Ugyan a hétvége célja az volt, hogy bizonyítást nyerjen, az Inter nem része ennek a díszes társaságnak, igenis különb mint a többi versenyző, egy újabb fájdalmas produkció sajnos ránk cáfolt. A vereség Cagliariban ciki, de néha igazán megesik, előfordul. Igazi jelentősége abban áll, hogy ezennel gyakorlatilag nulláról indulhat a küzdelem a 3-4. helyért a Milan, az Inter, a Roma és a Lazio között. Négy csapat, mely kerete alapján kiemelkedik a Serie A középmezőnyéből, ám az első két helyezettel való összehasonlítást igazából senki nem gondolhatja komolyan.
Mielőtt rátérnénk a résztvevők bemutatására, pár gondolat a Cagliari-meccsről:
–Mi történt a védelemmel? Olaszország egyik legstabilabb hátsó alakzata legjobb összeállításában játszhat egy különösebb remegést kiváltani képtelen Pavoletti-Pedro duóval szemben, és mi történik? Sorra maradnak le az ellenfélről, pontrúgásból kapnak gólt, szomorú, de lehetett volna akár 4-1 is az első félidő végén.
-A Cagliari remekül meccselt, minden elismerésem. Letámadásukkal brutálisan lelassították az Inter labdakihozatalait, a visszaszerzett labdákkal pillanatokon belül felértek a kapu elé, ha pedig kicsit belefáradtak saját tempójukba, hatékonyan tolták be a buszt. Az utolsó fél órát már mintaszerűen (értsd: mint a patkány), fetrengték végig, bebiztosítva, hogy a folyamatos játék legenyhébb látszatát se tarthassák fenn a vendégek.
–Az időhúzásban sajnos Luca Banti is kiváló partner volt. Tény, mindig is utáltuk a pofáját, de meg kellett állapítanom, ez az ember valahogy imádja a saját sípja hangját. Persze Cigarini második sárgalapja elmaradt (kétszer), és az első Cagliari-gólt megelőző szabadrúgás is igazából kifelé járt volna, de még így sem múlta felül Abisso múltheti őrületét.
-Az előző három forduló fejlődést mutató támadójátékából ezúttal semmit nem láttunk. Visszatért a teljesen idiotikusan játszó Perisic, Politano is sikerrel butult le hozzá, Martinez bujkál a védők mögött, Nainggolan pedig próbálkozik, de egyedül kevés, ráadásul látványosan könnyen fárad, egy idő után bárki lefutja. És hogy Spalletiti milyen opciókkal rendelkezik, ha változtatásra szorul? Bejöhet Borja Valero, a nehéztüzér Candreva és Ranocchia centernek, már megint, úúúristen. Hagyjuk is!
Lúzer rájátszás
Négy csapat, ahol a fizetések összege, a keretek értéke hasonlóképpen tetemes, mint lemaradásuk a Juventus és a Napoli mögött. Egy cél: egy szebb következő szezon érdekében elérni a 3-4. hely valamelyikét.
Nézzük a versenyzőket, amolyan autóskártya-módra:
AC MILAN
Védekezés: 4/5
Támadás: 2/5
Önseggberúgó potenciál: 2/5
Győztes faktor: Piatek és Suso párosa
Lúzer faktor: Gattuso
A Milan hosszú utat tett meg idén, jó mélyről indulva, Gattuso mester például valószínűleg maga is csodálkozik, hogy nem lett kihajítva egy 4 meccses, lőtt gól nélküli sorozat után télen. Kemény időszak volt, olyan hőstettekkel, mint a Frosinone elleni 0-0 kiharcolása, vagy ugyanez Bolognában, csak emberhátrányban. Az utóbbi fordulókban viszont kitűnően demonstrálják, hogy lehet labdabirtoklás és különsebb helyzetek nélkül is látszólag fölényesen hozni a mérkőzéseket, Higuain elküldése és Piatek behúzása ebben nagyon kapóra jött. Gattusóval nagyjából ez a maximum, amit várhatunk tőlük, ám amíg ebben ennyire jók, bizony komoly várományosai valamelyik BL-t érő helyezésnek. Rinótól ne vitassuk a védelem rendberakását, melybe ha mégis beütne a krach, a kapusok Icardija, Donnarumma jelenleg klasszis formában őrzi a hálót.
FC INTERNAZONALE
Védekezés: 5/5
Támadás: 2/5
Önseggberúgó potenciál: 5/5
Győztes faktor: Skriniar, Brozovic
Lúzer faktor: Vecino, Candreva, Wanda Nara
Ne vitassuk el, hogy ez bizony Olaszország egyik legjobb kerete lehetne, pláne az egyik legjobb védelme, már egyéni teljesítményeket, neveket tekintve. Az Inter azonban a nagy összeomlások mestere. Ezekkel a játékosokkal a Napolival illene vetélkedi, ha a Juvéval nem is, ám egy csapat nem lehet eredményes úgy, hogy decemberben az egyik túlfizetett barom találja ki, hogy játék helyett megy a lelátóra, aztán januárban a másik, végül februárban a csapatkapitány nyom egy „kabbegyíkok énleléptemet.” Spalletti a támadásokat illetően szomszédokhoz hasonló problémákkal rendelkezik, csak kicsit más megközelítésből: hiába a 70%-os labdabirtoklás, meg a meccsenkénti 20 helyzet, az egyetlen játékos a keretben, aki az esetek nagy részében jól dönt a kapuval szemben, nem más, mint Icardi.
AS ROMA:
Védekezés: 2/5
Támadás: 4/5
Önseggberúgó potenciál: 4/5
Győztes faktor: Dzeko, Zaniolo, El Shaarawy
Lúzer faktor: Borzasztó védelem
A farkasok a megmondhatói, hogy Parma-szintű védelemmel is harcba lehet szállni a BL-ért, elég csak a klasszikus „rúgjunk többet mint az ellenfél” nevű elvhez ragaszkodni. A támadósor tökéletesen adva van ahhoz, hogy két kapott gólra válaszul hármat rúgjanak egy Frosinonénak, homok csak akkor csúszik a gépezetbe, ha már egyszerűen túl sokat kéne rúgni (mondjuk nyolcat, khm, Coppa Italia). Minden értelemben a leggólképesebb olasz nagycsapat, szép számmal termelik a pontokat ugyan, de a szokásos leblokkolásaik ugyanúgy tönkretehetik a bajnoki szezonjukat, mint a BL menetelésüket (jó esélyel viszont idén is ők maradnak legtovább állva a legrangosabb európai kupasorozatban).
SS LAZIO:
Védekezés: 3/5
Támadás: 3/5
Önseggberúgó potenciál: 2/5
Győztes faktor: Strakosha, Immobile, Acerbi és persze Inzaghi
Lúzer faktor: A fent említett négyes különbözteti meg őket egy lelkes középcsapattól
Jelen delikvens tegnap simán gázolt át a szomszédos Román, kivívva ezzel helyét a rájátszásban. A Lazio a Romával ellentétben viszonylag stabil, a milánóiakkal ellentétben viszonylag jó focit tud játszani, egyfajta tökéletes kiegyensúlyozottságot testesítenek meg. Nagy sztárjaik nincsenek, viszont senki nem igazán rossz. Vedd el tőlük Felipe Andersont, hoznak egy Correát. Vedd el De Vrijt, hoznak egy Acerbit. Ha majd megveszi valaki Milinkovic-Savicot, elhoznak egy Duncant vagy egy Basellit, és rohadt jó lesz nekik. A legnagyobb problémájuk viszont az, hogy pont annyira háromesélyes számukra egy városi derbi, mint egy veronai vendégszereplés. A szezon egyharmada azonban még mindig adva van nekik, hogy redukálják a kiscsapatok ellen elszórt pontokat, és célba érjenek.
Az utolsó 12 fordulóra rárajtolva tehát megtudhatjuk, melyik együttes lesz képes leginkább levetkőzni lúzerségét, és megpróbálni nagycsapatként viselkedni a bajnokság végéig. Forza Inter, mondjuk el megint, és közben meregjünk azokon az időkön, mikor a Serie A-ban negyediknek lenni még komoly szintet jelenetett!