Tegnap délután az Internazionale egy kifejezetten szenvedős mérkőzésen tudta legyűrni a kiesés elkerülése ellen küzdő Torinót. Nehéz szülés volt; rég idegeskedtem már ennyire az utolsó percekben Lukaku sikertelen(!) szólóját követően, de végül sikerült behúzni a három pontot és stabilizálni az első helyet.
Torino elsőszámú csapatától persze pontosan azt lehetett várni, amit kaptunk. Az együttes már az elmúlt 5-6 évben is a rendkívüli fizikalitásával hívta fel magára a figyelmet. Ugyan a keret nem áll túl jó erőkből, de a néhány, kifejezetten minőségi játékosuk, valamint Davide Nicola személye és szakmai tudása minden bizonnyal elegendőnek bizonyul majd a bennmaradáshoz.
Ami a kedvenceinket illeti, megint nem kápráztattak el minket parádés egyéni teljesítményekkel. Ez persze nagyban köszönhető a Torino aggresszív játékának, de valószínűleg a scudettó terhe is egyre jobban nyomja a vállakat. Eriksen apróbb sérülése miatt ráadásul Gagliardininek kellett kezdenie, akivel az előrejátékunk sem tartogatott annyi változatosságot, mint amennyit a dánnal szokott.
Lukakut is nagyon szépen őrizték a hazaiak és Martíneznek sem volt éppen egyszerű dolga – igaz, a kiharcolt tizenegyessel és a győztes gól megszerzésével nyugodtan pályázhat a mérkőzés legjobbja címre. Pozitívan kiemelendő még Alexis Sánchez, akit persze én minden adandó alkalommal megemlítek, de a varázslatos gólpasszával ezúttal tényleg rászolgált a dicséretre. Hosszú idő után pedig Vecinót is megcsodálhattuk, reméljük, hogy mostantól őt sem fogják keseríteni a sérülések – attól függetlenül, hogy kedveljük-e, vagy sem.
Összefoglaló:
Most pedig foglalkozzunk egy kicsit a mélyen tisztelt bírói karral és az ellenfelekkel is. Nem célom összeesküvés elméleteket gyártani, de a tegnapi nap folyamán egy csöppet úgy tűnt, hogy a játékvezetők nehezen tudják megemészteni az elmúlt kilenc szezon bajnokának látványos leolvadását. Könnyen lehet persze, hogy csak előítéletes vagyok.
Az Inter mérkőzésén egy teljesen szabálytalan góllal sikerült visszahozni a hazaiakat a mérkőzésbe. A Torino ugyan végig masszív együttes benyomását keltette, de az egy szem Lyanco-fejesen kívül mást nem nagyon tudtak felmutatni a kapunk előtt. A vezető találatunk után egy toró-szögletnél Sanabria látványosan taszajtott egyet Skriniaron annak érdekében, hogy a labdához férhessen. Mint oly sokszor, ezúttal is mintha az aktuális bírói testületen kívül mindenki számára egyértelmű lett volna a fault. Na sebaj, hiszen végül sikerült begyűjteni a három pontot, de azért ez nem mutatott jól.
Hát még az, hogy a Porto-elleni kiesést követően szegény Ronaldónak valahogy vissza kellett adni az önbecsülését. A tisztesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a Juventus BL nyolcaddöntőjének mindkét mérkőzésén sújtották hibás játékvezetői ítéletek a zebrákat (jaj, szegények), változtatni viszont ez sem változtat a tényen, mégpedig, hogy az olasz bajnoknak kurva ciki kiesni a portugál bajnokkal szemben – ráadásul a párharc harmadát emberelőnyben játszva. Mi értelme így továbbjutni a BL csoportból? – tehetné fel a kérdést Antonio Conte.
És akkor térjünk is rá a Cagliari-meccsre, amely után a sajtó azzal van tele, hogy CR a harminckét perc alatt szerzett mesterhármasával csattanós választ adott a kritikusainak. Igen ám, de mindez nem történhetett volna meg, ha a játékvezetői testület nem felejti el vele szemben is alkalmazni a szabályokat.
Ha ez a Milan meccsén történik (helyettesítsük be Ronaldót Ibrával),
akkor néhány perccel később a piros-feketék jöhettek volna tizenegyessel
Persze felesleges kizárni annak a lehetőségét, hogy a Juventus emberhátrányban sem tudta volna legyűrni a nem túl acélos szardíniaikat és minden bizonnyal jövő héten, akár Ronaldo nélkül is meg tudnák verni a Beneventót. Mindenesetre szeretnénk megkérni a mélyen tisztelt bírói kart, hogy az ilyen, teljesen homály döntéseiket legyenek kedvesek mellőzni, mert – az ő sajátos meggyőződésükkel ellentétben – nem tesznek velük jót a bajnokságnak. Ha pedig tényleg ennyire balfaszok, akkor hagyjanak fel a játékvezetéssel. Köszönjük!