Lényeg a három pont, lényeg a győzelem. A helyenként csapnivaló játék ellenére ezeket egészen magabiztosan sikerült szállítani, bár voltak meleg pillanatok. De hát mindenki erre vágyott, egy a végsőkig nyílt bajnokságra. Ne forgassuk a szemünk, hisz elég egy jó játékkal elvesztett meccs, és a game over felirat máris ott lebeg majd a fejünk felett. Becsüljük meg, amink van.
A kezdőt illetően a védelem úgy állt ki, ahogy mostanában mindig, és ennek megfelelően helyt is állt a Pucciarellit, Giaccherinit és Inglesét felvonultató Chievoval szemben. A középpályán már akadtak gondok Gagliardini valóban sajnálatos sérülése miatt, az ezzel folyamatos játékra kárhoztatott Borja Valeroban tegnap sem leltük sok örömünk, bár később Vecino beállása csak tetézte a fájdalmunkat. Bele se merek gondolni milyen hasznos lehet ez a két játékos majd szombaton. Elől pedig újfent kimaradt Mr. Unpredictable, és játszhatott Karamoh, aki tényleg egyre hasznosabbnak tűnik, de nem egy koraérett típus, még láthatóan csak tanulja az elsőosztályú futballt.
Az első félidő tényleg botrány rosszul nézett ki, veszélyesebb volt a Chievo, bár a labdát szinte kizárólag az Inter birtokolta. Ez azonban nem sok jót ígér, ha láthatóan Rafinha az egyetlen, aki hisz a kreatív támadófutball és a passzok közötti összefüggésben, míg a többiek inkább azért passzolnak, hogy ne náluk legyen a labda. A második félidőben ébredezni kezdtek aztán a mieink, az okosabbik horvát játékos lövése utáni kipattanót pedig D’Ambrosio minden kapkodást nélkülözve, higgadtan gurította Icardi elé. A VAR pedig nagyon jó dolog, elsőre valóban lesnek tűnt.
A második gólnak nálam bérelt helye van az évvégi top5 legszebb találat között, nyilván nem elsősorban Perisic higgadt befejezése, hanem az azt megelőző tikitaka miatt. Ilyet szeretnénk még látni, nem keveset. Negatívum, hogy a meccs úgy ért véget, ahogy kezdődött, szépen elengedte a gyeplőt a középpálya, és a védelem sem állt már a helyzet magaslatán. Persze a legvégső hazai gigahelyzetről meg kell jegyezni, hogy ha bemegy, sem adják meg: méteres les volt. Így sikerült hát három sikertelen próbálkozás után ismét becserkészni a három pontot idegenben.
Viszont azt kell, hogy mondjam, inntentől ennél már csak nehezebb dolgunk lesz. Az Inter 2018 tavaszán nem egy a szó szoros értelmében jól focizó csapat, de tud kellően hatékony lenni. A hátralévő négy meccs azonban ennél nagyobb erőbedobást igényel, és hát igen, főleg a következő. Mert hát mit ad isten: úgy alakult, hogy a Juventus bajnoki címéről dönthet a milánói vendégjáték. Folytatás szombaton! Forza Nerazzurri!