Abban a furcsa helyzetben vagyunk, hogy az év legkevésbé fontos mérkőzését a legfontosabb követi, mindezt két hónap különbséggel. Az Atalanta elleni mérkőzésről azt írtam, hogy különösebb tétje nincs, azt végül sikerült behúzni. A mai meccsről a Napoli ellen már két hónapja is azt gondoltuk, hogy az év fordulópontja lehet.
Sok helyen nagy hagyománya van annak, hogy az év felénél végső győztest hirdessenek, gondoljunk csak a pár évvel ezelőtti Liverpoolra, esett már ebbe a hibába a Milan, de vezettük mi is a téli tabellát, hogy aztán januárban rendre összeomoljunk.
Bár az első 15 forduló alatt a Napoli valami szenzációsat ment, számukra jött a legrosszabkor a világbajnokság. Ha végül Spalletti csapata nem nyeri meg a scudettot, akkor abban nagy szerepe lehet a kényszerű szünetnek.
A mi részünkről épp ellentétes a mérleg: habár az utolsó fordulókban, illetve elsősorban a bajnokok ligájában már mutatott pozitív jeleket a csapat, a Juve elleni fiaskót nehezen hevertük ki. Inzaghi szépen összekapta a csapatot az év eleji borzalmak után, valamennyire eltüntette az #inzaghiout hashtageket is, de a játékunk meg sem közelítette a tavaly Európa egyik legszebb focijaként emlegetett magasságokat. A szünet talán jókor jött ahhoz, hogy rendezhessük a csapat háza táján kialakult gondokat. Ennek mondjuk ellentmond, hogy féltucat játékosunk szerződése lejár a nyáron, így a szerződésekkel kapcsolatos bizonytalanságok kihathatnak a csapatra. Nyilvánvalóan elsősorban Skriniar helyzete a kérdéses, akiről hiába írták minden héten az elmúlt fél évben, hogy már csak apróságok választják el a hoszabbítástól, eljutottunk oda, hogy immár bárkivel tárgyalhat a nyári folytatásról. Inter szív ide, 6 milliós ajánlat oda, ha a PSG bedob egy 10 millás fizut, akkor jövőre új futuro capitano után nézhetünk.
Természetesen nem mehetünk el amellett, hogy megemlítsük a Fifa World Cup-on szereplő játékosokat. Pihenés szempontjából a Napoli ebben is jobban áll, náluk Kim, Zielinski, Lozano, Olivera és Anguissa játszott Katarban, de ők sem maradtak túl sokáig.
Az Inter a világbajnokság legszerencsétlenebb csatársorát adta Lukaku és Martinez személyében, noha mindkettejüket meg kell védenem. Lukaku úgy játszott, hogy előtte az egész szezont gyakorlatilag kihagyta, és ezt nem lehet úgy értelmezni, hogy akkor rápihent a vébére. Marokkó ellen kapott 10 percet, ennyi játékidővel a lábában kellett volna megfordítania a Horvátország elleni sorsdöntő találkozót. Mindenki a kihagyott ziccereiről beszél, de a beállása előtt Belgium támadójátéka gyakorlatilag nulla volt, egyedül ő került helyzetbe. Nem hiszem, hogy az ő nyakába kellene varrnunk a belga aranygeneráció újabb, valószínűleg utolsó kudarcát, ebből a csapatból egy közepesnél valamivel rosszabb edző minimum egy világtorna döntőt ki tudott volna hozni, sajnos Wilmots, Roberto Martinez és Leekens sem tartozik ezek közé.
Lautaro Martinez helyzete annyiban hasonlít Lukakura, hogy ezzel a vb-vel ő sem került be az aranylabda várományosok közé, de szerintem emiatt ő kevésbé fog szomorkodni. A torna elején még az övé volt a csatár posztja az argentinoknál, majd szép lassan kiverekedte magát a kezdőből. Az ő esetében nagyon leegyszerűsítené a dolgokat, ha szintén csak a döntőben kihagyott helyzeteit vennénk elő. Pedig a beállása előtti időszakban Argentina támadójátéka gyakorlatilag nem létezett, az ő cseréje után jutottak újból el helyzetekig a dél-amerikaiak. Sajnos ezeket nem sikerült gólra váltania, de nem hiszem, hogy annyira negatívan kell összegeznünk Martinez szereplését a világbajnokságon, mint az megmaradt az emlékekben. Tény, hogy a góllövő cipőjét sürgősen meg kell találnia, ehhez remélhetőleg a vb-arany elég mentális erőt ad majd. Mellesleg egy sorsdöntő tizenegyest azért csak berúgott a hollandok ellen.
A vb két „legrosszabb” csatára mellett voltak azért pozitívumok is: Dumfries amerikaiak elleni két gólpassza és gólja elég volt ahhoz, hogy Marotta ráragassza a 60 milliós címkét, hátha a Chelsea van olyan hülye, hogy Enzo Fernandez esetleges rekordigazolása mellett még a hollandot is elviszi. Ugyanitt De Vrij pályára sem lépett, jelenleg sérült, és már az is szóba került, hogy a nyáron az MLS-ben folytatja, ami eléggé beárazza a mostani teljesítményét.
Brozovic sem panaszkodhat a vb-jére, személyében egy bronzérmesünk is van, de sajnos ma ő nem lehet ott a pályán sérülés miatt. Egy kicsit aggódunk amiatt, hogy az életvitele miatt azért a vártnál jóval gyorsabban és látványosabban fog megöregedni.
Onana annyira elkötelezett a klub mellett, hogy gondoskodott róla, hogy a lehető leghamarabb visszatérhessen, még a csoportkör végét sem akarta megvárni. Bár ezzel az „ő lesz-e az Inter kapusa a következő 10 évben” kérdésre adott válaszunk inkább negatív irányba mozdult el.
Az esti meccs kicsit több, mint 6 pontos mérkőzés, mivel az év hátralévő részét döntően befolyásolja majd a kimenetele. Ha a Napoli nyer, akkor ott folytatja, ahol novemberben abbahagyta, és a végén még ők is elhiszik, hogy az őszi forma kitarthat év végéig. Inter győzelem esetén a Barcelona elleni meccshez hasonlóan megkaphatja azt a plusz löketet a csapat, amivel legalább a dobogóig fel tudnánk kapaszkodni.
Bár még tényleg hátra van az idény fele, és a scudettóban mi őszintén szólva már annyira nem hiszünk, de egy vereség valószínűleg minden ilyenfajta álmot elhessegetne. Iszonyat bosszantó egyébként, hogy ez a szedett-vedett trottyos Juve még így is előttünk van a tabellán.
Ma este a „Két torony” rohamozza majd az ellenfél kapuját:
Várható kezdőcsapat: Onana – Dumfries – Skriniar – Acerbi – Bastoni – Dimarco – Barella – Mkhitarjan – Calhanoglu – Lukaku – Dzeko
20:45
TV: Sport1