Ha megkérdeztél volna a meccs előtt, hogy mit várok, azt mondtam volna: dominanciát, sok labdabirtoklást, kisebb minőségű, kihagyott helyzeteket az Intertől, és egy mázlis büntetővel Juventus győzelmet. Mit kaptunk? Elég megcserélni a csapatok neveit a fenti mondatban.
Az focisors nem mindig igazságos, ám érdemes neki adni egy esélyt hosszútávon. Hiszen hány agyonnyert (a tegnapinál sokkal egyoldalúbb) meccs volt az Internek idén, ahol végül nem tudta behúzni a három pontot? Elég az őszi találkozóra visszagondolni.
Az más kérdés, hogy mi változott ősz óta, és olyan nyilvánvaló faktorokon kívül, mint a hazai pálya előnye, Vlahovic, Zakaria leigazolása, azért mindenképp hivatkoznunk kell saját magunkra a meccs előtti felvezetőben. Ahogy ott is elmondtuk, Allegri és Inzaghi szezonja elég fordított ívet jár be az utóbbi hónapokban, előbbinek összeállni látszik a csapata, míg utóbbi talán túl domináns, túl intenzív akart lenni ahhoz képest, amit a kerete megenged. Az Inter hiányosságai sajnos kijöttek a tegnapi Derbyn is, a csatárok szokás szerint nagyjából nulla passzt tudtak megoldani egymás között, a középpálya bár kiegészült Brozoviccsal, komoly nyomás alatt nehezen tudta az átmeneteit megoldani (képzelhetjük mi lett volna, ha az első 77 percet is Brozo nélkül kellett volna abszolválni) ezeken pedig Dumfries technikai hiányosságai sem segítettek, akinek bár a tizenegyest megköszönhetjük, lecserélése stabilizálta az Intert, Darmian mellett pedig Barella is életre kelt.
A Juventus az első félidőben frissnek és akaratosnak hatott, ráadásul többször sikerült átrohanni a középpályán, vagy zavart kelteni a letámadásban. Skriniar, D’Ambro és Bastoni embertelen mennyiségűt melózott, hogy legalább a tiszta lövésben megakadályozzák a zebrák csatárait, és mivel a labdatartás a fentebb ecsetelt okok miatt nem igazán működött, hatalmas nyomás helyezedett erre a trióra, és döntő részt nekik köszönhető, hogy az Inter clean sheeten tudta tartani a Juventust ebben az időszakban.
A hazaiak kontrákra sem igazán adtak lehetőséget, ha pedig az Inter fel tudott állni a tizenhatos környékén, az legfeljebb szögletekhez vezetett, így a tizenegyes egy amúgy szép támadás végén kvázi a semmiből érkezett. Itt aztán szemtanúi lehettünk a szezon egyik legfurább 10 percének. Többféle értelmezése van a történteknek, egy dolog azonban biztos: nem lettünk volna a bíró helyében.
Eleve nem jó ómen ha egy ilyen történelmi háttérrel rendelkező, jelenleg is komoly téttel bíró rangadó konkrétan úgy kezdődik, hogy az egyik csapat játékosa lerúgja ellenfele szemöldökét. Szándékosnak én nem bélyegezném Lautaro mozdulatát, viszont annál veszélyesebbnek, szóval tegyük fel, hogy a sárga jó ítélet. Irrati játékvezetőben volt egyfajta következetesség, mikor körülbelül negyed órával később a már bekötözött fejű korábbi áldozat, Locatelli hasonló helyzetben hasbarúgta D’Ambrosiot. A megoldást itt is a sárga jelentette, ezzel együtt Irrati viszont elég érdekesen vezette a meccset. Az imént említett tizenegyes-szituációban például:
- Elsőre nem ítélt semmit, majd a VAR-t használta, ami után középre mutatott, eddig oké.
- Calhanoglu kihagyott büntetője után viszont a fél Juventus keret rázuhant Szczesnyre és a török játékosra, miközben a labda a kapuba perdült. Az első ítélet kifelé szabadrúgás, amit nem értünk, hiszen Hakan egész biztosan nem akadályozott senkit semmiben.
- Majd pedig egyfajta salamoni döntésként talán, újrarúgatja a tizenegyest, mivel De Ligt már pár lépéssel a tizenhatoson belül járt a lövés pillanatában.
Felírhatjuk még neki véleményesen a második sárga elmaradását Rabiot és Lautaro esetében, és volt egy nagyon érdekes szituáció, ahol szabadrúgást ítélt a Juve javára, holott Bastoni elvileg a tizenhatoson belül faltolta Zakariát. Ha más nem, egy nagy taszajtást azért mindenképpen látható volt, állítólag viszont mivel utólag nem látott egyértelmű kontaktot, a VARozás után nem változtatta meg az ítéletet tizenegyesre. Ezt követően a Juventus játékosok igyekeztek rájátszani a tizenhatoson belüli/körüli ütközetekre, ám ezek közül több is a nevetséges kategóriába esett, Irrati pedig állta a sarat.
A második félidőt egyébként egy mélyebb Inter blokk jellemezte, ám mégis ez volt a meccsnek az a periódusa, ahol az Inter eredményesebben hozta ki a labdákat (Barellának óriási pacsi) és el is tudta dugni azt, viszont az igazán nagy lehetőségeket, mint Vlahovic ziccere és Zakaria nagy lövése, még ki kellett imádkozni. Az utolsó 20 perc szépen lepergett, a cserék után pedig végképp meddővé változott a fehér-feketék mezőnyfölénye.
Félidei 0-1-nél abszolút nem gondoltuk volna, hogy sikerülhet ezt a meccses kihúzni, főleg nem akkor, mikor megláttuk Vidalt és Gagliardinit az oldalvonalnál. Inzaghi csapata azonban valamennyit mégiscsak tanulhatott korábbi hibáiból, nem estek szét a meccs hajrájára, nem törtek meg a nyomástól, és még csak rossz helyzetkihasználással sem vádolhatnánk őket. Nem szép, de jelentős győzelmet aratott az Inter.
Osztályzatok:
Handanovic: 5 – Nehéz kérdés, mert voltak nagy védései, és borzasztó megmozdulásai is.
D’Ambrosio: 6 – Újabb clean sheet vele, azt mondhatjuk, öreg korára egész okés középhátvéd lett.
Skriniar: 7 – Rengeteg meló, rengeteg fizikai ütközet Vlahoviccsal, sokszor a szabálytalanság határán.
Bastoni: 6 – Voltak hibái, de Cuadradoval szemben senkinek nincs könnyű dolga.
Dumfries: 5.5 – A lelkesedés, az akarat megvan, az elgondolás nem mindig. Ez ősszel egy büntetőt ért oda, most pedig egyet ide.
Barella: 6.5 – A tizenegyesben neki ugyanakkora szerepe volt, mint Denzelnek, viszont igazán a második félidőben érezte jól magát.
Brozovic: 6.5 – Voltak megingásai, de ettől függetlenül elképesztő fontos volt a visszatérése.
Calhanoglu: 6 – Nem volt kiemelkedően jó meccse. Másodszorra bezúzta, amiért respekt.
Perisic: 6 – Ma egy szürkébb Ivant láttunk, de védekezésben odatette magát.
Dzeko: 4.5 – Legalább a védekező szögleteknél hasznos volt.
Lautaro: 4 – Sikerült értelmes megoldás nélkül abszolválnia a meccset.
Cserék: Darmian (6) hasznos volt, Correa (5.5) legalább meg tudta tartani a labdákat, de mi lennénk a legjobban meglepve, ha produkálna valami meglepőt. Gagliardini (6) és Vidal (5.5) rombolni jöttek, utóbbinak azért egy kínos labdaeladás összejött, szerencsére sem Vlahovic, sem Dybala nem akarta tőle elfogadni. Gosens beállt, de már csak azért, hogy előbb gratulálhasson a többieknek.