Sokan írták, hogy mennyi, de mennyi mindent kell törlesztenünk a Bolognának, ugyebár bajnoki-elhasalás(ok), Szuperkupa, meg minden, és ezt valamennyire osztottam is, de mégsem ezek miatt érzek hatalmas elégtételt a tegnapi győzelem után.
Hanem egyrészt azért, amit Rolkó már fejtegetett a gyorsreakció egyik fő gondolataként: a Bologna egy rendkívül undorító csapat benyomását keltette tegnap, akiket elsősorban nem azért rühelltünk a meccs közben, mert néhányszor kibasztak velünk a közelmúltban, hanem azért, mert semmi egyéb víziójuk nem volt a pontszerzésre irányulóan, minthogy kimozdítsák béketűrésükből a játékosainkat, remélve, hogy mindehhez Guidától is megfelelő segítségben részesülnek majd a komplett kilencven perc során. Utóbbi valamennyire teljesült ugyan, előbbi azonban egy rövid periódustól eltekintve csúfos kudarcba fulladt. Játékosaink nem csekély hevülettel és keménységgel reagáltak ugyan, de a kontrollt és a koncentrációt szinte végig megtartva tudták irányítani a találkozót.
Domináns, kellően kreatív foci és persze gólok. Minimális hiányérzetünk a clean sheet elmaradása, illetve a sok-sok elszalasztott gólhelyzet miatt lehet, de így is sikerült három ízben beköszönni, legelőször egy varázslatosan komponált akció végén, amikor is Lautaro készített elő okosan Zielinskinek, aki tűpontos lövéssel ágyúzta szét az extra napot kifogó, több ziccert is hárító Ravaglia kapujának jobb oldalát, a második félidőben pedig a jól bevált szögletek termelték a gólokat, és előbb Lautaro Martinez, majd Thuram tudott eredményes lenni. A csapat mindeközben semmit nem veszített az éhségéből, és magas fordulatszámon pörgette végig a kilencven percet.
A Cremonese és Como elleni hazai diadalok mellett talán ez volt az idény eddig eltelt szakaszának egyik legkompaktabb teljesítménye csapatszinten, olyasfajta nívó, amelyhez hasonlót nem igazán tud más olasz klub rajtunk kívül a jelenlegi mezőnyben.
A játékosok közül Zielinskit több alkalommal is méltattuk már a közelmúltban, így most nem vesézem hosszasan, mennyire örülünk az ő megérkezésének, aminek egyébként már tavaly is megvoltak az egyértelmű előjelei a sérülése előtt. Akiről viszont hosszabban szeretnék szólni, az Luis Henrique, aki szép lassan csak megcsillantja azt a fegyvertárat, aminek okán mindjárt nem is tűnik annyira elvetemült ötletnek a szerződtetése. Persze nyugtával a napot, de a tegnapi focija (ismét) rendben volt, olybá tűnik, érti ezt a játékot, egyre hatékonyabban és ötletesebben kapcsolódik be a támadásépítésekbe. Noha a társak még nem minden játékhelyzetben tüntetik ki abszolút bizalmukkal, de amennyiben ez változik (és miért ne változna?), akkor hosszabb távon, főszereplőként is fontos eleme lehet a gépezetnek. A negatív tartományban (az első félidős) Thuram van (volt) nálam, akin sokáig nem éreztem azt a markáns és agilis jelenlétet, amit egy kezdőcsatártól, kiváltképp a támadó harmadban mutatott megoldások vonatkozásában elvárnék. Pláne hangsúlyos Lautaroval való kontrasztja, aki a pálya összes szegletében képes produktivitásra, ami nem kis részben a mindenkori hozzáállásnak köszönhető, amiből jó lenne Tikus részéről is többet tapasztalni. Persze ugyanitt adjuk meg a kreditet a franciának, hiszen a második félidőben alaposan feljavult, és gólt is szerzett. Bízunk benne, hogy ezzel elindult a megfelelő úton.
Osztályzatok:
Sommer: A kötelezők megvoltak, Castro kacska kísérletét a prime Sommer (szerintem) hárította volna. (6)
Bisseck: Elöl-hátul megtette, amit kell. (7)
Akanji: Keményen, határozottan tette a dolgát, nem sok mozgásteret engedve a vendégek támadóinak. (7)
Bastoni: Jól játszott, 96%-os passzpontosság mellett ötből négy hosszú lasztit emberhez küldött, és volt egy veszélyes fejese, amit bravúrral védett Ravaglia. (7)
Luis Henrique: Tetszett a játéka, hamarosan jönni fognak a kanadai pontok is, ha tudja tartani a szintet. (7)
Barella: Sokat melózott, de volt egy-két pontatlansága. Egy gólpasszt azért így is kioszthatott volna. (6.5)
Calhanoglu: Jól fogta össze a csapatot a középpályán, gólpasszt adott, és akár a gól is összejöhetett volna, ha a megfelelő pillanatban a lövést választja a második félidőben. (7)
Zielinski: Remek gól, leheletfinom megoldások és stabil mezőnymunka. A csapat egyik legjobbja volt. (8)
Dimarco: Becsülettel zakatolt, de lehetett volna picit pontosabb, élesebb az utolsó megoldások terén, még akkor is, ha a meccset lezáró gólt az ő sarokrúgása előzte meg. (6.5)
Thuram: Gyengécske első félidő után a második játékrészben már sokkal összeszedettebb, jobb futballista benyomását keltette, és gólt is szerzett. (6.5)
Lautaro: Már az első percekben eltörték (?) az ujját, de amekkora tetterővel és becsvággyal beleállt ebbe a meccsbe (is), az újfent igazolja, miért az ő karján van a létező legjobb helyen a kapitányi szalag. A pálya minden szegletében képes volt produktív megoldásokra: visszalépett, indított, előkészített, gólpassza után fejelt is egyet, és ha a Fortuna kicsit kegyesebb, vagy ő maga picit ügyesebb a befejezésekkel, ez most egy közel maxos osztályzat, de úgy gondolom, így sincs semmi oka szégyenkezni. (8.5)
A cserék közül Mhitarján (6.5) többet, Sucic (6) kevesebbet volt az események középpontjában, Carlos Augusto bedobta a közösbe, amit kellett, lehetett, Pio elnyomhatatlan volt, és még egy lövésig is eljutott, Matteo Lavelli személyében pedig újoncot is köszönthetett a Meazza közönsége.
Chivu: Újabb kiváló meccselés jó focival és győzelemmel, de a legfontosabb talán az, hogy végig elképesztő magas fokon égett a tűz a csapatban – tavaly ugye épp ez hiányzott nem egy esetben. Hogy a hangja elment, arról árulkodik, benne is éppúgy égett a tűz végig. (8) Csak így tovább, Mister!
Folytatás Parmában szerdán!