Nem is kis előny, de mindenképpen váratlan. Csabinter kollégánkat leszámítva senki nem számított sima Inter győzelemre, ő is csak azért, mert előző éjjel erről álmodott. A szerzői gárda nostradamusi képességekkel kevésbé megáldott tagjai csak abban bízhattak, hogy Inzaghi valóban kupaspecialistának bizonyul, illetve abban, hogy egyszer már csak összejön valami.
És így is lett, ezen a meccsen nem kísértette a mieinket az elmúlt hetekre jellemző balszerencse. Az első tíz percet komoly presszinggel képzelte el Inzaghi, ezt azonban aligha bírta volna sokkal tovább az FC Átlagéletkor, így jött egy kisebb visszaesést hozó periódus, amit inkább Benfica helyzetek jellemeztek. Ezzel együtt Onanának csak egyszer kellett védenie, a túloldalon pedig Acerbi is elindított egy rakétát, csak hogy ne beszélhessünk hazai dominanciáról. A félidő végére nagyjából kiegyenlített meccsről beszélhettünk, összességében azt emelhettük ki, hogy élesebb csatárokkal akár az előny is meglehetne. Dzeko és Lautaro sem igazán tudott érdemben hozzátenni a meccshez, illetve Dimarco is rendre rossz megoldást választott, igaz ő elöl és hátul egyaránt a pirosakat segítette, Joao Mario pedig elég csúnyán elküldte párszor gyufáért.
A második félidő némileg ellentétesen, nagy Benfica letámadással kezdődött, ám amint ezen át tudott törni az Inter, meg is szerezte a vezetést. Bastoni assziszt Barellának, ez bizony jó ómen, és maga az átadás ezúttal is fenomenális volt. A mérkőzés képe innentől változott igazán nagyot, mert a Benficának egyre többre kellett vállalkoznia, ám az így megnyíló területeken egyre jobban élt az Inter is. Az így kialakult helyzet igazán feküdt a csereként beállt Lukaku-Correa-Gosens triónak, a végeredményt viszont tulajdonképpen Joao Mario állította be azzal, hogy az égnek emelte a karját egy beadásnál. A tizenegyes messze nem volt a legegyértelműbb, hiszen a labda Mario fején megpattant, mielőtt a karjához ért volna, ám ez a testtartás igazán nem volt természetes, így összességében nem kiálthatott senki csalást. Lukaku tette amit kell, 0-2.
A folytatás hőse alighanem Onana volt, aki nélkül aligha lett volna meg a clean sheet, Andre viszont a lehető legjobban reagált a hétvégi megingásra. Az előny így tekintélyes maradt, de azért ne higgyük, hogy a lisszaboniak feltartott kézzel fognak Milánóba érkezni!
Pontozás:
Onana: 7 – Kellett, nagyon is.
Darmian: 7 – Tanári.
Acerbi: 7 – Ő is.
Bastoni: 8 – Te jó ég mekkorát focizott.
Dumfries: 6 – Halványabb első félidő után a másodikban kicsit a tavaly tavaszi Denzellé alakult át.
Barella: 8.5 – Ördögi mennyiségű meló és természetesen vezető gól.
Brozovic: 6.5 – Végre tőle is egy jó teljesítmény, igaz, a végén eléggé zavarba jött, és nagy helyzetet ajándékozott a hazaiaknak.
Mhitarján: 7 – Abszolút elégedettek lehettünk a mezőnymunkájával.
Dimarco: 5.5 – Sajnos az első játékrésze kuka, aztán összeszedte magát a cseréjéig.
Lautaro: 4 – Ez nagyjából semmi nem volt.
Dzeko: 4 – Tőle sem.
Lukaku: 6.5 – Nagyon akart, és nem rontotta le a büntetőrúgó statjait se.
Correa: 6 – Valami ilyesmit kéne.
Gosens: 6 – Szintén jól szállt be.
Most már aztán tényleg nem ártana a Monzát is megverni valahogy. Folytatás szombaton! Forza Inter!