Másfél hét leforgása alatt a negyedik, hasonló stílusban futballozó csapat ellen kellett fellépnie az Internek, és hát mit ne mondjunk, ez a tény erősen meglátszott a társaságon. Az ilyenkor megszokott örökbecsű most is igaz: a lényeg most a győzelem volt.
Bizony, a Cremonese, Milan, Bayern München, Torino kvartettben van egy közös tulajdonság: a proaktív futball, vagyis az, hogy már az ellenfél térfelén megpróbálnak labdát szerezni (kvázi előrefelé védekeznek), ez pedig mostanság, ennek a fejben nem topon lévő Internek a rákfenéje. Nagyon durva, de nagyjából a meccs utolsó harmadáig ugyanolyan nyomorultul érezhettük magunkat, mint egy hete a Derbyn, ez az időszak pedig minden szempontból vészjósló volt. Szerencsére nagy öregünk a kapuban nyomott egy finom sallert a kritikusainak, és mindannyiszor megmentette társai seggét, majd a végén – amikor már Interhez méltó módon, izomból, igazi szívvel futballozott a csapat – jött a csattanó, és egy másik rutinos ember begyötörte a győztes találatot. Férfimunka volt ez a javából, amit nem árt megbecsülni, és ugyanígy érdemes hasznosítani is a tapasztalatokat, úgy mint:
– A rotáció fontossága. Inzaghi talán nem mindig találja el, mikor, kit, hogyan dobjon be (akár meccsen belül is). A nyári két fiatal szerzemény, Asllani és Bellanova alig kapnak sanszot, pedig a frissességük és a dinamikájuk látszólag hasznára lehetne olykor fáradtabb társainak. Fájdalom, hogy az albán-olasz középpályást egyelőre kizárólag Brozovic alternatívájaként kezeli a mester, ekképp viszont sok lehetőséget nem is fog kapni a (közel)jövőben. Innen távolról nyilván necces ilyet megítélni, de felötlik a kérdés: mi lenne, ha Gagliardini perceit ő kapná meg, 8-as pozícióban? Ördögtől való gondolat? És ezt nyilvánvalóan nem Gag ellen írom (hisz tegnap be sem cserélték), csupán egy kósza ötletelés…
– Versenyhelyzet kapusposzton. Nyilván Handa is látta, hogy Onana – az egy balfék megmozdulást leszámítva – elég komoly bemutatkozást tett az asztalra, így mintha ő is rátett volna egy lapáttal. Ez a szitu az idény folyamán még akár pozitívan is lecsapódhat, hisz láttuk, mi történt tegnap: a szlovén a meccs embereként kicsit felidézett valamit a régiből. Utóbbi viszont nyilván nem jelenti azt, hogy ne lehetne akkor kritizálni, amikor megérdemli, ahogy természetesen kameruni posztriválisát sem kell minden helyzetben piedesztálra emelni. Meglátjuk, mi sül ki ebből, reméljük mindenesetre, hogy az idény végi értékelésnél majd mindkettejükről örömteli hangvételben írhatjuk sorainkat.
– Kulcsjátékosok rossz formában. Brozovic és Skriniar alappillérek az együttesben, játékuk mellett mentalitásuk (igen, a horvátra is igaz ez!) is társaik fölé emelte őket az utóbbi években. Nem is kell azon csodálkozni, hogy eddigi, önmagukhoz képest gyenge játékuk kölcsönhatásban volt az Internazionale nem túl meggyőző szereplésével. Amint ők kijönnek a hullámvölgyből – nekem nincs kétségem afelől, hogy ki fognak -, stabilizálódhat újra a magas szintű futball.
– Szárnyvédők. A Darmian-Dumfries kettős sem gyorsaságban, sem váratlanságban nem tud olyan pluszt adni a csapatnak, amire mindenképp szükség lenne a sikeresebb szerepléshez. Ha van terület (és működnek a sémák), használhatóak, de szűkös lehetőségekkel, szoros emberfogással szinte semmit nem tudnak kezdeni. Hogy ezt ki lehet -e javítani az idény folyamán, afelől vannak kétségeim, előremutató folyamatokhoz csakis személycseréken át vezethetne út… Kérdés, a most padról beálló játékosokban megvan -e az a bizonyos, amit keresnénk.
– A mentalitás azért egyértelműen dicsérendő. A srácok hosszú ideig keményen meg voltak lőve a sorozatban negyedik letámadó csapat nyomásától: ennek az optikája egyébként szarnak is tűnhetett, holott szó sem volt róla, hogy ne akarnának küzdeni, egyszerűen fejben és fizikálisan is sokat kivett belőlük ez a sorozat. Az pozitív, hogy akkor tudtak még rátenni egy lapáttal, amikor már a fáradtság játszhatta volna a főszerepet. Nem is gondolnánk, milyen fontos három pont lehet ez a későbbiekben, több szempontot is figyelembe véve.
Összefoglaló:
Pontozás:
Handanovic – Hét hárítás, köztük legalább három komolynak is mondható: abszolút hozzátette a magáét a győzelemhez, az ő jó formája adott tartást társainak a véghajrára. Reméljük, ezt fogja állandósítani a szezon hátralévő részében. (7,5)
Dimarco – Pontatlanabb volt a megszokottnál, és a pontrúgásai sem jelentettek akkora veszélyt (két szituációt leszámítva). Volt fejjel tisztázása, ezt viszont komolyan meg kell becsülni. (5,5)
De Vrij – Vannak még mindig megingásai (Sanabria fejesét pl. végigmozizta), de míg így is ő tűnik az új szezon legjobb formában lévő védőjének. 3 megelőzése és 4 tisztázással vétette magát észre. (6)
Skriniar – Volt olyan elhibázott szerelési kísérlete, ami után gólt szerezhetett volna a Torino, emellett összességében sem tűnt túl magabiztosnak. Nagyon jót tett volna a lelkének, ha beakad a fejese. (5,5)
Darmian – Stabilan, de viszonylag szürkén játszott, bármelyik oldalon is tűnt fel, de a kezdő párosból még így is ő tűnt biztatóbbnak. (5,5)
Calhanoglu – Az a jövendölésem, miszerint az idei szezonban már jobbak lesznek a szabadrúgásai… Nos, eddig nem igazán jön be, ismét csúnyát rontott, jó pozícióból. Ettől függetlenül nem volt rossz meccse, elöl-hátul is hozzá tudott tenni, és emellett kiemelkedő százalékkal passzolt, javarészt előrefelé. (6)
Brozovic – Egy ideig fenhettük a képzeletbeli pengéket a kritizálása kapcsán, aztán a végére abszolút összekapta magát. 2 szerelés, 2 megelőzés, 4 tisztázás áll a neve mellett, a végén pedig (igazi klasszis módjára) beletette a közösbe a meccs egyetlen gólját. Nagyon várjuk vissza az igazi tanár urat. (6,5)
Barella – Érezhetően csipkedte magát a múlt heti terített betlit követően, és sikerült is jó futballal (4 kulcspassz), valamint egy assziszttal hozzájárulnia a győzelemhez. (6,5)
Dumfries – Keveset volt játékban, és akkor sem sikerült semmi emlékezeteset produkálnia. Egyik legrosszabb teljesítménye volt a szezonban. (5)
Martínez – Egészen jól futballozott, néhány lefordulása élményszámba ment, és most inkább a balszerencsét, mintsem a saját magát okolhatja azért, hogy nem szerzett gólt. (6)
Dzeko – Lomha volt és körülményes, jó gólszerzési lehetőségeiből pedig semmit sem sikerült kihoznia. Sok volt neki egy hét alatt három meccs. (5)
Bastoni – Jól szállt be, volt egy nagyon pofás beadása, valamint a gólban is közrejátszott. Nagy szükségünk van az ő stabil, magas szintű focit nyújtó énjére is. (6,5)
Correa – Ugyan ideje bőven volt, de sokat nem tudott hozzátenni, a nevét is alig hallottuk. Nem is tudom, sorozatban hányadik meccsen próbálja eladni ugyanazt a cselt (felpassz után egyből lefordulás a védőről), nulla sikerrel. (5)
Bellanova – Kissé határozatlan volt olykor, beadásai pedig nem voltak pontosak, így elég megosztó meccset hozott. Én azt mondom, kapjon esélyt mindenképp, mert a szárnyvédők között az ő sebessége és cselezőkészsége hozhatná a fentebb taglalt pluszt. Nem utolsó sorban önbizalmat is gyűjthetne, ami abban is segíthetne, hogy a valós tudását megmutassa (ami semmiképp sem az, hogy elesik a labdában). (-)
Mhitarjan – Egy ígéretes támadást úgy baltázott el (belevezette a labdát a védőbe), ahogy én a délelőtt folyamán, baráti focin. A különbség annyi, hogy én nem keresek évi három millió eurót. Többet várunk tőle. (-)
Gosens – Egy erőteljes szerelés és 4/4 jó passz – már ezeket is meg kell becsülni vele kapcsolatban. (-)
Inzaghi – A tavalyi negatív tapasztalatok után (túl korán nyúlkál bele a meccsbe a cserékkel) most érzésre átesett a ló túloldalára, és későn jönnek a változtatások. Az újonnan beküldött emberek után végül sikerült döntő fölényt kiharcolni, és kibrusztolni a három pontot. (6)
Képek forrása sorrendben: twitter.com (kiemelt kép), republicca,it, corriere.it