Nehezebbnél nehezebb megpróbáltatások jönnek egymás után, így négy nappal a londoni látogatást követően ma Rómát kéne bevenni. Némileg nyugtatóan hathat, hogy ha ma egy pont sem a zsákba, a harmadik hely még mindig garantált a forduló végén, sőt jó eséllyel akkor sincs baj, ha a Juventus ellen sem jön ki a lépés. A hétközben szintén BL meccsen vereséget szenvedő, a bajnokságban jelenleg kilencedik helyen álló farkasok ellen azonban mégiscsak jó lenne egy masszív teljesítmény.
Kérdés persze, hogy a mieinket mennyire viselte meg a Tottenhami zakó, emlékeztetőül (nem mintha bárki is elfelejtette volna) a Barcelona elleni x után egyből jött a bergamói hidegzuhany, ami most intő jel kellene, hogy legyen. Szerencsére ezt gyorsan feledtette a Frosinone elleni siker, és igazából Londonban sem vallottak szégyent Brozovicék, szóval a formára igazából nincs panasz. Nyilván valamelyest egyet tudok érteni azokkal, akik szerint Spalletti túlzottan védekező, passzív felfogással készült az előző meccsre, de abban nem vagyok biztos, hogy egy támadóbb taktika jövedelmezőbb lett volna. A helyzet ma is hasonló kicsit, hiába nincs nagy formában a Roma, óvatosnak kell lenni, semmiképp nem beleszaladni a késbe, és egy sokkal morálrombolóbb vereséget kockáztatni.
Az ellenfél fegyverzetét pedig semmiképp ne becsüljük le, annak ellenére, hogy jelen állás szerint sem El Shaarawy, sem Dzeko nem lesz bevethető, ők pedig eddig a hazaiak góljainak egyharmadát vállalták magukra eddig. Van helyettük Schick, akire ha máshonnan nem is, a 2017-es mercato utolsó hetei miatt valószínűleg minden Interista emlékszik. A cseh fiú berobbanása nem pont úgy sikerült, mint ahogy az őt körülvevő hype sugallta akkoriban, azonban még mindig klassz focista, akire figyelni kell. Őt pedig Cengiz Ünder és Kluivert támogathatja, akik hozzá hasonlóan nem a legmagasabban jegyzett játékosok, szerintem mégis nagyon belenyúlt velük a Roma, kékfeketében is simán elnézném őket. Trequartista poszton az a Zainolo kezd, aki a Nainggolan-transzfer keretei között került rómába, talán meglepő, hogy az olasz tinit a két Real Madrid elleni meccs után most az Inter ellen is beveti Di Francesco, ám ez biztos nem véletlen. Összességében nézve mindenképp merész, hogy a négy támadó átlagéletkora alig több, mint 20 év. A középpályát két új igazolás, N’Zonzi és Cristante alkotja, a védelem pedig csupa megszokott név, kik közé esetlegesen két ex-nerazzurro is bekerülhet Santon és Juan Jesus személyében.
Jól áll neki a bordó
Nainggolan és Dalbert sérültek, Vrsaljko felépült, de a játékára nem látunk sok esélyt most még. Ha hozzátesszük, hogy szerdán de Vrij mintha bicegve távozott volna, a védelem eléggé adja magát, a középpályán viszont nyitva maradt pár kérdés. Ezeket Spalletti valószínűleg egy Joao Mario-Brozovic-Vecino trióval tervezi megválaszolni, hiába szórjuk itt az átkokat hetente kétszer az uruguayi semmirekellőre, ő a favorit Gagliardinival szemben. Csereként nagyjából 100%, hogy pályára kerül majd a „rövidtávon veszélyes” Borja Valero. A támadósort az álomszerű feltámadást produkáló Keita Baldé kavarhatja meg Perisic kárára (szerencsére riválisa is kezdi összekapni magát,) miközben Icardi és Politano helye 99%-ig biztos, ha pedig gond van, Lautaro érkezhet.
Egy lehetséges variáció estére (forrás: FcInternews.it)
Nem tippelek, mert igazából lövésem sincs, mi fog történni. Maradjunk annyiban, hogy a húzós programra való tekintettel aláírnék egy mai győzelmet egy torinói vereséggel csomagban. De mindeképp Forza Inter!