Nem kell megmagyarázni

De attól még nagyon is lehet kínos akár egy kétgólos győzelem is. Az pedig, hogy mindezt a már-már biztos kiesőként elkönyvelhető Frosinone otthonában sikerült produkálni, még kínosabb. Persze, voltak a meccsnek jó periódusai, sajnos azonban a mutatott játék, az egyéni teljesítmények arra engednek következtetni, hogy ez idén már végig ilyen lesz: lassú, esetleges, körömrágós. 

Baj persze nem történt, ezt köszönjük meg egyfelől a védelemnek, mert Skriniar és De Vrij szorításában Pinamontiék nem sok esélyt kaptak. Másrészt jövünk egy sörrel a Frosinone védelmének is, mert konkrétan másodosztályú szinten védekeztek a két első félidei gólnál.

1. Nainggolan gólját egy sor igen gyatra letámadási kísérlet előzte meg még az Inter térfelén. Ennek eredményeként Politanoék lendületből vezethették a labdát a sárgamezes védelemre, a szélen felfutó D’Ambrosióról ketten is megfeledkeztek (a passzsávot sem tudták lezárni, és kilépni sem sikerült rá,) DD remek beadása után pedig a négy védő képtelen volt elosztozni négy támadón.

2. A tizenegyesnél Chibsah úgy rántotta le Skriniart, hogy utóbbinak amúgy körülbelül 0% esélye volt a labda megszerzésére, de a tizenegyes ettől függetlenül járni szokott ilyen esetekben, ezt pedig némi meglepetésre Perisic értékesíthette, ráadásul ballal.

Szóval köszönjük szépen. A problémákat inkább az okozta, hogy a Frosinone jókora hozzájárulása nélkül nem sikerült helyzeteket kialakítani (Politano ziccere is egy botrányosan rossz hátrapasszból indult,) sikerült viszont passzív, határozatlan játékkal szépen felhozni a hazaiakat, akik meg is érezték a vérszagot. Borja Valero az esélyegyenlőség nevében ki is osztott egy gólpasszt Cassatának, majd pár perccel később nem sokon múlt, hogy egy kiválóan elvégzett szabadrúgás nem Handanovic kapujában kötött ki. Az utolsó 5 percre beálló Joao Mario valódi megváltóként érkezett, hiszen ő végre képes volt megtartani a labdát, sőt a mindent eldöntő 3. Inter gólból is kivette a részét egy olyan passzal, amire 93 percig hiába vártak a kombinatív futball interista hívei.

Osztályzatok: 

Handanovic: 5 – A gólnál elsőre azt hittem, hogy kivédte Cassata lövését. Persze nem hiszem, hogy sokat látott belőle, és jó mérges is volt a blokkolni nem tudó védőkre.

D’Ambrosio: 5.5 – Szép gólpassz, de Beghetto párszor csúnyán megverte.

De Vrij: 6.5 – Megoldotta a feladatát.

Skriniar: 7 – Szintén, és kiharcolt egy büntetőt.

Asamoah: 5.5 – Elől most elég alibire vette, hátul nem volt vele gond.

Borja Valero: 5.5 – Csúnya hiba a gólnál, de amúgy nem pótolta rosszul Brozovicot.

Vecino: 5 – Örülök, hogy megint lőtt egy gólt, de amúgy megint bizonyította, hogy sem védekezni, sem passzolni nem tud. Talán az MTK-ból kiemelkedne.

Nainggolan: 6 – Egy nagyon szép fejes, amúgy továbbra is kicsit lassabb, passzívabb verziója annak, amit látni szeretnénk.

Perisic: 4.5 – Díjazom a magabiztosan elvégzett tizenegyest, de egyébként teljesen haszontalan volt.

Politano: 4 – Talán a legrosszabb meccse Inter mezben, alig hozott jó döntést

Icardi: 4 – Borzasztó, újabban mintha meglepné őt a labda, ha helyzetbe kerül (ami persze minket ugyanúgy meglep.) A gólpassz azért szép volt.

Cserék: Gagliardini és Keita inimális ráhatással volt a játék képére, Joaonak beírunk egy piros pontot.

Elégedettségre túl sok okunk nem lehet, persze már némileg hozzá is szoktunk, hogy kiscsapatok ellen sem láthatunk könnyű meccseket. Jó hír viszont, hogy a Roma legyőzésével jó esélyel le lehet zárni a szezont hétvégén, ahhoz azonban a Milan/Napoli elleni meccseken megismert “rangadózó forma” kell majd.