Vártuk-vártuk, hogy tegnap igazából nekikezdjen a csapat a szezon második felének, aztán annak rendje és módja szerint jött egy kisebb pofára esés – most ugyan nem következett be a szokásos ruha a Sassuolo ellen, de igen kellemetlen élményekkel gazdagodtunk. Már amennyiben ez gazdagodásnak tekinthető.
Egy kis személyes: a múlt heti örömfociról/bohóckodásról teljes egészében lemaradtam, így nagyon kíváncsi voltam, a szünet alatt változott, változhatott -e valami érdemben a csapat háza táján, akár játékban, akár egyénileg. A kezdőcsapatot látva már kicsit vakargattam a fejem, és hát nem kellett csalódnom…pozitívan.
Az egész meccset nem is igazán lehet szakaszokra bontani, gyakorlatilag az elejétől a végéig egy motiválatlan, minden komoly elképzelést nélkülöző, fizikálisan a padlón lévő csapat benyomását keltették a játékosok, nagyon rövid pozitív időszakokat (ami gyakorlatilag pár támadásra korlátozódott) leszámítva. Olybá tűnt az egész, mintha Spalletti erőnléti edzést vezényelt volna még aznap délelőtt, és emiatt sem fejben, sem testben nem lettek volna frissek a kék-feketében lötyögők – ezt leginkább az Inter legerősebb időszakában, az utolsó negyed órában lehetett leszűrni a totális ötlettelenségből.
A szezon folyamán eddig olykor látott játékban való előrelépésnek a leghalványabb nyoma sem látszott, csak és kizárólag beívelés után tudtak veszélyes helyzetet kialakítani Icardiék (na jó, ő pont nem…), ez pedig számomra elfogadhatatlan így másfél év Spalletti-munka után. Előjöttek az alapsémák, a régi beidegződések, a pálya közepén nem folyt a játék, mindezek oka személyi kérdésekben is keresendő, ugyanúgy, ahogy a sok esetben meggyőződés nélküli letámadásé is. És értem én, hogy a buksikat megzavarhatják a szerződésekkel kapcsolatos és egyéb hercehurcák (Nainggolan-balhé, stadionbezárás), de ezek akkor sem lehetnek konkrét kifogások arra a rakás szarra, amit tegnap a pályára sikerült „varázsolni”. A 90 perc csak az égi gondviselésnek köszönhetően nem végződött a Neroverdi győzelmével, az pedig egészen biztos, hogy a San Siro-ban jelen lévő gyerekhad kedvenceinket és a labdarúgást sem szerette meg jobban ez idő alatt – a 2018/2019-es idényben tegnap focizott legrosszabbul az Inter.
Hogyan tovább? Bár december utolsó heteiben összejött pár szűkös, a tabellára nézve megnyugtató győzelem, azért megnyugodni nem lehet, hiába vannak (elvileg) biztos távolságban az üldözők. És ha esetleg jön egy kvázi menetrendszerű, elátkozott évkezdet, akkor könnyen kilyukadhatunk az utóbbi évek szituációjába: tavasz végén még harcolni kell a BL-helyekért.
Jövő héten folytatás a Torino vendégeként, ott muszáj lesz néhány változtatással felkavarni az állóvizet.
Pontozás:
Handanovic – A magabiztosságára és a bravúrjaira is szükség volt ehhez a pontocskához. (7)
Asamoah – A védekezést nagyjából megoldotta, de elöl semmit nem tudott hozzátenni. (5,5)
Skriniar – Azzal a blokkal ő is hozzátette a magáét ahhoz, hogy legalább ne vereség legyen a vége. Néha úgy tűnik egyébként, ő sem pörög fejben 100%-on. (6,5)
de Vrij – Volt egy hibája, amiből ziccerbe került Locatelli, egyébként hozta a stabilitást. (6)
D’Ambrosio – Ez most a fejcsapkodós meccs volt az olasztól, az, amikor várnánk egy kis kreativitást is a védelem széleiről, amire viszont ő teljességgel alkalmatlan. A legnagyobb baj az, hogy Vrsaljko sem volt igazán meggyőző eddig, pedig bármennyire is szeretjük Danilot, neki nem lenne szabad már kezdőnek lennie. (5)
Brozovic – Bár a védekező statokat hozza, olykor ő is szertelennek tűnik, a közelmúlt full fókuszban játszó Brozoját azért szeretnénk mihamarabb viszontlátni. (6)
Vecino – 82 perc, 29 passzkísérlet, 69%-os pontossággal. Ehhez úgy gondolom, nem szükséges túl sok kommentár, maximum annyi, hogy ez nem egy kapus statisztikája volt, hanem egy középső középpályásé. Megengedhetetlen, elfogadhatatlan, egyszerűen lyukas az a (legfontosabb) régió így támadásépítésnél – hiába került oda egyszer fejelési, egyszer pedig lövési lehetőséghez. Ha számszakilag alátámasztható, és mi, földi halandók is látjuk, mire (nem) képes ez az ember, minek kell még ahhoz történnie, hogy ne legyen stabil kezdő? (5)
Perisic – A múlt heti valószínűleg egy zárójeles teljesítmény volt neki, úgy tűnik, most már el kell fogadnunk, hogy ez a sztenderd már tőle – egy jó belőtt labdája ugyan akadt, de továbbra is ordít róla a kreativitás hiánya. Így önbizalom nélkül biztosan nem könnyű, de meg kellene próbálkoznia pár random (bicikli)csellel, befelé húzással, bármivel, amivel váratlant húzhat, mert ezt szörnyű nézni is.(5)
Joao Mário – A támadó harmadik tök jól eljut a bemozgásaival és labdatartásaival, de ott rendszerint elfogy a tudomány, ahogy szinte mindig is történt vele. Sem lövések, sem kulcspasszok nem jönnek tőle, úgy meg viszonylag nehéz effektívnek lenni azon a poszton. (5,5)
Politano – Ő volt az egyetlen a kezdők közül, akiben a Sassuolo-térfélen is pislákolt valami, viszont azt rá sem foghatjuk éppenséggel, hogy fickándozott, nála is becsúszott sok hiba. A meccset ettől függetlenül két alkalommal is eldönthette volna. (5,5)
Icardi – Tegnap ő egyszerűen nem létezett a pályán, nehéz is erre pontot adni így. Mintha csettintésre ő is elfelejtette volna azokat a visszalépegetéseket, amiket az utóbbi időben láthattunk tőle. 8 passzkísérlet még úgy is kevés, hogy tudjuk, milyen jellegű center ő. (5)
Nainggolan – Lehet, hogy előbb jár már edzésre a többieknél, de ez dinamikában nem igazán látszik meg nála, mintha ő is ólomlábakon mozgott volna. Legalább a szeptemberben látott belgát lássuk újra, könyörgöm! (5)
Martínez – Érdekes módon kialakult két veszélyes szituáció is a beállásával, és talán nem lett volna ördögtől való gondolat, ha a múlt heti duplája után most is kezdőként fut ki. (-)
Borja Valero – Ő is lendített abban a pár percben, amit kapott – hiába öreg és lassú már, ő egyetlen technikai finomsággal is tud váratlant húzni. (-)
Spalletti – Rossz kezdő, elképzelés nélküli csapat, még rosszabb meccselés – ennél gyengébb bizonyítványt nem igazán tudnék elképzelni, Mr. Kopasz. Adott a feladat: jövő hétre több változtatást is eszközölnie kell, legyen szó játékosokról, taktikáról, formációról. (4,5)