Átigazolások terén 2019 januárja mindenképpen csendesebbnek tűnt az előző éveknél. Semmi hír Lavezzikről, Criscitokról, Tourékról, semmi utolsó pillanatban megvétózott eladás, szóval teljes nyugalommal készülhettünk arra, hogy a keret semmit nem változik a szezon második felére. Aztán az utolsó hét valahogy mégis felpörgött, így a mercato került reflektorfénybe az amúgy simának koránt sem ígérkező Torino elleni meccs kárára.
Kezdődött a bál Cedric Soares nevével. A portugál srác neve nem mond sokat, hazája válogatottjában sokszor láthattuk ugyan játszani, de valahogy a VB-n sem hagyott mély nyomot bennünk. Valószínűleg a Southampton vezetőségében sem, ha 11 milliós, vásárlási opciós kölcsönnel engedik el télen. Amiben reménykedhetünk, hogy azért jobb játékos, mint azt a Whoscored.com mutatja. És miért is ne lenne, a portugáloknál ugye Cancelot szorította ki… Ami pedig biztosra vehető, az az, hogy Cedric nagyon lelkes, gyerekkora óta Inter szimpatizánsnak tartja magát, közösségi oldalakon pedig bőszen hirdeti, mennyire várja, hogy Joao Mario oldalán lendüljön harcba.
Hogy miért volt okvetlenül jobbhátvédre szükségünk, azt Sime Vrsaljko helyzete magyarázza. Sokáig úgy tűnt, megint a szokásos 2-3 hetes sérülés következik nála, ám mint pár napja kiderült, a VB ezüstérmes védő valószínűleg beavatkozásra szorul, ami 6-7 hónap kihagyást jelenthet inkább. Ebből kifolyólag valószínűleg az Inter nem fog ragaszkodni Vrsaljkohoz, és napokon belül visszakerülhet az Atletico Madridba, felmerült viszont olyan eshetőség is, hogy kárpótlásul az opciós áron próbál csökkenteni Marotta. Olyat is lehet olvasni, hogy kárpótlást kér a kölcsönért fizetett 6.5 millió euróból, de bevallom, nem tudom, hogy ez hogyan lenne lehetséges.
Az igazi bombát persze Ivan Perisic robbantotta azzal, hogy haladéktalan eladását kérte a vezetőségtől. Hogy konkrétan mire hivatkozott azt nem tudjuk, és bár a dolog tényleg derült égből jött, bőven benne volt a levegőben, hogy mondjuk legkorábban nyáron távozik. A szomorú az, hogy ezt nem sokan vétóznánk meg, mivel Perisic a keret talán legindiszponáltabb tagja idén, képességeihez mérve meccsről-meccsre gyengén teljesít, viszont van akkora neve, hogy ne találja magát tartósan a padon. Hamarosan megtudjuk mi lesz a sztori vége, egyelőre egy kb. 40 millió euró értékű Arsenal-ajánlatról beszélnek, mely azonban szintén csak kölcsön+opció, az Inter pedig casht akar, és most akarja. A pótlásáról konkrétum most még nincs, Carrascoról hallani itt-ott.
Hogy visszakanyarodjunk Torino felé, Spalletti az utóbbi sztorinak hála kvázi szélsők nélkül maradt, Keita sérült, Politano sem száz százalékos, egyedül Candreva biztosan bevethető, aki mellesleg szintén távozna több játéklehetőség reményében. Őt sem marasztalnánk, bár a horváttal ellentétben őt legalább mintha zavarná, ha nem megy neki, és nem süllyedt teljes apátiába. Biztos ami biztos, Eddy Salcedo is bekerült a keretbe, kíváncsian várjuk, hogy pályára lép-e (hátha sikerült levonni a következtetést Zaniolo esetéből, aki természetesen e sorok születésével párhuzamosan éppen parádés meccset játszik.)
A kezdőt illetően vagy 3 verziót láttam már, ezek között volt olyan, amiben egyáltalán nem voltak szélsők, a legértelmesebbnek talán ez tűnik :
forrás: Fcinternews
Ha a Sassuoloról leírtuk, hogy mumuscsapat, a Torinóval kapcsolatban is illik megjegyezni, hogy 2016 őszén sikerült legutóbb megszerezni ellenük a 3 pontot, hála egy Icardi duplának. Idegenben pedig 2015 óta várat magának a siker, akkor egy ritkaságszámba menő Kondogbia-gól döntött. A győzelmet sajnos ma sem érzem, főleg a előző meccsen mutatott gyenge játék és a csapat háza táján lévő kavarások miatt, ez bizony X lesz. De azért csak Forza Inter, mint mindig. 🙂