Csendben, de cseppet sem rendben zajlott le a 2023-as esztendő első hónapja – így hát itt az ideje az ezévi első, ilyen jellegű számvetésnek.
A kezdés és zárás egyaránt 1:0-s rangadógyőzelem volt a Meazzában, megközölve a Szuperkupa kéjes örömet okozó, újbóli elhódításával. A köztes meccsek pedig… Hát, maradjunk annyiban, hogy nagyon szívesen elfelejtenénk. De sajnos nem tudjuk olyan könnyen, mert például a Monzával és az Empolival játszott 90 percek miatt haltak el a csapat Scudettoval kapcsolatos utolsó – egyébként is igen halvány – reménysugarai. 8 meccs, 5(6) győzelem, 2(1) döntetlen és 1 vereség, 12(11):5-ös gólaránnyal. Szépen kiviláglik, hogy gólszerzés terén még mindig (újra?) csehül áll a brigád, a védekezés úgy-ahogy stabilizálódott. Valamit valamiért? Fene tudja, tavasszal kiderül, hova futnak ki ezek a tendenciák.
Ezen időszak legjobb kapusa/védője Acerbi lett, aki 3/3 rangadón futballozott kiemelkedően, emellett pedig egy 16 méteres, Buffon kapujába ívelt fejessel továbbküldte csapatát a kupa nyolcaddöntőjéből. Ár/érték arányban az ő leigazolása nagyjából telitalálatnak tűnik, bármennyire is ágáltak ellene sokan.
Bastoni, de Vrij és Skriniar (ő egy meccset leszámítva ugyebár) is stabilak voltak, ahogy a hátravezényelt Darmian is hozott itt jó meccseket – volt hát kiből válogatni most. Érdekesség, hogy Onanának nem volt átlagosnál jobb meccse, a hibája pedig egy mínusz pontot is jelent a tabellán.
Egy problémánk van a hónap legjobb középpályásának választott Barellával: a játéka egy picit hullámzó (még). Viszont amikor jó, akkor nagyon az, és ebben az esetben bizony önmaga legjobb verzióját szemlélhetjük, aki egyértelműen hasonlítható a Conte alatt látott énjéhez. Ha valamiért nélkülözni kényszerül a csapat, a kreativitás nagyon megsínyli, ő egy olyan elem az Interben, aki bármikor tud váratlant húzni – azt pedig nem kell hangsúlyozni, hogy ez milyen fontos tulajdonság tud lenni adott esetben. Produktivitásban annyira nem volt a topon, csupán egy gólpassz jött tőle, de ez semmit nem vesz el az érdemeiből.
A csapat motorját, Calhanoglut említhetjük még meg e helyütt, valamint a szárnyvédők közül a gól+gólpasszt szállító, stabilan jól játszó Dimarcot, illetve az itt is jó teljesítményeket nyújtó Darmiant.
A csatárok között igazából nem volt kérdés: a 7 meccsen 6 találatot jegyző Martínez egymás után másodjára zsebelte be elismerésünket. Bár az argentin vb-je felemásra sikerült (magát a végső győzelmet rakva a pozitív serpenyőbe), abszolút pozitívan jött ki lelkileg a seregszemléből: nem vetették vissza fejben a gól nélküli válogatott meccsek, mi több, mintha mentálisan erősebb lenne. Csak egyszer éljünk át egy olyat, hogy huzamosabb ideig így teljesít, és elhisszük, hogy… Nem is tudjuk, mit hinnénk akkor. Mindenesetre remélhetőleg sokáig ül majd ezen a hullámon, és szívből kívánjuk neki, hogy kerülje el a megszokott góltalansági szériája.
Egy ember említhető egy lapon vele, őt pedig nyilvánvalóan Edin Dzekonak hívják. Hihetetlenül tiszteljük azért, amit az új szezonban lepakol az asztalra – a Napoli és a Milan ellen is rendkívül fontos gólt szerzett, és elképesztően jól futballozott.
A hónap legkellemesebb meglepetése Gosens. Kissé lemondtuk már róla, de 2022-ben tökéletesen összeszedte magát fizikailag, és bizonyítja, hogy abszolút lehet rá számítani. Vele kapcsolatban olyan megérzésem van, hogy tavasszal összejönnek neki a dolgok szerencse terén is, és több gólt, asszisztot tesz majd a közösbe. Megemlíthető de Vrij, akit szintén már elbúcsúztattunk fejben, de úgy néz ki, alkalomadtán képes ő még top szintet hozni.
Citromdíjasunk sajnos másodjára egymás után Bellanova… Ez pedig már sajnos feltehetőleg nem véletlen. Hiába van egy-két használható képessége, úgy néz ki, az Internazionale összességében nem az ő szintje. Az Empoli-meccsen látott szerencsétlenkedése rémálmunkban fog előjönni, és sajnos akkor már a közönség is kikezdte.
A hónap védése a Napoli elleni Onana-mozdulat volt a vége felé. Bár tulajdonképp nem egy földöntúli bravúr, de jó helyen állt, és megfelelően tette bele a testét a labdába – ezzel pedig megmentette a három pontot csapatának. (2:30-tól)
A legszebb gólt végül is Acerbi kapja meg azért a bizonyos győztes találatért – fontosságát és a fejes nehézségét magyarázni felesleges. (2:15-től)
Abszolút megemlíthető itt mindhárom Derby-gól is: az első az összjáték, a második a csel, a harmadik pedig a leheletfinom, parádés technikai megoldás miatt.
A hónap legszebb egyéni megmozdulása Nicoló Barelláé, aki az Atalanta elleni ördöngös cseleivel örvendeztette meg a publikumot.
A februári program:
- Inter – Milan /február 5., 20:45/
- Sampdoria – Inter /február 13., 20:45/
- Inter – Udinese /február 18., 20:45/
- Inter – Porto /február 22., 21:00/
- Bologna – Inter /február 26., 12:30/
Mostanság szokatlanul szellős program ez, három hazai mérkőzéssel – optimális esetben bőven lehet itt önbizalmat gyűjtögetni, urambocsá’ véglegesen elkerülni a téli összeomlós időszakot. Azért a vasárnap déli meccs miatt több szempontból is kiráz a hideg…
Pontozós élmezőny:
1.: Calhanoglu /6,42/
2.: Barella /6,4/
3.: Dzeko /6,25/
4.: Martínez /6,19/
5.: Onana /6,17/