultam hozzá, hogy ugyanabba a szállodába költözzünk, amelyben a csapat korábban Mourinho téli kiruccanásai alatt lakott, nehogy megkapjam, hogy ebben is őt másolom. Santon nagyon nem örült ennek, mert a tévén kizárólag a helyi állami adót lehet fogni, így lemarad a Glee következő epizódjáról. Egyébként a hotelben fogadott minket a helyi Inter Club, kaptam egy emlékplakettet. A rajta lévő szöveget lefordítani nem tudtam, ezért felhívtam korábbi játékosomat, El Zsart, aki annyira megörült a hangomnak, hogy azt hitte, januárban kölcsön akarom venni.
Kora este tartottunk egy kis átmozgató edzést. A sérüléséből felépült Maiconon röhögtek a többiek, mivel a szertáros vagy három számmal nagyobb nadrágot készített ki neki. Kiderült, hogy nem a Felszerelés Manager volt a hibás, hanem Douglas: az RB monogramú gatyára azt hitte, hogy Right Back, pedig az az enyém.