A lehető legrosszabb forgatókönyv teljesült be tegnap este, mivel sem a mutatott játéknak, sem az eredménynek nem örülhettünk. Sajnos pár dolog nagyon el lett mérve, és a játékosok lelkén is szárad ez meg az.
A legnagyobb csalódás egyértelműen a meccsterv, vagyis annak hiánya. Kezdjük az elefánttal a szobában, vagyis ami tegnap reggel még valami gazzettás találgatásnak tűnt, az elég pontos jóslásnak bizonyult. Nem akarunk mindent Gagliardinire húzni, mert ő tulajdonképpen azt csinálta amit Inzaghi kért tőle, ha kellett, hátul, ha kellett, előre védekezésben, és nem is rosszul. Ami teljesen érthetetlen, hogy miért szorul rá az Inter arra, hogy a legjobb támadó skillekkel rendelkező középpályását 79 percig a padon hagyja, csak mert az ellenfélnél van egy Milinkovic-Savic. Nem nyerni szeretnénk? A dolog ráadásul teljesen visszafelé sült el, hiszen a Calhanoglu és Gagliardini közötti különbség hatalmas neontáblaként villogott a támadó harmadban, mivel rendre az olasz volt a legközelebb Provedel kapujához a középpályások közül. És persze minden rossz megoldás újabb esélyt adott a Lazionak, hogy akcióba lendüljön, végül egy ilyennek a végén ki csavart mesteri labdát az összes jó meccsét ellenünk játszó Felipe Anderson fejére? Hát persze, hogy Milinkovic Savic.
A második félidőben gyorsan jött az egyenlítés, ami után azt lehetett érezni, hogy feltöröljük a padlót a Lazioval, de sajnos nem tartott sokáig a lendület, hamar visszaállt a meccs inkább ikszes képe, ami a győzelmi kényszer nélkül játszó hazaiaknak kedvezett. Ja, és nekik kedvezett még Inzaghi sorcseréje is, ami során valahogy lekeveredett a pályáról Dumfries és Lukaku, tehát az a két játékos, akikben benne volt, hogy megfordítják a meccset. Darmian, Dzeko és Gosens sem a legélesebben szálltak be, így engem egyáltalán nem lepett meg, hogy innentől fejben, meg úgy mindenhogy szétestünk, és jöttek a gólok is. Mire már gyakorlatilag az egész bolygó Calhanoglu becserélését kérte számon Inzaghin, bőven késő volt, 10 perc alatt ezt a meccset már nem lehetett visszahozni. Egyébként szép volt Lazio, majd egyszer próbáljatok már meg valamelyik másik olasz csapat ellen is focizni pár percig…
Osztályzatok:
Handanovic: 6 – Nem tehetett semmiről.
Skriniar: 4 – Rég volt ilyen figyelmetlen.
De Vrij: 6 – Nála volt a hangerőszabályzó.
Bastoni: 5.5 – Valahogy a gólnál leimádkozhatta volna a labdát Felipéről, bár nem az ő hibája elsősorban.
Dumfries: 6.5 – Sokszor a tavalyi, nehézkes Denzel jutott eszembe, de végül mégis ő lett a mezőny legjobbja.
Barella: 4 – Nem emlékszem rá.
Brozovic: 4 – Semmi olyat nem csinált, ami miatt szeretjük.
Gagliardini: 4 – Azt reméltem hatodik számú középpályás lesz idén (a Monzában), de csak visszatalált a kezdőbe.
Dimarco: 3.5 – Tökéletesen mutatja a korlátait ez a meccs, és nem csak a kapott gól mondatja ezt velem. Az alsóház ellen tökjó megoldás.
Lautaro: 5.5 – Csak a gólja menti meg ezt a harmatos produkciót.
Lukaku: 5 – Ott volt, meg is lehetett játszani, de a fejesei pontatlanok voltak, lábbal pedig az ügyetlenebb énje jött elő.
Dzeko: 5 – Talán volt egy szép támadás ami keresztülment rajta.
Darmian: 4 – Ma igazán öregesnek tűnt, és a góloknál is csak toporgott.
Gosens: 4 – Lehet, hogy nem is lett volna olyan szar ötlet adni egy szerződést Perisicnek?
Inzaghi: Nem szoktam osztályozni őt, így most is csak egy kérdést tennék fel, ha egy Laziotól megijedünk, és feladjuk az identitásunkat, akkor a Bayern ellen 8 védővel fogunk játszani? Az egyik legnagyobb tisztelőjeként mondom, hogy ez borzalmas, orrba vágó csalódás volt tőle.
Folytatás némileg tán derűsebben kedden, a Cremonese ellen. Forza Inter!